Füzesi főiskolásként designnal és építészeti kerámiával is foglalkozott, és miután ez utóbbi vonzóbb volt számára, mint a hagyományos porcelán kisplasztikák, elkezdett nagyobb méretű tárgyszobrokat készíteni.
A Zsdrálban kiállított művei valósággal beragyogják a tereket. Az anyaggal való bánásmódján érezni lehet, hogy nem csupán a természeti jelenségek láttatása a célja, hanem egyfajta rezonancia létrehozása, a formák, szerkezetek belső törvényszerűségeinek megjelenítése. Alkotói metódusát a következőképpen írja le: „Munkám során egy tárgy felépítéséhez egyetlen választott mintázat iterációit követem: különböző téri irányokhoz igazítva ezt újra és újra megismétlem. Ahogyan a forma az általam elképzelt térhez idomul, úgy változik volumene” . Ezzel az egyszerű művelettel Füzesi bonyolult formák sokféleségét tudja létrehozni, olyan alakzatokat, amelyek mindig új felfedezni valót tartogatnak a néző számára.
A Zsolnay-hagyományhoz kapcsolódva főként pirogránittal, újabban porcelánnal dolgozik, az úgynevezett „méhsejtes” technikára emlékeztető módon. Ahogyan gyűri, csavarja a matériát, tengeri szivacsokra, korallokra, egyéb organizmusokra hasonlító formákat készít belőle. A kiállított kerámia- és porcelánmunkák elevenek, dinamikusak. Az alkotó így vall róluk: „Tárgyaimat mozgásmintáknak nevezem, megpróbálok olyan mozgástöredékeket létrehozni, amelyek már nem tudnak mozogni, mozgásban lévőnek tűnnek.” Lyukacsos testükön át is látni, amitől még izgalmasabbak.
Füzesi Zsuzsa tárgyai a mögöttük lévő filozófiát – a mindenhol jelenlévő fraktalitást – tükrözik, ám mégsem egy kaptafára készültek. Az önhasonló alakzatok egy-egy faktorát megváltoztatva mindig új tárgyi minőség jön létre. Füzesi alkotásai ily módon egyediek, és szépek abban az értelemben, ahogy egy-egy különleges formájú tengeri kavicsra vagy kagylóra tekintünk.