Részletek a REMNANTS c. csoportos kiállításból, kiállító művészek: Baráth Áron, Csonka Veronika, Fazekas Dániel, Tollas Erik, kurátor: Farkas Tiffany, Molnár Ani Galéria, 2025.
© a művész és a Molnár Ani Galéria jóvoltából. Fotó: Hegyháti RékaA REMNANTS című csoportos kiállítás azt a jelenséget járja körül, hogy egy művész pályáján hogyan válik a múlt emlékeiből és a nosztalgia maradványaiból narratív mitológia és vizuális nyelvrendszer, amely ajelenre, aktuális kérdésekre, problémákra és a művész önismeretére is egyaránt reflektál. A kiállító művészek gyerekkoruk világából merítenek: személyes szimbólumokat, szereplőket és történeteket idéznek meg, amelyek művészeti formanyelvük és autenticitásuk alapját képezik. A kiállítás középpontjában az a folyamat áll, amely során az emlékezés, a nosztalgia és az identitáskeresés nyelvi és képi rendszerré alakul, lehetőséget teremtve a jelen tapasztalatainak megértésére vagy újraértelmezésére.
Baráth Áron képeinek főszereplője a gesztus: a képzőművészet kvázi origója, az alkotás pillanata és a megismételhetetlen, visszavonhatatlan mozdulat, melyeket sajátosan kevert akrilfestéke őriz meg a vászon legfelső rétegén. Az ecsetvonás mint lényegi főszereplő, a nyomhagyás mozzanata egyszerre hordozza acsaládi örökséget és teremt új, egyéni festői nyelvet művészetében. Grafikus édesapja, és szintén alkotó keresztapjának szemlélete, a gyerekkort végigkísérő alkotói közeg és az alkotás tapasztalata ősanyagkéntépül be Baráth gesztus-festészetébe, amely egyúttal kortárs kontextusban a festészet univerzális kérdéseit is állandóan vizsgálja.
Csonka Veronika újrahasznosított PLA-t használ 3D tollal rajzolt objektjeihez, melyek közvetlen környezetét, a Balaton élővilágát, gyerekkorának meghatározó virágait és növényekeit idézik meg. Ezeket a növényeketsokszor absztrahált módon jeleníti meg, ötvözve az organikus formákat a mechanikus, gépi esztétikával. A nosztalgia és az otthonosság érzete mellett művei olyan aktuális, kritikusan fontos kérdéseket is vizsgálnak,mint a klímaváltozás és az emberi tevékenység hatása az élővilágra. Csonka objektjei nemcsak aszemélyes történetének maradványai, hanem mintha egyfajta betekintést adnának egy olyan távoli világba, ahol a technológia teljesen elhatalmasodik, és csak preparátum replikaként nézhetünk vissza ezekre a növényfajokra.
Fazekas Dániel – a nemzetközi festő kánont pár éve már meghatározó – airbrush technika hazai úttörője és kiemelkedő képviselője. A poszt-digitális tendenciákhoz szorosan kapcsolható, 3D render alapú, nagy méretű festményeit a narratív szimbolizmus jellemzi: gyerekkorának meghatározó formáit, eseményeit és szimbólumait idézi meg, hogy ezek által a jelenkori, felnőtt lét kérdéseit és dilemmáit vizsgálja. Festészete mélyen introspektív – a komplex érzelmek, a belső tájak és a psziché működése áll a középpontjában. Képein gyakran jelennek meg mentális állapotok, viselkedésminták és pszichológiai sémák, amelyek a személyes emlékezet és az önismeret vizuális lenyomataivá válnak.
Tollas Erik művészetében a központi szerepet az differens anyagok, formák és színek közötti párbeszéd tölti be. Munkáiban maradék, selejtes vagy újrahasznosított anyagokat – bőrt, fát, műanyagot, textilt – használ fel és teremti gazdag világát. Legutóbbi sorozatában a totemrendszerek és azok mágikus jelentéstartalma,toposza foglalkoztatta, melyekben a hagyományos állati motívumok csak a kígyózó mozgásban sejlenekvissza. Gyerekkorának természetközeli élményei is tovább élnek ezekben a munkákban: indaszerű növényimotívumai, organikus szerkezetei, a vízpart és az erdő hangulata az emlékezés és a transzformáció folyamatát idézik meg.
