„A kép a Wish című festményemhez kapcsolódik, ebből indítottam egy sorozatot. A témaadó képen egy gyermek álmodozásáról van szó, aki vágyik mindenféle sztereotipikus dolgokra. Ez a gyerek akár lehetek én is, de bárki más is, hiszen olyan általános vágyak vannak rajta, mint: otthon, feleség, autó, utazás, egészség, pénz.”

A Wish to have a home-sorozat képei ugyanúgy vannak megrajzolva, mit az álmok a Wish című képen. Mint mindannyiunk rajzai a napköziből, a gyermeki álmodozásainkról.

Fazekas Dániel munkásságban nem újdonság sem a konzumkritika, sem a szociális és társadalmi problémák boncolgatása, de a pszichologizálás se áll messze tőle. 
„A sorozatban a vágyakozásnak olyan aspektusáról van szó, amiben a vágy mellett van egy kompenzáció is vagy egy túlzott nagyzolás. Például, vannak bizonyos materiális dolgok, amikkel körbevesszük magunkat: általános státusszimbólumok, BMW, Gucci, olyanok, amikkel valójában eltárgyiasítja magát az ember, mert abba az illúzióba ringatja magát, hogy a saját értékét növeli azzal, hogy minél értékesebb dolgokat visel.”

Fazekas szerint ugyanez a kompenzáció jelenik meg a romániai cigány paloták esetében is, amelyek a sorozat képein feltűnnek.
„Itt vannak ezek a hatalmas nagy összehordott, összetákolt paloták, amikben nem laknak és rengeteg pénzbe kerülnek. Legalábbis nagyon drágának néznek ki.

A cigoda már önmagában egy szimbólum. Nagy, csicsás, díszes, de üres. Teljesen jól leírja ezt a látszati felszín valóságot, amiben sokan élnek, amire csomó ember azt hiszi, hogy szüksége van.”

Azonban, ha csak ennyi lenne a kép mögött, a címe lehetett volna a „wish to have a palace” vagy a „wish to have a house” de Fazekas mégis az otthon szót használja a címben. Home.

„Az otthon, mint szimbólum, erősen köthető a vágyakozáshoz, vagy a gyermeki léthez, meghatározó szerepe van az emberi fejlődésben, fontos a megléte, a biztonság, amit jelent, és aminek a hiánya felnőttként is mély nyomokat hagyhat.

Erdélyi vagyok, van kötődésem a régióhoz és e konkrét helyhez (Bánffyhunyad), ahonnan ez az egész motívum ered, szóval nem csak úgy ad hoc választottam a témát.”

„Elég szegény családi háttérből származom, anyukám egyedül nevelt fel, és sosem volt saját otthonunk. Az egész életemet meghatározta az egzisztenciális szorongás, az, hogy ha bármi történik az édesanyámmal, és nincsen saját otthonunk, akkor én hova kerülök? Lesz e hol laknom? Ez mindig nagyon nyomasztott és egy elég komoly hajtóerő számomra mai napig, hogy haladjak előre az életben. Amellett, hogy hatalmas szorongás is. Én is albérletben élek, anyukám is. Nagyon régi álmom, hogy egyszer lehessen egy saját otthonom.”