Nem is tudom, hogy írjam körül ezt a prózai műfajt. "Beszélgetés, írások, naplók 1994-2022", határozza meg önmagát a kötet. Vagyis egyfajta jutalomjáték, vegyesfelvágott, összegereblyézett írói avar, elmerülés a szerző magánmitológiájában - ahogy tetszik. Már a kötet első tétele jelzi, hogy itt bizony nem a fikció pipacshímes mezején fogunk andalogni - ez ugyanis egy interjú, amit Várkonyi Benedek készített Nádasdyval, aki elmeséli, hogy s mint nézett ki a polgári család, amiben felcseperednie adatott. A későbbiekben pedig kapunk néhány személyes anekdotát, feltérképezzük a szerző szenvedélyeinek forrásvidékét, végighallgatunk pár eszmefuttatást, ilyenek. Feltételezem, ahhoz, hogy valaki vevő legyen az ilyesmire, nem csak ismernie, de szeretnie is kell egy picit Nádasdyt - ami részemről oké, úgyhogy nincs gondom a kötettel. Szeretem ezt a nyugodt okosságot, ezt a polgári öntudatot, ami minden írásból árad, és persze szeretem a finom és megengedő nyelvezetet, amit Nádasdy oly hanyag eleganciával használ.
Vannak írók, akik nem is igazából írók. Nem törik a fejüket szövegproblémákon, metatexteken, posztmodern csavarokon. Nincsenek álmatlan éjszakáik amiatt, hogy egy jelenetet hogyan vigyenek végig dramaturgiai csúcspontig, miközben megőrzik a szereplő belső koherenciáját. Csak mintegy mellesleg szoktak irodalmat írni. Ahogy Nádasdy mondja:
"Irodalmár? Az nem vagyok, arra ott vannak kiváló kollégáim és ismerőseim, akik hivatásszerűen űzik az irodalommal való foglalatoskodást. Én valami diffúz irodalmi tényező vagyok. Nem is rossz. (...) Már kiskoromban szerettem volna diffúz tényező lenni."
Amatőr - mondhatjuk erre. De olyan amatőr, akinek otthona ez a hol szép, hol sarkos magyar nyelv. Aminek köszönhetően simán leköröz egynémely profit.
Magvető Kiadó, Oldalak száma: 193, Kiadás éve: 2023
A kiadó ismertetője:
Nádasdy Ádám legújabb könyvében a határok, országok, kultúrák közötti életről mesél. Visszaemlékezéseiben feltárul egy határokon átívelő, szerteágazó családtörténet, és az, hogy milyen volt felnőni egy soknyelvű, többkultúrájú családban a szürke ötvenes években. Hogyan lehetett utazni a Kádár-kor konszolidációja előtt és után, miként nyílt ki a világ a rendszerváltással. Nádasdy Ádám a tőle megszokott élvezetes stílusban mindig egy-egy személyes történettől jut el a közös élmények megértetéséig.