A regény, ugye, a valóság modellezése. Vagy teremtés: egy új valóság létrehozása. Akárhogy is, egy regényben járva érezzük, hogy ez nem a valóság, jobb annál vagy rosszabb annál - de más. Konstrukció. Viszont Tompa Andreát olvasva én időnként elfelejtettem, hogy ez irodalom. Hogy csinálva van. Olyan terek nyíltak meg, olyan világok invitáltak, hogy belakjam őket, amelyek mintha maguktól nőttek volna körém. Ez egy igazi dolog, ezt éreztem olvasás közben - bármit jelentsen is. Igaziak a szereplők, igaziak a konfliktusok, a nyelv, a történet.

Négy felvonásnyi igaziság. Az első egyfajta prológ, himnusz a csendes bátorsághoz. Erzsi és Feri a világháború idején magukhoz vesznek egy zsidó gyermeket, csak amíg az anya vissza nem tér. De az anya nem tér vissza. Erzsinek kell belenőnie ebbe a szerepbe, és úgy burkolja magát bele, mintha mindig is erre várt volna. Talán mert mindig is erre várt.

A második felvonás egy kamaszregény - mégpedig az egyik legjobb kamaszregény, amit valaha olvastam. A központban a gyermek, Tilda és Erzsi konfliktusa áll. Előbbi képtelen megtalálni az útját, egyfajta elfuserált Anne Franknak érzi magát, akitől elvették a tragédiáját - azzal, hogy megmentették. Ezzel pedig ott és úgy sebzi meg Erzsit, ahol és ahogy egy szülőnek a legjobban fáj.

A harmadik részben Tilda már felnőtt nő - színész. Ha az előző etap bizonyos tekintetben Anne Frank körül forgott, itt az irodalmi párhuzam Antigoné - a nő, aki inkább feláldozza az életét, mint hogy testvérét temetetlenül hagyja. El kell végezni a rítusokat, ha beledöglünk is. Mert ha nem végezzük el a rítusokat, abba is beledöglünk.

A záróhang pedig Oidipuszé. Tilda itt már benne jár a korban, úgy fest, leszámolt mindennel. De valami még hátravan: a szembenézés gesztusa. Amikor Oidipusz felvállalja múltját, és - levonván a konzekvenciakat - megvakítja önmagát, az egyik oldalról egy borzalmas tragédia. De másik oldalról egyfajta megváltás, a számla kiegyenlítése. Lehetőség arra, hogy új lapot nyissunk.

Nagyon nagy regény. Nem robbanásszerű a drámaisága, hanem letisztult, hosszan rezgő fájdalmakkal operál. De minden fájdalom mögött ott van valamiféle csendes, nyugodt szépség, ami talán abból fakad, hogy tényleg: sokszor nem halunk meg. Többször, mint ahányszor igen. És amíg nem halunk meg, addig semmi sem jóvátehetetlen.

Jelenkor Kiadó, Oldalak száma: 588, Kiadás éve: 2023

A kiadó ismertetője:

"Aki ismeri önmagát, a saját sorsát, az megmenti a világot."

1944-ben, amikor a városban megkezdődik a gettósítás, egy kolozsvári orvosnő a dajkára bízza gyermekét. Erzsi és a férje kétségbeesetten ügyelnek rá, hogy sem a szomszédoknak, sem a rokonoknak ne tűnjön fel a pár hónapos csecsemő jelenléte, míg reménykedve várják a háború végét. Tompa Andrea regénye ennek a gyermeknek a sorsát követi végig, ahogy a főhős mindenféle kerülőutakon kerül kapcsolatba a saját történetével.