RECENZIÓ / PARA-KOVÁCS IMRE / A VOSZTOK-TÓ JEGE

Irodalom / Recenzió / Járvás Péter


A minap dicsértem meg Burroughs-t, hogy előbb megmutatja, tud konstruálni, és csak aztán kezdi el a dekonstrukciót. Erre tessék, jön Para-Kovács, és doszt az ellenkezőjét csinálja. „A Vosztok-tó jege” olyan szöveg, ami rögtön belevet minket a közepébe, tudatosan vállalt széthullás, pulzáló mondatok és agresszív metaforák világa, amely mondatok és metaforák (kritikai élű megjegyzés következik) nem mindig győztek meg arról, hogy írójuk újraolvasta őket, és mérlegelte, valóban jók-e. Egyfajta gonzó-regény, mind nyelvében, mind szerkesztésében*. Néha ugyan tesz egy tétova erőfeszítést, hogy kikecmeregvén a kásából elkússzon valamihez, ami cselekménynek tekinthető – ilyenkor felvillan egy riasztó jövőkép, amit a Savval Telt Anya vallása ural, és amiben gyanús zsoldosok csámpáznak keresztül az Antarktiszon a Vosztok-tó felé, hogy kiszabadítsanak egy megnevezhetetlen borzalmat, valami parazitát vagy pszichedelikus vegyületet, amit „fehér”-nek neveznek. Csak hát alig merülünk meg ebben az ígéretes történetben, a szerző máris visszaszédül saját toxikus kapcsolatának elemzésébe bizonyos W.-vel, ami emésztő szerelemként indult, de aztán csak az emésztő maradt meg az egészből. Mert nyilván az van, hogy Para-Kovácsot nem annyira az érdekli, mi bújik meg a Vosztok-tóban, a több ezer méteres jégréteg alatt. Hanem a saját szerelmi nyűgjei. A cselekményszilánkok pedig csak azért vannak, hogy arcot adjanak a dezorientált dühnek, amit egy kapcsolat végvonaglása és kínos kimúlása keltett benne.

Ja, azért a cselekményszilánkok még más célt is szolgálnak. Ők jelentik ugyanis a sajtot az egérfogóban, ami odacsalogatja az olvasót. Mert ugye mi inspirálna minket arra, hogy oldalakon keresztül zavaros chat-üzeneteket olvasgassunk két olyan emberről, aki nekünk se kutyánk, se macskánk? Ilyen körülmények között praktikus azzal kecsegtetni a magamfajtákat, hogy a regény magvában ott van egy szaftos cli-fi horrortrip, amit behabzsolhatunk, ha cserébe meghallgatjuk a szerző terápiás szövegre hajazó önkarmolásait. Csak hát az van, hogy igazából nincs is sajt, csak a sajt ígérete van. Úgyhogy hiába voltam a szerző-elbeszélő pszichológusa 280 oldalon keresztül, nem kaptam meg a beígért jutalmat – nem volt semmiféle horrortrip, legfeljebb annak kósza jelzése, hogy ha Para-Kovács akart volna ilyet írni, akkor tudott volna ilyet írni. Én ezt szerződésszegésnek érzem.

Különben érdekes könyv ez. Be is rakom azon könyvek halmazába, amelyek érdekesek, de nem tetszettek.

* Ennél gonzóbb lábjegyzetelést például régen láttam. A lábjegyzet tudniillik általában arra szolgál, hogy kiegészítse, világossá tegye a főszöveget – itt viszont mintha csak a homályt akarná növelni, mintha csak azért tolakodna a regényszövetbe, hogy megakasszon minket, lelökjön az ösvényről, bele az örvénybe. Amit nem fogadtam osztatlan örömmel – úgy éreztem, egy eleve diszkomfort regényt még diszkomfortabbá tenni egy ilyen módszerrel, nos, nem fair**.

** Kiszúrtam amúgy, hogy a 20. és a 93. lábjegyzet hiányzik. Ami vagy egy ravasz utalás arra, hogy a regény utópisztikus szála 2093-ban játszódik, vagy egyszerűen elpilledt a szerkesztő.


Járvás Péter 


Pesti Kalligram Kft., 281 oldal, Kiadás éve: 2022

 

A kiadó ismertetője: 

Para-Kovács Imre új regénye a jövőről beszél, nem is egyről. A három, hozzávetőleg 2030, 2050 és 2070 körüli idősík úgy préselődik egymásra, akár a Vosztok-tavat borító antarktiszi jégrétegek, a fagyott jövőn keresztül vezet a fúrófej a megírás ideje, a múlt felé. A próféciák pedig valóban dermedtek és dermesztőek: az új drogok, új sötétek, a legmodernebb fegyverekkel vívott ősi háborúk, a vallássá emelt cinizmus időiben járunk, a Savval Telt Anya templomában vagy a Megváltó Gép színe előtt, Délkelet-Ázsiában, Budapesten, a téridőn kívül. És mindenkor a szerelem örök brutalitásában. Az elbeszélőjét és hősét, főszövegét és jegyzeteit egymásba játszó, burjánzó fantáziával, elszánt és nyughatatlan nyelven megszólaló regény orkánerejű olvasmány: cyberpunk vízió, spirituális látomás, alvás nélküli álom. Végső soron pedig radikális, de egyre valószerűbb jövendölés.

— Artkartell

2023. máj. 01., hétfő 08:26
kapcsolódó cikkek
ajánló

Eljutni az Édenkertbe

Sanga ni wati // A tér minden idejében- Édenkert // K11 Labor

támogatók