Az együttműködés szükségességét, a Másik iránti empátia fontosságát, valamint az ember domináns pozíciójának elavultságát hirdeti az Every organism is looing for another to survive kiállítás, amelyben Körei és a belga Koen Vanmechelen munkái kerülnek egymás mellé az Art Brussels OFF keretében.
Ezek a művek rámutatnak, hogy egyedül már nem fog menni, hogy szükség van a Másikra. Az individualista, kizsákmányoló és elnyomó attitűdnek leáldozott, kell az, hogy adaptálódjunk, hogy megszüntessük a hirarchizált viszonyokat, valamint, hogy elfogadóbbá és együttműködőbbé váljunk. Erről szól ez a kiállítás is, amelyben egy hatalmas neonfelirat: Every organism needs another to survive tulajdonképpen ki is mondja, hogy az összekapcsolódás, az együttműködés, a közösségi létezés és a reziliencia azok, amelyek segítségével meg lehet teremteni a jövőt.
Körei szobrait legtöbbször a melankólia, elmúlás, nosztalgia fogalmai mentén szoktuk értelmezni, ezért is izgalmas ez a kiállítás, mert most végre meglátjuk az alkotó műveinek poszhumanista gondolatiságát. A most kiállított háromrészes sorozata egy spekulatív biológiai narratíva vizuális rekonstrukciójaként bontakozik ki, amelyben a növényi formák a túlélésről, az elszigeteltségről, az átalakulásban, valamint a megértésben rejlő potenciálról szólnak. A természet kizsákmányolásáról szóló narratívákon túllépve a kapcsolat és az együttélés ambivalens formáit helyezik előtérbe.
A művek a határoltság és a szabadság, a kontroll és empátia, az elszigeteltség és a korlátlanság határain érzékenyen lebegve gondolkodtatnak el az emberi beavatkozás szükségességéről vagy épp túlzott jelenlétéről. Ezek a művek nem kínálnak végleges kijelentéseket, hanem nyitott, meghatározatlan állapotokat ragadnak meg, bizonytalan pillanatokat, amikor nem lehet pontosan eldönteni, hogy a természet és az ember közötti viszony oltalmazó vagy épp kizsákmányoló, védelmező vagy esetleg destruktív.
Körei művei fenyegetett helyzeteket mutatnak fel, olyanokat, amelyekben nem lehet pontosan tudni, hogy mi fog történni. Ezáltal rímelnek Koen Vanmechelen munkáival, amelyek egyszerre festenek egyfajta ősi állapotot, ugyanakkor van bennük mégis egyfajta futurisztikusság. A Cosmopolitan Fossil a Laokoón-szoborcsoport hangulatát felvillantva a gyermeki ártatlanság és felhőtlenség, ugyanakkor a vadság és gonoszság határain ingadozik, az ölelés és a pusztítás egyszerre jelenik meg az asszociációs mezőnkben, miközben a gyermek és a preparált gyík közötti viszont szintén az uralkodás és a dominancia lehetőségét mutatja fel.
A lény és a gyermek egyaránt gyakorolná a kontrollt, de épp ez okozza kínjukat, hiszen egyik sem képes a másikat az uralma alá hajtani. A Cosmopolitan Fossil művel Koen Vanmechelen arra hív minket, hogy gondolkodjunk el az emberiség és bolygónk jövőjéről, hogy lássuk meg, hogy a megfélemlítés és a Másik elpusztítása helyett a szeretet és az elfogadás a jövő és a túlélés záloga.
Izgalmas, hogy míg Körei munkáinak érzéki finomságán és sejtelmességén keresztül képes közvetíteni ezeket a gondolatokat, addig Vanmechelen alkotásai direkt és egyenes módon ösztönöznek arra, hogy lamentáljunk az egymásrautaltság komplexitásán, amelynek szükséges előfeltevései a Másikban való bizalom, valamint a saját Ego háttérbe szorítása.
A túlélés kényes és érzékeny egyensúlyi helyzet, ezt igazolja vissza ez a kiállítás is, amely a szobrokon, festményeken és egy hatalmas neonfeliraton keresztül a kapcsolódás transzformatív erejéről, valamint az együttműködés szükségességéről gondolkodtatnak el.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek Körei Sándor és Koen Vanmechelen Every organism needs to another to survive kiállításából, Art Brussels OFF, Brüsszel
