Legyen már vége!

Szembesít, lesokkol, kinyitja a szemed.

Nyugati szemmel egészen sokkoló a jordániai Ammanban található Darat al-Funun In Solidarity with Palestine kiállítása, a kiállító művészek ugyanis hiteles és autentikus aspektusból, kvázi tanúként szólalnak fel a mai világunk igazságtalanságával szemben, miközben lehetséges víziókat kínálnak egy jövőbeli életre. Ezek az alkotások perszonális aspektusból közelítenek a jelenleg kibontakozó tragikus helyzethez, emiatt sokkal közelebb érezzük magunkhoz az aktuális történéseket, azok átélhetővé válnak, megrendültséget és empátiát váltanak ki. És éppen ezáltal alkalmasak arra, hogy ráébresszenek minket: az ártatlan emberi élet ellen elkövetett mindenfajta erőszak elfogadhatatlan és elítélendő.


A kiállítás Mona Hatoum Misbah kinetikus installációjával nyit: a teret egy folyamatosan forgó sárgaréz lámpa világítja be, amelybe katonák és nyolcágú csillagok alakjai vannak kivágva. Az elsötétített helyiséget a terem falára és mennyezetére kivetülő árnyékok világítják meg, amelyek meleg fénye vonzza a látogatót, ugyanakkor az egymást üldöző, fegyverrel hadonászó katonák sziluettjei félelmet keltenek, mert nemcsak a háború folytonos jelenlétéről tudósít, de a néző úgy érzi, hogy a körkörösen haladó katonák foglyává vált. A Ramadán idején népszerű lámpások meleg fénye idilli képzeteket kelt, ugyanakkor a katonák jelenléte miatt a mű az elvesztett ártatlanság és az erőszak és konfliktusok által szétrombolt, összetört gyermeki/paradicsomi lét metaforájává válik.

Rula Halawani Negative Incursion sorozata a békébe vetett hit felszámolódásáról szól: negatív képei metaforikusan és szisztematikusan kérdőjelezik meg a globális sajtóban megjelent ábrázolások hitelességét, miközben ezzel a módszerrel képes közvetíteni a palesztin közösség érzelmeit. A sorozat elhomályosítja az atrocitás képeit, miközben kiemeli és láthatóvá teszi azt, ami általában az árnyékban rejtőzik. A pozitív kép olvashatóságának megfordításával a sorozat elfogulatlanul és sallangmentesen mutatja a valóságot, miközben a negatív képpel irreálissá is teszi az ábrázoltat, így olyan valószerűtlen világot jelenít meg, ami csak a rémálmainkban létezhet. 

The Wall sorozatában szintén túllép a fotódokumentarista ábrázoláson, a Qalandiában falhúzott fal építését követi nyomon, szándéka szerint dokumentálva az eseményeket. Azonban a felvételek a szomorúság, elhagyatottság, fájdalom képeivé válnak, az éles kontrasztok, sejtelmes részletek szorongást ébresztenek a nézőben, a kompozíciók torokszorítóan hatnak.

Laila Shawa Walls of Gaza szériájának intenzív színekkel megkomponált nyomatai ezzel szemben a remény és ellenállás üzeneteit rögzítik. Az alkotó a gázai falra felfújt, az izraeli cenzúrával szemben fellépő motívumokat és szövegeket felhasználva alkotta meg ezeket a kompozíciókat, amelyek egyszerre világítanak rá az igazságtalanság és üldöztetés borzalmaira, a politikai valóságra, viszont népének szívósságát is felmutatják.

A kiállítás talán legsokkolóbb darabja Samira Badran Memory of the Land videoanimációja, ami az ellenőrző ponton – az izraeli megszállás egyik esszenciális elemén – csapdába esett főhős útját követi végig​. A testrészekre szakadt karakter kiutat keres a valóságból, miközben folyamatosan ki van téve a strukturális és fizikai erőszaknak, az agressziónak és önkénynek, ami akadályozza a szabad mozgását és ellehetetleníti a létezését. Az alkotó sokféle technikával és médiummal dolgozik, festménnyel, kollázzsal, tintával, ceruzarajzzal, fotóval építi a narratívát, ami nemcsak különleges vizualitást kölcsönöz a műnek, de a látvány expresszív dialógust alkot a mű hangjával, amelynek alapját az ellenőrzőponton elhangzó erőszakos és agresszív katonai utasítások jelentik. És bár a történet végén a hős átjut ezen az útvesztőn, mégsincs meg a felszabadulás érzete, hiszen valójában semmi sem változott, nem lett béke, a jövő pedig továbbra is teli van bizonytalanságokkal, a hős pedig emberi mivoltában lett kvázi megsemmisítve.

Szintén az ellenőrző pont borzalmait mutatja be Jumana Emil Abboud Smuggling Lemons videomunkája, amelyben a művész az átkelés nyomasztó és kimerítő mivoltával szembesíti a nézőt: számos alkalommal megy át ezen a ponton, miközben a jeruzsálemi kertjéből származó citromokat csempész át a határon.


A kiállítás belső terében Suha Shoman Bayyaratina videomunkája fut, amely egy konkrét példán keresztül mutatja be az izraeli hadsereg értelmetlen és kíméletlen pusztító tevékenységét. A nagyapja által, a gázai övezetben ültetett narancsliget történetét meséli el, sorolja az évekkel fokozatosan sokasodó fák típusát és számát, miközben egy földi paradicsom képei elevenednek meg a szemünk előtt. Egészen 2002-ig, amikor az izraeli tankok először betörnek erre a földre és óriási pusztítást végeznek rajta. Ez a borzalmas leszámolás aztán évről-évre megismétlődik, míg végül a mesebeli tájat teljesen a földig rombolják, az sivataggá lesz. Miközben a család kitart, örökíti a hagyományt és igyekszik újjáépíteni azt, amit a hadsereg elpusztított.

AZ ÖSSZES KÉP: Részletek a kiállításból, Darat al-Funun, Amman, 2024.

© Darat al-Funun

A tárlat további termeiben Khaled Hourani konceptuális munkái, Ahmad Nawash és Ismail Shammout festményei és Emily Jacir reliefjei láthatók, valamint a Lab térben fut a Crossing Surda kétcsatornás videoinstallációja. Abdul Hay Mossalam The Martyr Dalal Mughrabi című műve is nagyon fontos kompozíció. Ebben a palesztin kultúra jelképei és a népi harcot szimbolizáló elemek eksztatikusan kavarognak egy középpont, a sahid legyőzhetetlen erejét kifejező vörös szem körül.
E kiállítás belülről láttatja a borzalmakat, pont ettől válik annyira sokkolóvá. A munkák felzaklatják a befogadót, és bár látványosak, esztétikai gyönyört nyújtanak, nem szépelegnek egy pillanatig sem, hanem könyörtelenül szembesítenek a valósággal. Azzal, ami egyébként el sem jut idáig, a mi európai szemünk vak marad e borzalmakkal szemben, ez a kiállítás azonban határozottan felemeli a szemellenzőnket.

— Kocsis Katica

2024. február 28., szerda 07:55
kapcsolódó cikkek
ajánló

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again c. // Molnár Ani Galéria

támogatók