Jól is teszik, hogy nem „lovagolják” meg a mostanra oly divatossá vált absztrakció hullámait, hanem üde színfoltként a művészettörténet egyéb, figurális hagyományaiból merítenek kortárs módon. Egyedi látásmódjuk különleges kapcsolatba lép egymással a Stereopsis című közös tárlatukon. AZ ÖSSZES KÉP: Részlet ORR Máté és RÁCMOLNÁR Sándor kiállításából, Várfok Galéria, Budapest, 2023.
Hogy pontosan mit is takar a cím, erre a kiállításhoz tartozó leírás ad választ. Stereopsis (térlátás) az, „amikor a két szemünk két sík képként látja a világot, amiből az agyunk kiszámítja az előttünk megjelenő tér modelljét, lehetővé téve ezzel, hogy két dimenzió helyett a teret érzékeljük”. Orr Máté és Rácmolnár Sándor alkotásait látva is hasonló érzetünk támad, amint a különböző kulturális utalások egymás mellé helyezéséből kirajzolódik egy teljes kép.
Orr Máté olajjal és akrillal festett újabb vásznain (Lépcsőház 2023, Fehér zoknik 2023, Ismeretlen szent I. II. 2023) nehéz nem felfedezni a 17. századi holland festészet aranykora és a ma is jelen lévő szürrealizmus hatásait. A holland festészet aranykorának meghatározó stílusa a barokk volt. A közel két évszázadot felölelő stílustörténeti korszak többek között magával hordozta a formák erőteljesebb hangsúlyozását és heves érzelmek kifejezését. Az Orr kompozícióján felbukkanó, fotóhűséggel megfestett állatok és emberek hangsúlyosan emelkednek ki a jobbára fekete háttérből. Orr Máté barokkos festményei a kontraszt hatásnak köszönhetően dekoratívak. Az emberi és állati találkozásokból néha egészen abszurd, szürreális szituációk kerekednek. Orr egyik művén cirmos cica csücsül egy üvegbúra alatt (Ornamentális macska 2023). Világító, sárga szeme nem sok jót ígér, ha kiszabadul fogságából.
Más képeken (Salátáskert 2023, Vadállatok nem valók a teraszra 2023 ) is megjelenik a harc, de statikus módon, mintegy kimerevítve. Nem hétköznapi jelenetet ábrázol a már említett Fehér zoknik és Gyöngyök (2023) is. Előbbin kiterített, ruhátlan (csupán zoknit viselő) alak köré gyűltek oda az állatok, utóbbin gyöngyökből fűzött pórázon vezet egy kéz antilopot. A fő figura - többnyire emberi vagy állati test – plasztikusan megfestett alakját sziluettszerű motívumok veszik körbe montázsként. Orr Máté művészetének erős szürrealitása ámulatba ejtheti, de ugyanakkor felzaklathatja a nézőt. 
A 80-as évektől kiállító Rácmolnár Sándort „kezdettől fogva a vizuális közhelyek ironikus-kritikus kifigurázása foglalkoztatja” – olvashatjuk a Várfok Galéria honlapján. Most látható, vegyes technikával papírra, akrillal fára készült műalkotásainak központi alakja a farkasember. A mitikus, vérszomjas lény a horrorfilmek ikonikus szereplője. A mondák szerint farkatlanok, emberi szemük és hangjuk van. Mikor visszaváltoznak emberi alakjukba gyengék és visszahúzódóak lesznek. Rácmolnár farkasemberei sem éppen rettegést keltőek. Önfeledten játszanak (Santo doll vérfarkassal I. II. III. 2022, A röptető 2023) vagy merülnek el bizonyos tevékenységekben (A pilóta 2023, Pygmalion 2023, Vérfarkas és Barbarella 2023). Vagyis a hétköznapi embert látjuk, akiben benne rejlik a fenevad?
A Navigátor sorozaton repülőgépekkel „játszó” fiatal női alakok is feltűnnek. Legyen szó „vérszomjas” farkasemberről, vagy „pajkos” hölgyekről, Rácmolnár figurái egyszerű vonalakkal megrajzoltak. A rajzfilmek, reklámok és képregények világát idéző neo-pop hatású képei olykor a falvédőkre, gyermekrajzokra emlékeztetnek. 
Popovics Kinga művészettörténész szerint mindkét alkotó munkásságára jellemző, „hogy szeretnek narratívákkal dolgozni”. De amíg Orr Mátét az állatvilág ihleti meg, addig Rácmolnár Sándor a popkultúrából inspirálódik. Bármiből szerezzenek motivációkat, szenzációs, ahogyan képeik egymással találkoznak, egymást erősítik a Várfok Galéria kiállítóterében.
