Milánó legrangosabb művészeti és design rendezvényei egymásnak adják a kilincset a tavaszi hónapokban, és ez idő alatt bárki pénztárcától függetlenül találhat kedvérevaló kulturális programot.
Az idei szezont az UN(FAIR) nyitotta meg több mint 60 galériával, és közülük 14 kiállító külföldi (Ecuador, Hollandia, Hong Kong, India, Japán, Lettország, Németország, Szingapur, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Románia és Ukrajna).
Milyen módon tűnhetne ki egy rendezvény ami többet szeretne nyújtani mint egy művészeti vásár? A fiatal galériák és feltörekvő művészek bemutatása mellé változatos programsorozat készült az Y generáció potenciális műkedvelőinek meghódításáért: a hagyományos talk és könyvbemutató mellett performance, tarot, asztali társasjáték, minigolf, napi kétszer “art joga”, aperitív dj-vel és kreatív gyermek program várja az érdeklődőket a kapcsolódás és közösségépítés szellemében.
Talán pont a digitalizációnak köszönhető hogy a művészettel kapcsolatos tevékenységek egyre több levegőhöz jutnak és a látogatók zöme ez lifestyleként éli meg: a kiváncsiság és az élményszerzési vágy részvételre, vásárlásra sarkall, meg egy-két jó szelfire.
talk az (UN)FAIR-en
Vlad Ogay (1981) alkotásai miatt álltunk meg először, akit a rigai CUT ART GALLERY prezentál.
A galéria vezetöjével, Viktoria Zaicevaval beszélgettünk a művészeiröl, és a galériáról. Meglepő volt, hogy egy lettországi galéria elsősorban egy fiatal koreai művészre fókuszál. Ogay évekig Moszkvában élt, majd 2022 tavaszán Lettországba menekült az egyre jobban ránehezedő nyomás miatt, végül Svájcban telepedett le. Munkáit a ready made-re vezeti vissza, biográfiai töltettel: a háború, hit, identitás kérdését, a melegként megélt diszkriminációt jeleníti meg gránát-plug, vagy akár kaviáros kanál-kereszt formában.
Vlad Oleg alkotásai a rigai CUT ART GALLERY standján
Vlad Oleg, Plug I., II., 2022 mixed media
Viktoria Zaiceva több mint kilenc éve kezdte karrierjét mint műkereskedő, majd megnyitotta saját galériáját. A lettországi piacot önmagában szűknek érezte, ezért a nemzetközi vásárokon való részvételt választotta stratégiának. Elöször állít ki Milánóban, és standja a legszembetűnőbb; Vlad Ogay kicsit sem konvencionális munkái és a rendezöként ismert David Lynch (1946) nyugtalanító intenzitású litográfiái erős kontrasztban állnak a vásár kínálatával.
David Lynch, Woman with Horse, 2012, litográfia – CUT ART GALLERY
A vásár egyik résztvevője, a ravennai Bonobolabo. Nem galéria, és nem is csupán egy átlagos skateboard shop, hanem egy hosszú project, mert Bonobolabo számára a gördeszka és a streetart kontaminációja mindigi is létezett. Felkérésére több streetartist is decorált deszkákat az elmúlt években, de egy új telefonos applikáció által most sikerült szintet lépnie. Megközelítöleg 30 ismert művész dolgozott a projecten és készítette el deszkák dekorációját, ami az ingyenes Aria-the AR Platform applikáció által megelevenedik. A legkedveltebb deszkákon Giuseppe Veneziano (1971) Hófehérkéje fotózik saját lába közé a kiterjesztett valóságnak köszönhetöen, Giulio Alvigni (1995) “I dont’t need sex the art world fucks me every day” feliratából pedig kihullanak a betűk, és csak “I’dont need art fuck me” marad.
Giuseppe Veneziano - Bonobolabo
Giulio Alvigni - Bonobolabo
A budapesti vásárokról már ismert, pozsonyi FOG Gallery fotográfiára és new mediára specializálódott, célja a régió művészeinek nemzetközi szintű bemutatása. Bár a galéria 2020-ban nyílt, több mint egy évtizedes fotófesztiváli tapasztalatra építhet. A vásár színes kavalkádjával és fiatal művészeivel erős kontrasztban áll a három, már hisztorizáltnak nevezhető fotográfus, Olga Bleyová (1930), Judita Csáderová (1948) és Zuzana Minačová (1931) 60-70-80-as évek beli fekete-fehér sorozata.
Zuzana Minačová, Game, 1966
Zuzana Mináčová a 60-as évekbeli sperimentális alkotásaival a fotografia limiteit igyekezett tágítani.
A zürichi ARTPOWHER Contemporary olyan kreatív női, illetve nembináris nemi identitású (Womxn) művészek bemutatását tűzte ki célul, akik jelentős hatást gyakorolhatnak a művészeti életre. Anna Maurrasse-Tomaiuolo a project vezetője, Gretchen Andrew (1988) “I have everything I need” internet performanszát hozta a vásárra. Az americai Gretchen, aki legszivesebben “Search Engine artist”-nak nevezi magát, a “kereső motor” manipulálását végzi. Ha Google folyamatosan különböző termékekkel bombáz minket, azért hogy hiányérzetünk legyen és megvegyük, akkor Gretchen a logaritmusok manipulálásával ennek ellenkezőjét igyekszi elérni; pozitív üzenetei
“I have everything I need” váratlanul ellepik az online felületeket, és luxusérzést adnak.
Gretchen Andrew, I have everything I need, 2023, performance
A vásár pénteken és szombaton 11.00 és 21.00 óra között látogatható, vasárnap pedig egy órával hamarabb, 20.00-kor zár.
Mi leginkább a kiállítókra voltunk kiváncsiak, ezért pénteken délután látogattunk ki, hogy nyugottan szemezgethessünk, elkerülve a hétvégi tömeget.
A vásár látogatása egy kellemes program, a helyszín modern és világos, a büfék csábítóak, a látogatók pedig jól öltözöttek. Félnap nézelődés után, a sok szines, díványért kíáltó festmény között azért felmerült bennünk a kérdés: mi is az a művészet?
Közönség az (UN)FAIR-en
© Fotó: Fazekas Fanni
