Részletek Apa azért.. c. csoportos kiállításból, yes! gallery, Budapest, 2026
@a művséz és a yes! gallery jóvoltából. Fotó Polányi RolandAz apaság témája ma társadalmi „hot topic”: vitatott, újra gondolt, érzékeny kérdés, ami természetesen a kortárs művészetben is kezd artikulálódni. De annyira első fecske ez a kiállítás, hogy kevés előzményt találunk, és annyira aktuális, hogy éppen most van Koppenhágában egy Daddy issues tárlat olyan művészek bevonásával, mint Tracey Emin, vagy Selma Selman. Szóval az apákról már kezdünk többet beszélni, de még mindig keveset látunk belőlük. Képeken végképp.
Ez a kiállítás nem szembeállítás a művészanyákkal, hanem mellé helyezés. Egy másik nézőpontot nyit ki a szülőség és a művészlét helyzetéről, de nagyon hasonló cipőben járunk. Például, az anyák tipikusan általában több láthatatlan munkát végeznek. Az apák viszont a munkavégzés miatt válhatnak láthatatlanná a család számára.
Nagyon örülök, hogy részt vehettem a koncepció kialakításában, és hogy ma én nyithatom meg ezt a kiállítást, mert az utóbbi években számos művészanyákkal foglalkozó kiállítást szerveztem, sőt Fajgerné Dudás Andival és Horváth Lóczi Judittal elindultunk a Velencei Biennálén is ezzel a témával, és azon dolgozunk, hogy intézményesen is hangosabb, érhetőbb legyen a művészlét és szülőség komplexitása. De visszakanyarodva az apákhoz, én is úgy tudok ma este itt lenni, hogy a gyerekeknek apás estje van. Hogy az apa van jelen.
És még egy fontos kijelentés így a kiállítás elé, hogy ez nem egy panaszkodó kiállítás, hanem egy érzelmi tényfeltárás, egy megmutatkozás. A bemutatott anyag egy érzelmileg sűrű térből indul ki, ahol a férfiszerepek átalakulása, az apaság személyiségformáló ereje és a társadalmi elvárásokkal való küzdelem egyaránt láthatóvá válik.
Ez a kiállítás úgy jött létre, hogy … Szluka, Bánki, egyforma méret, teljesen új munka, de autentikusan a saját művészi nyelv használata.
Az apaságról rétegzett és súlyos érzések boncolgatásával lehet beszélni. Az apa-történetek sokszor szótlanul egy-egy tekintet mélységével íródnak. Rengeteg apa-élményünk van - szándékosan nem használok minőség jelzőt. Képekben sem nagyon kommunikálunk róluk.
Nem kezdem el sorolni az emberiség teremtéstörténetétől kezdve az Isten képen át, a törvény, vagy hatalom - mint apa szimbólum jelentéseit, mert az egy külön előadás lenne. Csak felteszem a kérdést: ki ismer apa a gyermekével képet a művészt történetből? Van Gogh? Chirico, Degas? Hol vannak az apák a képekről? Legtöbb esetben a háttérben vannak, de leginkább hiányoznak. Láthatatlanok. A 20. századi háborús emlékművek sokszor épp ezt a hiányt mutatják meg: mintha lyukas lenne a szobor. Az apaság fehér folt a művészetben.
A kortárs művészek viszont szeretnék megmutatni azt a társadalmi, és személyes szituációt, amiből a munkáik kiindulnak. Hogy miként alakul át a párkapcsolat, az alkotófolyamat, az életvitel egy gyerek megérkezésével, a családdá alakulással. Egy apa-kapcsolat lehet védelem és konfliktus, játék és versengés, gondoskodás és bántás.
Az Apa azért… cím szándékosan idézi meg az „apa azért iszik, mert te sírsz” gondolatát. Benne van a szerhasználat, a függőség, a kapcsolati feszültség ereje. Több mű is reflektál arra, mit okoz az alkohol vagy más szerek jelenléte – nem moralizálva, hanem megmutatva. Felmerül a kérdés: lehet-e összefüggés aközött, hogy egy fiatal férfi egyszerre családfenntartó, érzelmes apa, szabadságra vágyó alkotó, miközben örökölt mintákat hordoz – alkoholról, munkáról, elfojtásról – különösen ebben a régióban? Az érzelmi belső nyomás és az élet külső terhei hatalmas belső feszültségeket okozhatnak, melyek oldása feszítően szükségessé válik. Ennek ára viszonyt lenyomatként ott marad a kapcsolatokban.
A kiállított művekben visszatér a hiány motívuma: fehér foltok, háttérbe szorított alakok, zaklatott kompozíciók, erős színek és anyaghasználat. Megjelennek játékos gesztusok, feltörő vágyak és emlékek, fallikus szimbólumok, a szexualitás kérdése, az alkoholra és más szerekre utaló részletek. Sok mű önarckép – akár konkrét portréban, akár személyes tárgyakon, akár a gyerekekben továbbörökített vonásokon keresztül.
Ha a művészet történetébe tükörként belenézünk, akkor azt látjuk, hogy az emberiség tapasztalata az apa jelenlétének a hiánya. Ez a kiállítás azért van, a hiány helyett váljon láthatóvá a jelenlét. Az érzelmi gazdagság. A sokszínű szerep, ami ma az apákban van. Bennetek van.
Fontos tehát, hogy most láthatóak vagytok.
Hogy itt vagytok.
Hogy vagytok.
Sipos Tünde megnyitóbeszéde
