Gresa Márton mögött (és előtt) sűrű időszak áll, így az utóbbi hónapokban teret kapott nála a lelassulás és a játékosság. Míg korábban tervezői pontossággal komponálta meg a képeit, most láthatunk tőle olyan munkákat is amelyek elmozdultak egy expresszívebb irányba.
Gresa képei általában erőteljes első benyomást adnak vizuális telítettségük okán, a legtöbb képéhez képest elsőre a Painting ® egyszerűbbnek tűnik, a fókusz itt elsősorban a különböző felületek viszonyára kerül át. De Gresa végül most is egy szellemi keresztrejtvényt tár elénk a különböző fragmentumok egymásmellettiségén keresztül. Főleg, hogy maga a kép nem önmagában, hanem a Paintkiller című képpel párban nyer mélyebb értelmet.
„Kapóra jött ez a pár hónap, sokszor gondoltam arra, hogy jó lenne a korábbi képeknél fel nem használt anyagokkal kezdeni valamit, úgy mint a stencil fóliákkal. Szabadon egymásra dobálni őket, épp a pillanatnyi hangulatomnak megfelelően, csak simán derűből festeni.” – a Paintkiller című kép festett alapja is így készült el.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek Gresa Márton: Painting®️ című festményéből, akril, pigmenttranszfer, vászon, 105x105 cm, 2023.
© a művész jóvoltábólA Painting ® kép esetében: „Maga a gesztus egy valódi festékgesztusból indult ki, valóban egy kéznek a lenyomata. Előbb megfestettem a képet, majd az eredeti kép befotózott digitális verzióját terveztem tovább, végül printelve kerültek rá a feliratok.”
A Paintkiller című képen a technikai megközelítés egészen hasonló: „Arra gondoltam, hogy mennyire pimasz dolog lenne, hogyha ezt a nagyon festői helyzetet azzal fejelném meg hogy egy szimulált festékloccsanást feltranszferálnék úgy a felületre, hogy az printként anyagszerűbb legyen, mint az a festék, ami hordozza magát a képet.”
„Mindkét kép önleleplező, az absztrakt festészet körüli pátoszt bagatellizálja és a műtárgy haszoncikké válását tematizálja. Függetlenül ettől, így is hamarabb tartom magamat absztrakt, mint figurális festőnek.”
A két képen önmagában is és egymás kontextusában is erősen jelen van a kortárs (képző)művészet és annak a fogyasztói kultúrában elfoglalt helyének kritikája.
„Van egyfajta sztereotipikus elképzelés magáról az absztrakt festészetről vagy, erről a fajta lobbanékony, szenvedélyes ügyről, azonban megkérdőjeleződik a mibenléte azáltal, hogy raport minta szerűen jelenik meg rajta önmaga, mint felírat és mint egy márkajelzés, ezzel kiüresedik és olyan mintha kihúznánk a méregfogát.”
„Ezek végtelenül primer és nagyon közhelyes dolgok. Az egész sztori és amit az utóbbi időkben csinálok, az tudatosan pengeélen táncol, hogy vagy eldől vagy releváns módon dolgozza fel, ezt a fajta kiüresedést vagy kiábrándultságot, ami ebből az egész korszakból árad.”
