Merényi Dávid // Door at Falk Miksa street

Halszemoptika, fukszia padló, memento mori

Merényi Dávid elmúlt két évben készült festményei elsősorban ajtókat és belső tereket ábrázolnak, a Door at Falk Miksa street című képe a Nagyházi Galéria környékéről lehet ismerős. „A sorozatot 2022-ben kezdtem el, olyasmivel akartam foglalkozni, amin a látvány nagyon közel van. Nem nyit ablakot a felületen, hanem rögtön megállít a távolra nézésben. Ez nekem is ürügyként szolgált arra, hogy bizonyos dolgokat közelről nézhessek meg, és megfigyelhessem a részletekben, kopásokban, a domború és homourű felületekben rejlő festészeti minőségeket. Megkülönböztessem az üveg, a fa vagy a fém anyagát egy ragógumiétól, a az írott tageket a rajzolt firkáktól.”. 


Merényi a komponálásnál többféle perspektívát ütköztet, a centrális látványt izgalmasan komponálja a periférikus látással. „Törekszem az optikai illúziók beemelésére, ezért nem használok projektort, mert úgy érzem, hogy megkötné a kezem. Itt például a halszemoptika érvényesül. Nem realista látványokat komponálok, hanem álomszerűeket, amelyek megidéznek bizonyos dolgokat.


Zavarba ejthetik a nézőt, mert egyszerre ismerős, mégis idegen az, amit lát.”

„Egyik alapvető vágyam a matériának a sokféleségét megfogni és a különböző anyagi minőségeket ütköztetni egymással.” – A konkrét képen az ajtó kovácsoltvasból van, és az alkotó ennek az élményét próbálta minél határozottabban visszaadni. „A kép felső és középső része viszonylag sűrű volt, ezért úgy döntöttem, hogy a környezet kevésbé legyen valósághű: nem hiszem például, hogy fukszia színű a padló, ha csak nem egy hollywoodi szőnyegről lenne szó. Ennél a képnél azt is megcsináltam, hogy a rácsozott üveg ablakot elferdítettem rombuszokba, meg akartam nézni, hogy az rajzként hogyan tud működni.”

„Azt vettem észre az ajtókon, hogy bár egy csomó minden váltakozik, mégis vannak olyan elemek, amelyek motívummá tudnak válni. Például ilyenek a kaputelefonok is,” 

– amik Dávid számos képén visszatérnek. „Ezek mind-mind más színű, más formájúak, eklektikusak, de mégis: hordoznak valami esszenciálisat.” 


„Hasonló dolgok dominálják ezeket a képeket. Nagy homogén felületek találkoznak sűrűbb csomópontokkal, az előbbin a tekintet meg tud pihenni, míg az utóbbin nagyon sok néznivaló van. Az ajtók nagyon alkalmasak e kétféle minőség ütköztetésére”. 
A színek is jól vezetik a néző tekintetét a képen: az alkotóra jellemző az élénk színhasználat a Door at Falk Miksa street-en is megmutatkozik. „Ahol a fénnyel és árnyékkal lehet játszani ott be tudok vetni olyan trükköket, amik a tonális festészet szabályainak felelnek meg: az árnyékos rész lehet egy szín sötétebb tónusa, de akár helyettesíteni is lehet egy olyan árnyalattal, ami a környezetében a fény hiányának érzetét kelti.”

Merényi képeiben benne van egyfajta memento mori hangulat is, nemcsak a mulandóság értelmében, de úgy is, ahogy a történelem egymásra rakódott rétegei felsejlenek. Az idő vasfogának minden nyoma esztétikummá válik.

„Ez is egy geg: esztétikummá tehető, ami kopott, piszkos.”

Mint mondja, a kép készülésének a folyamata, nem volt egyszerű: „Rádöbbentem, hogy ahogy épül a kép, úgy kell nekem is alkalmazkodnom hozzá, és elengedni bizonyos dolgokat. Néha a legjobb részhez sem szabad ragaszkodni, ha azok az egész kép kárára vannak, és ha őszinte az ember önmagához, akkor beláthatja, hogy a kép hasznára válhat az önmagában kedvelt részleteket is megváltoztatni.”

AZ ÖSSZES KÉP: Reprodukció és részletfotók Merényi Dávid Door in Falk Miksa utca című festményéről, 180x160 cm, olaj, vászon, 2023.

© a művész jóvoltából

— Dömötör Dorka

2024. február 24., szombat 05:21
kapcsolódó cikkek
ajánló

Batykó Róbert: Képcsapda // acb Galéria

Batykó Róbert: Képcsapda, acb Attachment, 2024.

támogatók