AZ ÖSSZES KÉP: Részlet KECSŐ Endre: Androgün című kiállításából, 2023, NACO
Az évezredekkel ezelőtti ókori görög civilizáció az európai kultúra alapja. Nehezen is tudná kiiktatni emlékeiből a görög művészet középpontjában álló emberi testet, annak szépségét, arányosságát és a hozzá tartozó mítoszokat. A Szolnoki Művészetelepen alkotó Kecső Endre is így van vele, amikor ecsetet ragad és ókori mitológiai témákat dolgoz fel hagyományos olajtechnikával, akrillal.
A fehérre meszelt falakon lógó olaj- és akrilképekről már belepéskor látszik, hogy Kecső most sem változtat jól bevált receptjén. Közismert mitológiai alakokat, antik lényeket és történeteiket dolgozza fel nagyméretű vásznain. Mint például az oroszlántestű, női fejű Szfinxet, aki talányos kérdésével tartotta rettegésben a thébaikat, vagy a krétai Pygmaliont, aki beleszeretett maga faragta szobrába. Ismerős „arcokból” nincs híján a tárlat, láthatjuk Hügheiát, az egészség és tisztaság istennőjét, a komédia, a színház múzsáját, Tháliát, a legendás trák dalnokot, Orfeuszt és a „patás” Faunt is.
Ezek az antik lények az alkotó elgondolása szerint tömzsiek, szoborszerűek, egyáltalán nem a klasszikus görög szépségideált mutatják. Tekintet nélküli szemüregük üres, ettől arckifejezésük merev, időtlen. Testarányaik egymáshoz viszonyítva elnagyoltak, olykor groteszk látványt nyújtanak. Ahogy a címbeli androgün szócska sugallja, maszkulin és feminin vonásokkal egyaránt rendelkeznek: erőtől duzzadó karokkal, formás keblekkel. A görög mitológiában gyakorta jelennek meg férfi és női személyiségjegyet egyaránt viselő alakok, akiket hatalomvágyuk miatt az „isteni” Zeusz végül ketté választott, így lett androsz (férfi) és güné (nő). 
Mindez persze csak mítosz, amely a festőművész fantáziáját is megmozgatta. A téma iránti elköteleződése személyes vonásból fakad. „Saját magamnak kezdtem el mítoszokat, vagy még pontosabban szimbolikus képeket gyártani”. Miután ezeknek a szimbolikus képeknek az előállítását egy idő múlva megelégelte, Kecső elkezdett úgy foglalkozni velük, „ahogyan ezek akkor meg lettek írva és meg lettek fogalmazva.” Így születtek meg egyedi látásmódú, építészeti jellegű, konstruktív kompozíciói, amelyek világát örökérvényűnek tartja, ezért a jelennel és saját belső világával is össze tudja kötni. 
Kecső Endre antik mitológiára tett újraélesztési kísérlete nem hiábavaló. Ahogy ő megfogalmazta: „Amiket én szeretnék ezekben a festményekben tükrözni, az az állandóság. Az a fajta örökkévalóság, ami ezekben a történetekben (drámákban, tragédiákban) is megjelenik”.
