AZ ÖSSZES KÉP: Részletek a PRIMAVERA - Elveszett (a) gyönyörködtetés művészete c. kiállításból, Cselőtei Boglárka ötvösművész, Bóka Krisztina képzőművész és Légrádi Dóra virágművész, FISE Galéria, 2025.
Hogyan lehet a merev, rideg fémtárgyat és a pillanatnyi valóságot ábrázoló fotót élővé varázsolni?
Hogyan lehet lelassítani az élet múlandóságát – sőt, megállítani az időt? Hogyan lehet egyetlen témára
három különböző művészeti eszköz segítségével reflektálni, és hogyan lehet ezeket a médiumokat
egymáshoz közelíteni, közös nevezőre hozni? Szerencsés véletlenek, régi és új barátságok és egy közös,
mindhárom művész által jól beszélt "virágnyelv" jellemzi a Primavera projekt létrejöttét. Pontosan egy
évvel a kollaboráció születése után, kimozdulva a digitális térből, az együttműködés egy közös kurátori
munkában, immár fizikai formátumban teljesedik ki. A kortárs művészetelméletben egyre kevesebb
szerep jut az egyszerű „gyönyörködtetés művészetének” – egy sikeres műalkotás létrehozásához
valóban elengedhetetlen lenne a megfelelő kontextus megteremtése, vagy indokolt esetekben
rábízhatjuk-e magunkat az ösztönös érzelmi kapcsolódásra? Önkifejezés, asszociatív folyamatok, a
szabad alkotás öröme, újjászületés egy önmagáért-való-művészetben.
Bóka Krisztina szobrászként szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ám
diplomamunkája már a kísérleti fotográfia műfajára épült. Mindeközben, hosszú éveken át hétköznapi
tapasztalásairól analóg fotónaplót készített – a barbizoni szépséget idéző nosztalgikus, idilli pillanatokat
különösebb koncepció nélkül, pusztán önmagának gyűjtötte. Bár experimentális munkáiból számos
sikeres kiállítási anyag született, vizuális naplóját és képzőművészeti tevékenységének ezen oldalát
elsőként a Primavera kiállításon prezentálja. Légrádi Dóra a friss virágkompozíciók nagymestere, kilépve
az alkalmazott virágkötészet és -dekoráció szűk keretei közül először alkot virágszobrászati installációt
autonóm művészként. Szabad építkezés a térben, játék a léptékekkel és dimenziókkal, már-már
szürrealista megfogalmazásban. A virág szabályos, szimmetrikus tulajdonságai bájos tökéletlenséggel
társulnak. Az élénk színekben pompázó, burjánzó növények formailag és szimbolikusan is párbeszédet
folytatnak az installációt keretező képek, és a kompozíciót magába foglaló ékszerek koncepciójával,
elvégre minden egyes virágszálból egyetlen darab létezik, akárcsak a negatív nélkül elkészített
viaszöntvényekből és a polaroid fotókból. Cselőtei Boglárka a különböző szobrászati-és ötvösviaszok
kapcsolódási lehetőségeit járja végig legújabb ékszereiben – az unalomig ismételt, szabályos és letisztult,
fehérköves eljegyzési gyűrűktől, a megrendelésre készült daraboktól és digitális előkészítéstől
elkanyarodva, elhagyva a szigorú geometriát. A háromdimenziós, parametrikus tervezéssel készült
szabályos, kemény öntőviasz gyűrűalap felületére puha szobrászati viasz épült, burjánzó, aszimmetrikus
elrendezésben: az ujjlenyomatok és az öntéskor keletkezett esetleges felületek organikus, virágszerű
hatást eredményeztek.
A három különböző, statikus médium egy közös hangon csendül fel a kollaboráció első taktusán, a
Primavera fotóanyagon. Az analóg filmeken megörökített vibráló, buja, friss tavaszi virágok gyönyörű
párbeszédet folytatnak a rajtuk elhelyezett tárgyakkal – a csokor egyik főattrakciója, a bazsarózsa,
terebélyes szirmaival a fémből készült elemek vonalvezetésére válaszol. Krisztina élő, drámai
kompozíciókat ábrázoló filmfotói a barokk csendéletfestészet remekműveit idézik. A csillogó ékszerekkel
tarkított bokrétákat romantikus analóg és digitális fotókon keresztül örökítette meg, amely a gyűrűk
létrehozásának kísérleti metódusával rezonál, és a virágok pillanatnyiságát, valamint a pillanat
illékonyságát hangsúlyozza.
