ÁCS KINGA-NOÉMI: TÜKÖRASSZONY JÁTSZÓTERE
Godot Labor // 2025.03.20 - 06.15
Milyennek kell lennie egy fiatal nőknek? Hogyan kell viselkednie? Mit kell elbírnia és mit kell eltűrnie? Minek és kinek kell megfelelnie? Mire vágyhat és miről beszélhet?
A kiállításon bemutatott installatív játékok körbejárhatók és megtapinthatók, rendelkeznek a térrel. Minden játéknak megvan a maga helye, csakúgy, mint a játszótéren a földre rögzített eszközöknek. Csakhogy Tükörasszony játékai nem az ártatlan gyermeki szórakozás kellékei, hanem sötét, szorongásokkal és kétségekkel terhes emberi és társadalmi dilemmákat, férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket és hierarchiákat testesítenek meg.
Ács Kinga-Noémi kiállítását bejárva a kívülálló, néma szemlélő szerepünk lassanként megszűnik és arra leszünk figyelmesek, hogy a játék részeseivé válunk. Egyszerre leszünk játékszerek és játékosok. Játékszerek, hiszen mi is kétségbeesetten igyekszünk megfelelni a társadalmi és nemi szerepeinknek, és játékosok, mert küzdeni szeretnénk ellene, le akarjuk vetni béklyónkat. Ez az ambivalencia megrendítően hat egy olyan teremben, ahol minden alkotást millió apró tükörmozaik borít, ezáltal megkerülhetetlenül szembesülünk a felénk legnagyobb elvárásokat támasztó személlyel: önmagunkkal.
Tárlatvezetés a művésszel: május 1. 17:00
Fotó: Hegyháti Réka
KOÓS GÁBOR: LAVINA
Művház // 2025.04.16-tól
Fény nélkül nincs árnyék, ahogy dúc nélkül nincs nyomat. Koós Gábor munkássága egyedülálló a kortárs magyar sokszorosított grafika történetében: nagyméretű munkái két részből, a dúcból és a nyomatból épülnek fel, de egy egységként értelmezhetők, továbbá a művész minden dúchoz csak egyetlen nyomatot készít. Míg Platón barlangjában a fal felett felemelt igaz tárgyak és azok árnyképei a leláncolt emberek számára sosem voltak egyszerre láthatóak, a Lavina című kiállításon a fametszetek és annak lenyomataik szorosan egymás mellett foglalnak helyet.
A kiállítás központi eleme a főfalon elhelyezkedő hatalmas lavina, mely a katasztrófa momentumát rögzíti. A monumentális pillanat teljes egészében leginkább a Művház emeletéről látható, amely távolságból nézve már nem is lehet megmondani, hogy az alkotás mely része dúc és mely része nyomat. A messzeség feloldja a valóság és másolat közötti feszültséget. Eggyé válnak – hisz sosem léteztek egymás nélkül, csupán mi voltunk azok, akik szétválasztottuk őket. Koós Gábor pedig megmutatja, hogy összetartoznak, újra összeilleszti őket, akárcsak a kirakós darabjait.
Fotó: Ránki Dániel / 11_11
BARTHA MÁTÉ: KOCKAVETŐ / THE DICE MAN
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ - 8F Galéria // 2025.04.02 - 06.01
Nehéz nem elfogultan nyilatkozni egy olyan kiállításról, amely olyan komplex értelmi és érzelmi rétegekkel rendelkezik, mint Bartha Máté Kockavetője. A projekt a művész szüleinek korai elvesztését dolgozza fel a hátrahagyott fényképek, rajzok, naplóbejegyzések és visszatérő álmainak vizsgálata mentén. Ezeket a töredékeket útikalauzként használva járja be szülővárosa minden kerületét, miközben a kockadobás véletlenjére bízza állomásait, hogy egy új, múltat és jelent magába olvasztó magánmitológia megteremtésére tegyen kísérletet.
A tárlat egy zarándoklat: válaszkereséssel terhes, mégis békés belső vívódás, húsba maró nosztalgia. Szétguruló emlékek, visszatérő gyermekkori álmok kapaszkodnak a kezdet és a vég felett őrködő főváros jelenkori sziluettjébe, amely visszafordíthatatlanul masíroz a holnapba, emlékkövekbe fagyasztva mindent, ami elmúlt és elfogyott. Nekünk – a művésznek és a nézőknek egyaránt – pedig a játék által megismert új utakon lépkedve a múlt láncait levető feloldozás az, ami marad.
Tárlatvezetés a művésszel és a kurátorral: április 30. 17:30
Fotó: Bartha Máté
BENCZÚR EMESE: THE CALL OF DUTY
am projects // 2025.04.11. - 06.21.
Benczúr Emese kiállításán – szövegközpontú művészetére jellemzően – bármerre fordulva csillogó szivacsok, partvisfejek, bevásárlószatyrok és törlőrongyok viselik magukon a „DUTY” fogalmat, amelynek láttán akaratlanul is összeszorul a torkunk. A láthatatlan, sivár és végeláthatatlan háztartási munka kellékei az otthoni kötelesség lélekpusztító jellegére világítanak rá, melynek mindannyian elszenvedői vagyunk, de főként nőtársaink azok, akik örök foglyai. A házimunka témája, amellyel a lebilincselő tárlat foglalkozik, sajnos a jelenkori társadalmunkban is több mint aktuális, amellett, hogy a nők mindenkori kiüresedettségéhez és kiégettségéhez is szervesen hozzátartozik.
A „DUTY”, „DO YOUR DUTY” és „THE CALL OF DUTY” ismétlődő szavak és szókapcsolatok ordítanak, számon kérnek és felszólítanak, mindezt csili-vili köntösben: Egy rendes nő főz, mos, takarít, háztartást vezet és teljesíti kötelességeit mindennap, újra meg újra. Tessék a nőt tehát visszaterelni a háztartásba. Ezekkel nem maradhat el, mert akkor rossz nő lesz. Tessék, adunk neki egy rózsaszín szivacsot, ez egyébként is olyan lányos szín. Ezzel mosogasson, ettől majd több kedve lesz dolgozni. Nem fáradhat el, nem lehet feszült és ideges. Ez a kötelessége, ez elől nincs menekvés és nincs felszabadulás. Csak a munka van, amit el kell végezni. Fotó: Hegyháti Réka / a Molnár Ani Galéria jóvoltából
DEATH VALLEY - NAGY DÁNIEL SZOBRÁSZMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA
KULT7 LABOR // 2025.04.17 - 05.13.
Nagy Dániel kiállításának különlegességét láthatatlan főszereplője adja, amely a tárlaton csupán közvetve jelenik meg. Ez a tűz. Az archaikus elem csak az alkotói folyamat során vesz részt a munkák születésében, miközben az égetett felületű kovácsoltvas szobrok, domborművek és acéltömbök, valamint perzselt papírmunkák mind az elementáris, elsöprő tűz erejének nyomait őrzik.
A művész a lehető legapróbb véletlenszerű gesztusokból hoz létre alkotásokat, amelyek felülete a mozgásról, dinamizmusról és feszültségről árulkodnak. A központi installáció címe, ahogy a kiállítás címe is, a halál völgyét viselik. A hamutakaróba ágyazott vastömbök valóban sírkövekként uralják a teret, felületeik és a porba húzott csíkjaik utolsó emlékképekként eleven emberi mozdulatokat őriznek – a hamuval borított táj pedig csendben emlékeztet az ember végső átalakulására.
Fotó: Gaál Dániel
