Punci, puni, nuni, pina, vulva, szeméremtest, vénuszdomb - csak néhány elnevezés amellyel a női nemi szervet illetjük nyelvünkben. Nem csoda, hogy a vagina ennyi megnevezéssel rendelkezik, hiszen nagyon is beszédes, hogy milyen szót használunk kifejezésére. Kifejezi, hogy milyen a viszonyunk vele, hogyan kommunikálunk a szexualitásról és hogy általánosságban miként kapcsolódunk a nőiséghez.
Az Artkartell projectspace-ben megrendezett I love the smell of it kiállítás négy eltérő háttérből jövő művészének Fülöp Lucának, Kun Fruzsinának, Miss KK-nak és Nagy Kriszta x-T-nek munkái mindenféle rejtett üzenetet és szimbolikus utalást mellőzve explicit módon foglalkoznak a női nemi szervvel. Merész és bevállalós vizuális nyelvvel rendelkeznek és bátran beszélnek a szexről, vágyakról és tabusított témákról.
A női test a kezdetektől fogva az egyik leggyakoribb ábrázolás a művészetben. A változó korok szépségideáljai, a termékenység és az anyaság összefonódása, valamint a modern kori önkifejezés gyakran a fedetlen női testet helyezi középpontba. A különböző alkotásokat vizsgálva azonban eltérő nézőpontokon keresztül jelenik meg nőalak. A tekintet kérdéskörével Laura Mulvey brit filmteoretikus foglalkozott létrehozva a férfi szemlélés koncepcióját. Szerinte a férfitekintet (male gaze) aktív, meghatározó szereppel bír a művészetben, amely kivetíti fantáziáit a nőalakra, ettől erősen erotikussá válik és szexuális tárgyként van közszemlére téve, megbámulva.
A kiállításon bemutatott munkák ugyan mind más kontextusban szólalnak meg, mégis a férfitekintettel szemben ünneplik a női test szabadságát és feloldják annak tárgyiasítását. Hangsúlyozzák, hogy igenis fontos a női vágy megalázástól és szégyenkezéstől mentes megélése. A testtel az egyén rendelkezik: ő mondja meg, hogy, miként milyen formában nyilvánul meg róla és mit tesz vele és ez mélyen felszabadító hatással van az alkotóra és nézőre egyaránt.
Fülöp Luca eredetileg textiltervezés és grafikus háttérrel rendelkezik, amelynek köszönhetően kiállított festményein a digitális tervezés jellegzetességei ismerhetők fel. A körvonalakból álló alakok nemi aktus közben vannak ábrázolva, a kompozíciók körül elhelyezett feliratok a graffiti nyelvezetére és stílusára emlékeztetnek. Az absztrahálódott testek univerzálisabbá teszik az együttlét ábrázolását, ezáltal könnyebben szemlélhetővé és beszélhetővé válik az erotikus tartalom.
Kun Fruzsina absztraktba hajló festményei a szexualitáshoz hozzárendelt testrészeket, ajkakat, mellbimbókat és vaginákat idéznek meg. Művészetében a látás és a nem tisztán látás közötti feszültséget kutatja. Műveinek középpontjában jellemzően rések láthatóak, amelyek szűkítik a teret, valamint elválasztják a kint és bent egymástól. Olyan korai munkái is szerepelnek a tárlaton, melyek még sosem voltak kiállítva. Ezek a festmények is a testi befelé figyelést erősítik, az “önbefordulás” lehetőségét vizsgálják.
Miss KK divatos street art babáival leginkább az utcán találkozhatunk, most azonban a közterek helyett a kiállítótérben hirdetik elgondolkodtató, vicces, önbecsülésre buzdító üzeneteiket. A művész korábban textiltervezést tanult, így a divat nagy hangsúlyt kap műveiben. A figurák fotómontázs technikával készülnek és aprólékosan összeállított öltözéket kapnak. Az alakok ruha nélkül, meztelenül határtalanok, definiálatlanok, azonban felöltöztetve formálódnak, behatárolttá, érzékletessé válnak.
Nagy Kriszta x-T művei nyíltan vallanak, szexualitásról, vágyról és gyönyörről. Műveiben megjelenő meztelen testei büszkeséget és erőt sugároznak, miközben magabiztosan hirdetik, hogy a saját testével mindenki saját maga rendelkezik. Ezt a karakánságot némiképp oldják és játékossá teszik a vagány, csajos részletek, mint például a széttárt lábakat ékesítő strasszkövek, amely munka a Nóra Gyűjtemény darabja, vagy a nemi szervet ábrázoló alkotás pasztellszínű barokkos keretben.
Kettősséget érzünk a kiállításon bemutatott női testekkel kapcsolatban: mindamellett, hogy fedetlen ábrázolásuk a kitárulkozás legnagyobb fokát jelzik, mégsem érzünk szorongást, vagy kellemetlenséget szemlélésük közben, sőt felszabadítóan hat ránk a meztelenség. Ennek oka, hogy a kiállított művészek harcolnak azért, hogy a női testet mint a nézés tárgyát visszaszerezzék és egy férfi-, de tulajdonképpen mindennemű elvárásoktól mentes közeget alakítsanak ki maguknak. Ebben a környezetben nincsen helyük az előítéleteknek, a szégyennek és a gátlásoknak, annál inkább teret nyernek az átélt traumákról és elfojtott vágyakról, a szex pozitív megéléséről és a mindenek felett álló testi-lelki önrendelkezésről szóló diskurzusok.
