A munka, egy olyan trió kiállítás egyik elemeként jelent meg, amelyben a három kiállító, Kaszás Konrád, Csekő Andrea, illetve Szlávik Barbara hármasában, a NÉZŐPONT (KÉRDÉSE) című kiállítás keretén belül, a kép fizikális, illetve elméleti helyének a keresésével foglalkoztak. AZ ÖSSZES KÉP: Részletek Kaszás Konrád Nailed to the wall című művéből. akril, fa paneleken 120x20 cm 2024. 
„Már egy ideje izgatott, hogy miként tudok kilépni az egyszerű képi formátumból. A kép fizikális testének újrapozícionálásával akartam foglalkozni. Régóta érdekelt, miként is lehetne a képet nem a megszokott pozícióban kihelyezni. Ékrámával és vászonnal nem működött volna, a kép hátuljával (fonákjával) pedig egy másik munkán keresztül már foglalkoztam. Egy közös megbeszélés keretén belül jött egy gyors gondolat, „hát készítsd fa lapra”.
Egyszerű, nyers fa deszkákra készítettem kompozíciómat, amelynek erezetességét és kezeletlenségét is megtartva, ötvöztem nyújtott nonfiguratív formáimat. Érdekes volt számomra ez a nyújtott forma, főleg, hogy nem csak egy elemmel dolgoztam. Az egész munka négy, azonos méretű fa panelből állt össze. Az izgalom benne az, hogy rendszerint nem készítek több elemből álló munkát. Olaj-vászon képeim, önmagukban sugárzó robbanásként jelennek meg, míg ennél a munkánál a vizuális detonációt négy kép 180 fokos térbeli értelmezése adta.”
Igen, a minták nem véletlenül emlékeztetnek törzsi mintákra. 
„Régebben is említették a képeim kapcsán, hogy biztos van valami közös pont a perui Nazca törzs, kizárólag az égből értelmezhető vonalforma kompozíciói, és a munkáim között. Akkor még nem volt, de ami késik, nem múlik. Véletlen, az interneten találtam pár, pontosan a munkámba vágó törzsi kultúrával foglalkozó könyvet, amelyek nagyban halottak rám. Ez a fajta formai nyelv beszivárgott a saját vonalrendszerrel való képalkotási metódusomba. A végső formák hordozzák magukban a törzsi jegyeket, viszont nekem egy teljesen más hatást keltenek. Egyesével nézve ezeket a paneleket, inkább fegyverekre, esetleg nem evilági kardokra emlékeztetnek, amelyek azonnal tüzelésre vagy csapásra készek. Izgalmas volt a négy különböző “színes vonalfegyver” közös végső kompozíciója.” 
„A falnak simulva a munkák különböző nézetet adtak. Volt egy olyan nézetük, ahol a festett formák egymást kitakarva közös képpé transzformálódtak. A 180 fokos körbejárás alatt a mű újabb és újabb olvasatot nyitott fel a befogadók előtt. Frontális nézete, egyszerűen csak négy darab 20 centiméteres szélességű, függőleges vonalat adott ki, melyek a festett felület miatt, színes reflexfényt vertek a falra, amin helyezkedtek. A munka hátulja teljesen nyersen, festetlenül hagyott fa, tökéletes kommunikációban volt Szlávik Barbara és Csekő Andrea visszafogott szín és formavilágú munkáival, amik -e munkám mellett voltak elhelyezve.”
Kaszás Konrád a kép fizikális helyét teszi kérdéssé.
