A Yes! Galéria örömmel mutatja be Bagala Orsolya és Kun Fruzsina közös kiállítását, amelyen az alkotók tünékeny, érzékeny és intim portréin van a hangsúly.

A most bemutatott munkák a (női) létezés illékonyságának és finom érzelmi rétegeinek metaforái. Kompozícióikban a test, az anyaság, a gyermeki emlékezet és az identitás kérdései az elmúlás és újjászületés ciklikus tapasztalatával fonódnak össze. Bár különböző élethelyzetekből és művészeti háttérből érkeznek, ezen műveiket az anyag és a belső világ közötti párbeszéd határozza meg: a múlandó, efemer gesztusok személyes történeteket és érzelmi lenyomatokat tesznek láthatóvá.

A két művész ezúttal az intimitás tereiben dolgozik: műveik intenzív emocionális jelenlétet hordoznak. A víz és a pigment viszonya a kontrollálhatatlan és a tudatos közötti egyensúlyt közvetíti – azt a határhelyzetet, ahol a festés folyamata a belső lelki történések természetes kivetülésévé válik.

Kun Fruzsina 2016-os „babás” Makacs foltok című sorozata a gyermeki énhez való viszony érzékeny feltérképezése. A képek a gyermekkori emlékek felfejtésének folyamatában születtek: a festés során a múlt képei fokozatosan előtűntek, majd emlékké és megértéssé alakultak. Az akvarellek és tusrajzok nem pusztán emlékidézések, hanem a belső gyermekkel való találkozás lenyomatai – egyszerre bájosak és nyugtalanítóak. A finom, elmosódó formák a gyengédség és a szorongás határán egyensúlyoznak, miközben a festői gesztus a feldolgozás és az elengedés eszközévé válik.

Bagala Orsolya papíralapú akrilfestményei a mindennapi anyagok újraértelmezésén keresztül reflektálnak a női szerepekre és a láthatatlanság tapasztalatára. Pizzásdobozra, papírtáskára vagy kartonra festett portréi az otthon világából táplálkoznak, mégis túl is mutatnak rajta. A választott anyagok és kompozíciók a gondoskodás és az anyasághoz kapcsolódó jelenlét szimbólumai, ugyanakkor éppen a festés aktusa az, ami az alkotót kiszabadítja a hagyományos női szerepek korlátai közül. Az elhasznált, hétköznapi tárgyak az alkotás során személyes és érzelmi lenyomatokká alakulnak át – a női láthatatlanság tapasztalatából fakadó, mégis felszabadítóan őszinte művészi állításokká.

Mindkét művész munkáiban hangsúlyosan megjelenik az anyasággal járó láthatatlanság, valamint a gondoskodás és az alkotói szabadság közti egyensúly keresése. Az így létrejövő képek egyszerre személyes vallomások és finom társadalmi állítások arról, hogyan lehet megküzdeni a láthatatlanság tapasztalatával – hogyan alakítható át az elhallgatottság és a háttérbe szorítottság érzése teremtő energiává. Bár Bagala Orsolya és Kun Fruzsina életútja eltér – más országban élnek, más kulturális közegben alkotnak –, egyidős nőkként mégis közös generációs tapasztalatot hordoznak. A külföldre kerülés, a gyökerekből való kimozdulás, valamint a helyhez kötöttség és a kulturális beágyazottság szétválása izgalmas értelmezési réteget ad ehhez a kiállításhoz. Talán épp ez a távolság és párhuzam teszi lehetővé, hogy munkáik egy közös térben mégis egymásra találjanak – ahol a személyes történetekből kirajzolódik egyfajta kollektív tapasztalat. A láthatatlansággal való küzdelem ugyanakkor nem csupán női tapasztalat: a művek mögött ott húzódik az általános emberi lét törékenysége is – a vágy, hogy észrevegyenek, megértsenek, kapcsolódhassunk másokhoz.

A létezés finom rétegei a láthatóság peremén cím nemcsak a képeken testet öltő, efemer,  lebegő alakokra utal, hanem arra a törékeny, átmeneti állapotra is, amikor a sajátos női tapasztalat, valamint a másság, az idegenség, a kívülállás általános emberi érzése végre láthatóvá válik a művészi alkotás folyamatán keresztül. Bagala és Kun festészete a jelenlét és hiány, a test és psziché, a trauma és transzformáció határain mozog, ahol a festészet nem pusztán dokumentál, hanem érzékelhetővé teszi azt a folytonos transzformációt, amelyet mindannyian megtapasztalunk valamilyen formában.

Kocsis Katica, esztéta