Meséljetek a kezdetekről, milyen emlékeket őriztek pályátok elejéről?
Ács Kinga-Noémi: Számomra igazából elég relatív, hogy mit jelent a pálya eleje, mivel egészen kicsi koromtól kezdve művészetet tanulok. Már 7 éves koromtól kizárólag művészeti iskolákban tanultam, egészen a Képzőművészeti Egyetem diplomája megszerzéséig. Jelenleg is feltörekvő művésznek számítok a művészeti közegben, így nehezen tudom definiálni a pálya eleji emlékeket, mivel inkább folyamatos útként gondolok rá, ahol a projektek természetesen követik egymást.
Kicsiny Martha: Bennem csak érettségi körül dőlt el, hogy művészettel szeretnék foglalkozni, bár akkor szinte ugyanannyira érdekelt a mozgókép és a képzőművészet. Gimnáziumban humán tagozatos osztályba jártam, ami lehetőséget adott, hogy elmélyüljek a művészettörténet, a történelem és a filozófia tantárgyakban is. 2022 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori hallgatója vagyok, és ez alkalmat adott, hogy találjak egy kutatási területet, amelyben szintézist találhatok érdeklődési köreim között. Ez végül a média archeológia lett, mely vegyíti a művészetelméletet, a médiatörténetet és a történelmi elemzést. De ha mondanom kellene egy korai, művészettel kapcsolatos fontos emléket, az az lenne, amikor kisgyerekként még Londonban laktam a családommal, és gyakran eljártunk az ottani múzeumok állandó tárlataira. A British Museum ókori részlege akkora hatást gyakorolt rám, hogy évekig ókori mítoszok foglalkoztattak, azokat olvastam, újrajátszottam, illetve lerajzoltam.
Munkásságotok nem idegen a másik előtt, a K11 Labor 2024-es Sanga ni wati // A tér minden idejében – Édenkert című kiállításon együtt szerepeltetek. Ez hozott újra össze titeket, vagy tervben voltak közös tárlatok?
Ács Kinga-Noémi: Amikor augusztus végén a Molnár Ani Galéria megkeresett az am projects kapcsán, egészen szeptember végéig nem tudtam, hogy Martha lesz a társam a felkérés során. A Sanga ni wati kiállítássorozat pedig jó előzmény volt, mert így sokkal gördülékenyebb volt köztünk a folyamat, és a nagyon jó „munkakémia” rendkívül inspirálóan hatott rám.
Amúgy már a Sanga ni wati kiállítás után beszéltük, hogy jó lenne majd még valamilyen közös projekt, de akkor még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egy évvel később ez máris megvalósul.
Kicsiny Martha: A korábbi csoportos kiállításunkon is szépen látszott, hogy vannak párhuzamok munkáink témáival és technikáival kapcsolatban egyaránt, így nagyon örülök, hogy folytathattuk a közös munkát. Mindketten ötvözzük a digitális és a fizikai alkotói folyamatokat, amelyekkel újszerű műtárgytípusokat fejlesztünk. 3D nyomtatókkal és lézervágókkal dolgozunk, mégis fontos számunkra a végeredmény fizikai jelenléte, illetve hogy műveink történelmi korszakokat hidaljanak át. A kortárs technikákat több évtizedes vagy évszázados hagyománnyal rendelkező eszközökkel és technikákkal kombináljuk. Tartalmilag pedig mindketten sokat foglalkozunk a magunk és mások sorsa iránti felelősségünk kérdéskörével, amihez gyakran mítoszokhoz nyúlunk vissza.
Hogyan zajlottak a Fortuna Burns előkészületei, milyen koncepció mentén „rendeztétek be” alkotásaitokkal a kiállítóteret?
Ács Kinga-Noémi: Amikor kiderült, hogy újra együtt dolgozunk, nem sokkal később az is nyilvánvalóvá vált, hogy az eredetileg kijelölt kurátor végül nem vesz részt a projektben. Mivel Martha Gentben él, elkezdtünk összeállítani egy közösen szerkeszthető dokumentumot, majd videóhívások során átbeszéltük, hogy jelenleg mi érdekel bennünket a témával és a művekkel kapcsolatban. A felkérés idején éppen az előző projektem lezárásán dolgoztam fejben, ezért eredetileg egy pihenő időszakot terveztem. Csak részben volt elképzelésem arról, hogy mivel szeretnék foglalkozni, így rendkívül inspiráló volt Marthaval együtt gondolkodni.
Nála jelent meg először a rajzaiban és terveiben a kerék motívum. Engem akkoriban a sztereotipikus negatív női megítélés kérdése foglalkoztatott, majd lassan megszületett bennem az a gondolat, hogy a kerékbe törés, mint középkori kínzóeszköz szépen összekapcsolódik a témámmal. A kortárs nőket érintő frusztráló, negatív megítélés ugyanis egyenértékű a lelki kínzással, amely csökkenti a női önbecsülést. Továbbá a szerencsekerék mint játékforma és szimbólum csak tovább erősítette ezt az elképzelést egy másik aspektusból, így végül ebben teljesedtem ki a műveimben.
Miután kiderült, hogy végül Farkas Tiffany lesz a kurátor, elküldtük neki a közös dokumentumunkat a tapogatózó terveinkkel és ötleteinkkel. Ő volt az, aki végül az átfogó koncepciót összekapcsolta a mi elképzeléseinkkel. A kiállítótér rendezésénél elsősorban az ő ötletei valósultak meg, de nagyon nyitott volt a véleményünkre is. Az egész folyamat gördülékeny és nyugodt volt – művészként az egyik legjobb kiállítási tapasztalatom. Minden nagyon természetesnek és előremutatónak hatott.
Kicsiny Martha: Már fél éve érlelődött bennem a Következmények sorozat, ami kapcsán a végtelenjel-szerű hajfonat keretformája jelent meg először számomra. Ez a kiállításon látható organikus keret, ami közrefogja a litofánképeket, ötvözi a generációkon átívelő női narratívák, az öröklődés, az örökítőanyag és az örökkévaló szimbólumait. Ez szépen összecsengett Kinga-Noémi női sorsokkal foglalkozó projektjével, így jó kezdőpontot jelentett. Ahogy terveztük műtárgyainkat, úgy körvonalazódtak nagyobb ívű sorsnarratíva válságok, melyekkel mindketten foglalkozunk, igaz, kicsit eltérő fókusszal.
Kitől mit láthatunk a tárlaton, és ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz?
Ács Kinga-Noémi: Ahogy az előző kérdésednél is, ki kell emelnem a kereket, amely az én esetemben a szerencsekerék és a kerékbetörés motívumaiban jelenik meg. A legújabb műtárgy sorozatom címe Kerékbetört női sorsok, illetve része egy kiegészítő műtárgy, a Hárpia Bingó, amely némileg különálló, de kapcsolódik a hosszabb kimenetelű sorozathoz.
A Kerékbetört női sorsok sorozatom a legdirektebb formában dolgozza fel a kerék motívumát. A sorskerék negatív aspektusaira fókuszálok női szemszögből, mivel a társadalmi megítélések erőteljesen behatárolják a nőket, és az önmagukról alkotott képet. A témám traumafeldolgozó jellege túlmutat a társadalomkritikán, mivel saját tapasztalataimra építve vizsgálom a nőkkel szembeni társadalmi megítéléseket.
Úgy érzem, feladatunk megtanulni dolgozni a sztereotipizálás és a véleményformálás problémáján, és nyitottabbnak lenni egymás iránt. Fontos lenne, hogy tudatosabban ellenőrizzük saját reakcióinkat, és megismerve az ellenérzés tárgyának múltját, ne csak megbékéljünk vele, hanem írjuk át egymással szembeni viselkedésünket is. Így elkerülhetjük, hogy ciklikusan ugyanazokat a hibákat kövessük el vagy másokat sodorjunk hasonló helyzetekbe, illetve hagyjuk magunkat traumatizálni.
Számomra fontossá vált, hogy az új műveimben felhívjam a figyelmet a női megítélés ezen aspektusára és az ezzel járó szorongási tényezőkre. A térben látható kisebb és közepes méretű sorskerekeken a kollektív emlékezetben létező archaikus, mitológiai női típusok történeteit dolgozom fel, párhuzamba állítva őket a kortárs női sorsokkal.
Megjelenik például Medúza alakja, de a többi kerék is hasonló történeteket dolgoz fel, például a szirének és a hárpia alakját. A sorozatban két nagyobb kerék is szerepel, amelyek kivételt képeznek: az egyik egy „megíratlan sorskerék”, amely arra reflektál, hogy ne mások írják meg a sorsunkat, ne avatkozzanak bele; a másik pedig egy „szerencsekerék”, amely a tér közepén található, és minden stádiumában szerencsés konstellációkat mutat.
Ez utóbbi különösen arra reflektál, hogy a férfiak pozitív hozzáállása – mint hűséges társ, támogató apa és nagyapa – milyen fontos szerepet játszik a női sorsok alakulásában.
Kicsiny Martha: Tőlem világító litofánok és rajzok láthatóak a kiállításon, amelyek a Következmények című sorozatomat alkotják. A művek azt tematizálják, miként kezd nekünk, fiataloknak megjósolhatatlanná válni a jövő. Az ökológiai, gazdasági és politikai bizonytalanságok miatt már nehezen tudjuk a korábbi generációk mintázatai alapján elképzelni a jövőt és reménykedni egy konkrét jövőképben. Így rendülnek meg sorsnarratíváink, és törnek meg mintázatok.
Ellentmondásos érzéseket szül, hogy az a civilizációs fejlődés, amelynek köszönhetjük nemcsak jelenlegi társadalmi berendezkedésünket, illetve kényelmes és biztonságos életmódunkat, hanem identitásunkat is, éppen az őrli fel jövőnket. Természetes, hogy múltunk és eddigi tapasztalataink alapján alakítjuk ki a vágyainkat a jövőre nézve, ám az eddigi életmódunk folytatása nem lesz sem fenntartható, sem megvalósítható. Így foglalkozom a felelősség és a bűntudat kérdéskörével.
Nemrég rátaláltam az ógörög mitológiában Phaethón történetére, amelyben párhuzamokra lehet lelni az emberiség jelenlegi krízisével.
A borostyánhoz kapcsolódva: a fenyőgyanta, annak fosszilizálatlan alakja visszatérő anyag művészetemben. Innen származik az elektromosság szavunk, hiszen már az ógörögök is felismerték a borostyán elektrosztatikus jellegét. Litofánjaim keretét fenyőgyantából szoktam készíteni, ami utal az áram természeti eredetére, hiszen ezeket a munkáimat árammal működtetett 3D nyomtatóval nyomtatom ki, és áram által biztosított belső fénnyel állítom ki. Művészetem ötvözi az ősi és a kortárs témákat, anyagokat és technikákat.
Tárlatotok közös szimbóluma a címben is olvasható sorskerék, Fortuna kereke, amelynek történelmi pozíciójára, reputációjára, jelentésére mindketten kritikai perspektívából néztek. Ti hogyan értelmezitek ezt a szimbólumot?
Kicsiny Martha: A kerékjelkép kettőssége érdekel. A szerencse és a sors jelképe mellett a civilizációs fejlődés szimbóluma is, amely egyrészről meghatároz bennünket, másrészről éppen ez okozza jövőképünk krízisét.
Kettőnk művészete együtt a kiállításon egy komplexebb, nagyobb ívű kérdést vet fel az önrendelkezésről, mintázatok utánzásáról és megtöréséről, illetve arról, miben reménykedhetünk a jövővel kapcsolatban. Kinga-Noémi munkái a kollektív és a személyes múlt béklyóit dolgozzák fel és törik meg. Jól érzékeltetve, hogy Közép-Kelet-Európában nehezebben érik el a nők, hogy teljes önrendelkezéssel élhessenek, szabadon alakíthassák sorsukat. Az én munkáim pedig korunk fiataljainak ellentmondásos helyzetét vázolják fel; amíg felnőttünk, abban bízhattunk, hogy egyre nagyobb szabadsággal rendelkezünk, azonban mára mégis be kell látni, hogy az olyan hipertárgyak, mint a klímaváltozás, megfosztanak minket a jövőnkkel kapcsolatos ágenciától.
Ács Kinga-Noémi: Martha nagyon szépen megfogalmazta a kiállítás esszenciáját és a műveink közötti párbeszédet. Talán annyival egészíteném ki, hogy a kerék szimbóluma mindkettőnk munkájában, általánosan és kritikai szemszögből is arra utal, hogy a társadalom képes megismételni saját hibáit, újra és újra generálni azokat. Így az önsorsrontás ciklikusan a mintázatokban rejlik, és valahol mindkettőnk munkái erre reflektálnak, csak más-más nézőpontból, ahogy Martha is megfogalmazta. A kerék ezen kívül a folyamatokat, az előrehaladást, a haladást szimbolizálja, miközben izgalmas feszültségben van, ahogyan már említettem, a középkori kínzások kerékbe törésének szimbolikájával. Továbbá Fortuna istennő a sors forgandóságát szimbolizálja. Ha tehát a kiállítás egészére gondolok, akkor azt a kritikát fogalmazza meg, hogy ne hagyjuk, hogy a sors kereke daráljon minket, bármilyen nézőpontból is, hanem váljunk mi magunk Fortuna alakjává, és irányítsuk saját sorsunk kerekét.
Kinga, elemezd kicsit a Hárpia Bingó (2025) című interaktív installatív objektedet.
Ács Kinga-Noémi: A Hárpia Bingó műtárgy a lottó/bingó játék motívumaira épül, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberek megítélése során nem elegendő csupán egy kiragadott, véletlenszerűen megtudott tényre, vagy egy szűk szegmensre összpontosítani. Ahogyan ezekben a játékokban sem lehet egyetlen számra alapozva megérteni a teljes mintázatot, úgy az emberi kapcsolatokban is elengedhetetlen a tágabb összefüggések figyelembevétele. A műtárgy a nőket érő társadalmi megítélésekre reflektál, különösen arra, hogy gyakran elvárják tőlük, hogy mindig kedvesek és érzelmileg kiegyensúlyozottak legyenek. Amint azonban határozott véleményt formálnak, vagy érzelmeiket – akár jogosan – negatívan fejezik ki, ezeket gyengeségként vagy problémaként értelmezik. A műtárgy ezzel arra ösztönöz, hogy ne hagyjuk magunkat felszínes benyomások vagy saját, illetve mások előítéletei által vezérelni. A lottó- és bingójáték szimbólumain keresztül az alkotás azt üzeni, hogy az emberek megértéséhez szükséges megismerni a teljes képet: a múltjukat, az összefüggéseket és a valódi tényeket. Csak így kerülhetők el az elhamarkodott ítéletek és a félreértések, amelyek gyakran igazságtalan helyzeteket teremtenek, különösen a nőkkel szemben.
Martha, Következmények sorozatod filctollal papírra készült darabjairól mit mondanál nekünk?
Hagyományosan a 19. századi litofánokat egyedi vagy sokszorosított grafikák alapján készítették, amihez hasonlóan a digitálisan megrajzolt, majd 3D nyomtatott litofánjaim előtt én is filctollrajzokat készítek, amelyekkel előre kitapogatom és körüljárom a kibontandó témát. A rajzokban visszatérő motívum a kerítés, amely a határfelállítást vizsgálja. Kerítések határolták körül az Édenkertet is, hiszen az a vad és kaotikus természettől elkerített, mondhatni mesterséges kert volt. Ez az elkerítettség meghatározza, ahogy ma is kettősséggel viszonyulunk a természethez. Vágyunk rá, azonban magunk formájára akarjuk alakítani. A rajzokban emberektől mentes, csendes jelenetek láthatóak. Felvetve a kérdést, mi marad utánunk, és miként tudja a természet csillapítani az elszabadult civilizáció okozta pusztítást.
AZ ÖSSZS KÉP: Részletek Ács Kinga Noémi és Kicsiny Márta közös kiállításából. am projects, Budapest, 2025.
© a művészek és a Molnár Ani Galéria jóvoltából. Fotó: Hegyháti RékaKinga, téged a Godot Kortárs Művészeti Intézetben tekinthetünk meg, Tükörasszony játszótere címmel állítasz ki. Martha, te hol leszel látható? Mik a jövőbeli terveitek?
Ács Kinga-Noémi: A Tükörasszony játszótere kiállítás már megtekinthető, és az elmúlt négy évem projektjeinek összefonódására épít. Akik még nem látták a Fortuna Burns kiállítást, azoknak érdemes mindkét tárlatot megnézniük, mivel munkáim sorozatszerűen építkeznek, mindig visszautalnak egymásra, és a Fortuna Burns kiállításon látható anyag egy új időszak kezdetét jelöli. A Tükörasszony játszótere kiállítás megnyitója március 20-án lesz, ahol másodszorra is szeretném kipróbálni magam a performansz műfajában. Ezután júniusban Milánóban, a Rea! Art Fair független fiatal képzőművészeknek kiállításán veszek részt, ahol a Kerékbe tört női sorsok sorozatom három új darabja lesz látható. Ezek a művek a Fortuna Burns kiállításon bemutatottak folytatásai lesznek. A sorozatot még nem szeretném lezárni, tervezek néhány új darabot, amelyek a női stigmatizációt elemzik. Az év második felében új projektek is alakulnak, például egy nagyon izgalmas trió kiállítás, amelyet Máté Zsófia kúrál, és a másik két művész Kuzma Eszter Júlia és Csatlós Asztrid lesz. Viszont erről még nem szeretnék többet elárulni, maradjon meglepetés.
Kicsiny Martha: Ahogy Kinga-Noémi korábban említette, nemrég Gentbe költöztem. Most a genti KASK művészeti egyetemen és a brüsszeli LUCA művészeti egyetemen működöm közre két művészeti projektben, amelyekből várhatóan a közeljövőben lesz kiállítás Brüsszelben és Gentben is. De emellett egyéni és csoportos kiállítások is érlelődnek Budapesten, de ezekről majd később fogok tudni pontos információt adni. Legközelebb április elején az antwerpeni Művészeti Kutató Intézet Method/Art szemináriumán fogok előadni és kiállítani.
