Lebilincselő, komplex és jelentésrétegekben gazdag festményeket, textíliákat és kerámiákat találunk a Rechnitzer Galéria kiállítóterében és pincéjében. Huminilowicz Vanda Hand to Mouth kiállítása vibráló, élénk színrétegekből álló munkákat mutat be, amelyek az elidegenedéstől, valamint szociális és ökológiai nehézségektől terhes világunk bizonytalan és kilátástalan mindennapjaira keresnek alternatívákat. AZ ÖSSZES KÉP: Enteriőrök Huminilowicz Vanda: Hand to Mouth kiállításáról, Rechnitzer Galéria, Budapest, 2024.
A kiállítás címéből is adódóan George Michael Hand to Mouth dalára reflektál. A pop sláger könnyedsége ellenére szövegében mély társadalmi egyenlőtlenségeket és ezekből adódó össztársadalmi problémákat feszeget, amelyek párhuzamba állíthatók a jelenkor viszontagságaival: a napról napra élés egy olyan körforgás, amelyből nem tudunk kilépni, amelyhez akaratunk ellenére mindig visszatérünk, hiszen a bolygó jövője körüli folyamatos kérdőjelek meggátolják, hogy bármivel is hosszú távra tervezzünk.
Huminilowicz művészetében központi szerepet játszik a mitológia, a rítus és az archaikus elemekhez való visszanyúlás. Ezek a formajegyek azonban nem vallási vagy spirituális szándékot közölnek, hanem a mitológiát eszmei szinten értelmezik és hasznosítják.
Ernst Cassirer német filozófus szerint a mítosz mint gondolkodási forma a rituáléhoz hasonlóan nem választja szét az empirikus tapasztalatszerzést és a transzcendentális, érzékeinkkel felfoghatatlan tapasztalást ugyanúgy, ahogy nem különbözteti meg az elképzelt vagy a valós élményeket és nem jelöl ki éles határt élet és a halál között. 
A mítosz ezen felfogása Huminilowicz alkotásaiban is megjelenik, ahol a művészi munkáknak a zsigeriségük adja az archaikusságát. A votív tárgyak, tiszteletadáshoz használt eszközök, valamint az ókori kultúra elemeit ábrázoló festmények és kerámiák a nézőt egy kollektív tudathoz vezetik vissza és a közösségileg megélt rituálék örömét hirdetik, melyek az egyén problémáira is igyekeznek vigaszt nyújtani. Lényeges azonban, hogy nem magánmitológia-teremtésről, hanem egy ősi, mindenki számára ismert és elérhető tudásbázisról van szó, amely állatok, valamint prehisztorikus és görög-római legendák szereplőinek archetípusaiból építkezik.
Huminilowicz munkáiban az emberi test jelenléte fontos társadalmi üzenetet hordoz. Rávilágít arra, hogy habár a 21. századi ember a technológiai fejlődés hatására a legtöbb tudás birtokában áll, mégis a testével, annak természetével és az anyatermészettel való kifinomult, bensőséges, multidimenzionális kapcsolatát elvesztette. A művész varrott hátterei, textíliái, amelyek összekötik az installációt, a test szöveteinek jelképei. A kerámia edények szintén tartóelemként funkcionálnak mint a test számos alkotórésze, például a méh vagy a koponya. Ezek a kerámiák olyan láthatatlan, szimbolikus elemeknek, közösségi ereklyéknek a tárolói, mint a kollektív tudás vagy a fogantatás, melyek ősi kapcsolatban állnak a természettel.
A kiállított munkák alkotói folyamataiban az ösztönösség és a játékosság keveredik egymással: a szabálytalanság és esetlenség a megfelelés ellenpontjaiként szolgálnak és az alkotás örömének megélését segítik. Az expresszív, organikus absztrakciók és geometrikus formák árnyék nélküli tereket hoznak létre, melyek dimenziókat kötnek össze és ugyanazoknak a formáknak a “többnézetűségét” teszik lehetővé.
Huminilowicz Vanda amforái, festményein fellelhető misztikus növényei és emberalakjai együttes erővel olvasztanak magukba egy újfajta tudást, amely a rég elfeledett ősképekből, mítoszokból és rituálékból építkezik. Ennek a tudásnak a megismerése közösségi élményként hat ránk, amely tudatosítja a testünkben való létezésünk törékenységét, mégis elsöprő erejét, valamint a földanyával kialakított ősi, viharos kapcsolatunkat. Az első látásra nyugtalanítóan ható, összegubancolódó alakok, testrészek és formák közelebbről szemlélve harmonikus, egymásba áramló, nagy egészt szolgáló alkotóelemekké válnak. A káosz és harmónia váltakozásával pedig új, titokzatos világok jönnek létre Vanda ecsetvonásai alatt, melyek között a szemlélő szabadon mozoghat a rítusok transzcendens és szakrális mivoltuknak köszönhetően.
