Áramlás, sodródás, fluidáló, puha mozgások jellemzik Márton Enikő festményeit, amelyek folyékony jellege a folyamatos alakulás érzetét keltik. In idem flumen bis non descendimus. Mintha nem lenne állandóság, hanem csak transzponáció, metamorfózis, modifikáció, azonban ezek a változások nesztelenek, alig észrevehetők, időben hosszúra nyúlók. Mint ahogy a folyó lassan mossa a partot és szélesíti a medrét vagy ahogy a szél csiszolja a hegyoldalt.
Márton Enikő mostani képei is tájak érzetét keltik. Az absztrakt színfoltok sziklás hegyormokká, lassan hömpölygő folyókká, leomló zuhatagokká, növényekkel dúsan benőtt barlangokká állnak össze az elménkbe, a kanti fenséges fogalma is azonnal behívódik, miközben ezek az érzéki, erotikusba hajló, erősen haptikus formák érzékenyen oszcillálnak a valóságon inneni és túli dimenziók között. A táji elemek megidézik a látható világ pillanatait, dombot, horizontot, sziklákat, tavakat, ennyiben a látvány absztrakciójaként is olvasható Márton Enikő festészete, azonban mégis: a kompozíciók az objektív valóságtól független, saját immanens törvényeinek engedelmeskedő, érzelmes, lírai, belső univerzumokat láttatnak. A külső és belső terek közti kapcsolatokról, a közöttük lévő határról, az egyik térből a másikba való fokozatos átmenetről szólnak ezek a festmények.
Ezek a világok azért is izgalmasak, mert az érzelmeink komplexitásáról, változékonyságáról, olykor pedig ambivalenciájáról mesélnek. A festékfoltok összesimulása, érintkezése és összeolvadása az egymásnak ellentmondó pillanatok egymásmellettiségét, a fekete-fehér helyzetek érvénytelenségét érzékeltetik. E kompozíciók megvilágítják saját belső konfliktusainkat, ugyanakkor ezek feszültségét is feloldják. A képek olyan terekbe invitálnak, ahol találkozhatunk saját magunkkal, rátalálhatunk a belső univerzumunkra, ami változékony és ingatag, mozgékony és billegő. Bizonytalan és határtalan. Tempora mutantur, nos et mutamur in illis.
És bár az állékonyság hiánya melankolikus érzeteket is kelthetne, Márton tiszta koloritja, ragyogó és telített színei derűt, felhőtlenséget és feltétel nélküli boldogságot közvetítenek. Kontemplálásra és meditációra invitálnak, és miközben a szétterjedő foltok, az egymásba fonódó pigmentek vezetik a tekintetet, a bensőkben szétáradnak a pozitív érzelmek. „Műveit szemlélve fény és szín által telített, derűs és optimista festészettel találkozunk”, mondja Sárvári Zita, a kiállítás kurátora, majd hozzáteszi, hogy Márton Enikő „a szín pozitív életérzést sugalló szépsége mellett teszi le a voksát, osztva a korai expresszionisták véleményét, mely szerint a szín fény és energia”.
Alapvetően lassú, és hömpölygő mozgások dominálják ezeket a műveket, a fokozatos átmenetiségről szólnak, miközben erősen dialogikusak is. Márton Enikő képei a színekkel, formákkal, anyagokkal való játékos dialógus során alakulnak, az alkotó szubjektív képei, azok színei, dinamikája a művész hangulatának ösztönös kivetülései. Nincs itt tervezettség csak intuíció, a kompozíció az anyag és az alkotó párbeszédéből alakul, az irányított véletleneknek fontos szerepük van. Azonban a művek nemcsak a létrejövés pillanatában beszélnek, hanem a befogadás során is, hiszen az olvasatuk a saját belső világunk, képzeletünk által születik meg. Nehéz e műveket verbalizálni, hiszen alapvetően az érzékeinket és nem a tudatunkat mozgatják meg ezek a látványok.
Könnyű, lebegő dinamizmus és nehéz anyagszerűség találkozik a vásznakon, a középpont nélküli terek olykor levegősek és üresek, máskor tömörek és telítettek, a sűrűség és tágasság pedig szintén izgalmasan kommunikál egymással a kép terein belül. Behívnak, a képtér mélységeibe vezetnek, ahol a pasztózus gesztusok puha párnaként ölelnek körül minket. Ahogy Sárvári Zita is rámutat a kiállítás kísérőszövegében: Márton Enikő művészete nyíltan spirituális, kompozíciói meditatívak, a gondolatok helyett a percepcióra helyeződik a hangsúly. Selymesség és fényesség jellemzi e kompozíciókat, amelyek az otthon édes képzetét is behívják a befogadásba: biztonságos atmoszférákat, safe space-ket érzékelünk, ahová el lehet menekülni a minket körülvevő világ zajosságga és zavarossága elől.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek Márton Enikő Az Üresség a Minden című kiállításából, Apollo Gallery, Budapest, 2024.
Photocredit: Biro Dávid, courtesy of Apollo Gallery
