A modern társadalmak többségében még mindig a „férfi az úr”. Pierre Bourdie szociológus és antropológus szerint a patriachális rendszer már oly régóta jelen van az európai kultúrában, hogy gyökeret vert abba. Mindamellett azonban vannak kultúrák, ahol épp a fordítottja igaz, és a nők jutnak domináns szerephez. A gyengébb nem képviselői alkotóként mindig is jelen voltak a művészettörténetben, csak épp a mellőzöttség terhét kellett cipelniük. A témáról, vagyis a nőművészetről egészen kiváló tanulmányok születtek, mint például Flavia Frigeri művészettörténész és kurátor Művész_nők (2020) című könyve, amiben több mint ötven kimagasló alkotót mutat be a 16. századtól napjainkig.. 
A House of Mine – Echoes Within-t ez a kérdés ihlette. Szlovák és magyar nőművészek női szerepeket vizsgáló munkáit láthatjuk egy cseppet sem szokványos térben. A csoportos tárlat „eredetileg a kassai Kelet-szlovákiai Galéria XIX. századi polgárházi lakás atmoszféráját idéző kiállítóterében került bemutatásra” – tájékoztat a leírás. A polgári légkör a Virág Benedek Ház tereiben is visszaköszön. A műemléki épületegyüttes romantikus hangulatú belső udvarából lépcsősor vezet fel a kiállítás helyiségeibe. Betoppanva megakad a szemem a festett falakon, de ki ne figyelne fel rájuk.
Ornamentumok kígyóznak, antik oszlopok sudarasodnak, boltívek futnak végig. Szépséges szobák parkettáján vonulhatunk keresztül, legalább annyira gyönyörködhetünk bennük, mint a kiállított műtárgyakban. A terek valóban szemkápráztatóak, és bár az alkotások is izgalmasak, látvány tekintetében másodhegedűsek. Nem mintha fel kívánnák venni a versenyt, inkább a lakás különböző részeihez idomulva késztetnek a társadalom női szerepeinek átgondolására. A tárlaton nem véletlenül érezzük magunkat úgy, mintha valakinek a lakásán járnánk. Képzeletbeli házigazdánk kulcsot adott otthonához, majd még érkezésünk előtt eltávozott, megbízva bennünk, hogy a berendezésben (a művekben) nem teszünk kárt. Ugyanakkor erősen provokál és vitára késztet, amit látunk. A House of Mine – Echoes Within résztvevői ugyanis az otthont és a benne élő nők viszonyrendszerét vizsgálják és dolgozzák fel a maguk humoros, szatirikus, ugyanakkor erősen kritikus módján.
Horváth Lóczi Judit geometrikus absztrakt elemekből építi fel munkáit. A The Gate VI. és The Gate III. tető nélküli házak ajtókkal. Hogy a mértani testek bejáratai hova vezetnek, nem tudni, a mögöttük áramló feketeség és fehérség nem sejteti, hogy hova térhetünk be.
Kele Judit I Am a Work of Art című videóalkotása saját életének részleteit örökíti meg 1979 és 1985 között. A fotókból, dokumentumokból, felvételekből, egy kis könyvből és képeslapok elegyéből álló mű a hozzá tartozó címke szerint „egy mélyen személyes identitáskutatás, az autonómia, a nemek és a művészet közötti metszéspontok vizsgálata”. Az alkotó saját testét, létezését teszi műalkotássá, kritizálva mindezzel a nők tárgyiasítását a művészet történetében.
Valószínűleg többen nemcsak meghökkentőnek, de ízléstelennek is fogják találni Lucia Dovičáková Here For You (On the Kitchen Floor) című olajvásznát. A kompozíció konyhakövén ülő, kibelezett fiatal nő rémisztő. Tekintetét az ég felé emelve kiállt segítségért, ám hiába. Dovičáková a családért robotoló, konyhába száműzött és magára hagyott nő kétségbeejtő helyzetére hívja fel a figyelmet szürreális képével, amely egyben erős kritikája a hagyományos „nőnek a konyhában a helye” vélekedésnek.
Ahány szoba, annyiféle tematizálás: a fürdőszoba = szépségideál, szexualitás, konyha = tradicionális női szerep. Ezeket tárja fel a női alkotók szemszögéből a kiállítás, aminek célja vita indítása a nőkkel szembeni társadalmi elvárásokról. Az Európában újra „fellángoló,” elavult, konzervatív nézetek és a vele szemben álló, demokratikus és feminista progresszív elvek között. A kérdés még mindig, újra időszerű.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek a House of Mine – Echoes Within kiállításból, Virág Benedek Ház, Budapest, 2024.
© a művészek és a Virág Benedek Ház jóvoltából. Fotó: Aczél Márk
