„Kis Róka Csaba egy punk krónikás, akinek festményei mindenféle szépelgés nélkül tárjál elénk korunk emberének kínjait és szenvedéseit” – olvashatjuk az Artkartell projectspace-ben látható legújabb kiállításáról Kocsis Katica kurátor tollából.
A Songs of Ice Cream and Burning Shit legfeljebb címével borzolja a kedélyeket, a látottak korábbi képeivel ellentétben nem fognak ellenérzést kiváltani a látogatókból. Belőlem sem, inkább nosztalgia fog el a pixelekből álló képek láttán. Merthogy a kilencvenes évek videójátékainak vizuális nyelve jut róluk eszembe. Egy olyan korszaké, amikor még a számítógépes játékok terén is minden más, talán jobb volt. A nagybetűs hangulaton volt a lényeg, mintsem a csilli-villin. Idővel persze „letarolt” mindent a 3D, majd az ultrarealisztikusság, de ez már egy másik történet. 
Kis Róka Csaba abba a generációba tartozik, akik még pixelgrafikájú klasszikusokon nőttek fel. Új tárlata a pixelre „éheseknek” maga lehet a kánaán. A módszer még ritkaság, legutóbb Varga Ádám: Mapping-jén találkoztam ezzel világgal. Varga torzított festményeivel szemben Kis Róka kompozícióin tisztábban kivehetőek a figurák, amik voltaképpen torz fragmentumlények. Küllemük egyrészt szívderítő, másfelől ijesztő. Tányérnyi méretű szemük, piciny, csőrszerű ajkuk, esendőségük megmosolyogtató. Mindamellett ne szépítsünk: torzak, kitátott szájukkal mohón keresik a következő „felfalandó” négyzetet. Nem olyan barátságosak, mint a nagy favorit, Pac-Man és társai, mégis van bennük egyfajta cukiság. 
Mindennek alapja pedig a négyzet, amely maga a pixel. Az alkotó lényei élénk színvilágú négyzethalmaiból állnak össze, már annak, aki ezt észreveszi. Kis Róka képein falak, házak tömbjei is felsejlenek, négyzetei hol sakktábla rajzolatát formálják, hol csíkokba rendeződnek, kitöltve a teljes, sík képmezőt. A konstruktív-geometrikus képszerkesztés módszerét követve alkotnak fűrészfog szerűen összekapcsolódó, harmonikus kompozíciót. A statikus szerkezeti elemek olykor mégis megmozdulni látszanak a színkontrasztoknak köszönhetően.
A Songs of Ice Cream and Burning Shit egy másfajta Kis Róka Csabát tár elénk. Mire gondolok? Pályája elején nagyméretű, sokalakos képeket festett. Barokkos látványvilágú munkáival sokkolta a közönséget. Kegyetlenséggel, kínzással, halállal, obszcén tartalommal.
Az Artkartell-beli tárlat látszólag szembemegy Kis Róka polgárpukkasztó stílusával. Nem hergel, hanem fanyar humorral operál. Múltat idéz, a számítógépes játékok szegmensét, ami egyben azt is jelenti, hogy lemond a bennünket körülvevő világ leképezéséről, virtuálissá teszi, négyzetekbe zárja.
Ahogy ő maga megfogalmazta: „Egyre inkább ódzkodom a látás által észlelt környezet hiú és hiábavaló utánzásától”. A döntés mögött persze érezni a valódinak hitt értékek, mindenekelőtt a festészet megkérdőjelezését.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek Kis Róka Csaba A Song of Burning Shit and Ice Cream című kiállításából, Artkartell projectspace, 2024. Kurátor: Kocsis Katica
© a művész és az Artkartell projectspace jóvoltából. Fotó: Juhász IstvánA négyzet, mint „a festészet halála” paradoxon, hiszen mégiscsak képek születtek, Kis Róka Csaba kommentárjaként a világról.
