Nem mondod?!

Most nem azért a tíz fillérért,
nem azért a tíz fillérért,
de ki gondolta volna?
De most őszintén. Ki
gondolta volna ezt?!

Nem is azért mondom,
hidd el, nem azért mondom,
de meg kell mondjam őszintén,
én nem is gondoltam volna. Ezt.

De most már gondolom.
Ez a helyzet. Megmondom
neked, egészen őszintén,
most már én is erre gondolok.

Hogy lehet, hogy ez a helyzet.
Gondoltad volna? Ugye, hogy nem?
De most őszintén. Szerintem
jobb bele sem gondolni ilyesmibe.

És ne gondold, hogy arra
nem gondoltam, hogy jobb
nem is gondolni erre,
mert gondoltam mindenre,
most egészen őszintén,
megmondanám neked, ha nem.

Meg is mondom, kerek perec.
El kéne gondolkoznod ezen.
Ez a helyzet, meg kell hogy mondjam.
Most nem azért a tíz fillérért.

Nem azért a tíz fillérért, hidd el,
nem azért mondom. De őszintén,
most egészen ez a helyzet.
Gondolkoztál te már ezen?



Mikor a fatelep mellett elbiciklizek



Mikor a fatelep mellett elbiciklizek,
eszembe jut, hogy élek.
Frissen gyalult párnafák felett
forgács illatú rím a lélek.

Megérkezem a vasútállomásra,
ez a mozzanat mindig meghatározó.
Jobbra a Bükk, balra a Mátra.
A kertek alján néhány rózsaszó.

Teljesárút kértem, kerékpárral.
Füzesabonyban át kell majd szállni.
Ülök a peronon, türelem árnyal,
megyek fát vágni, kapálni,

otthonos táj, ahova érkezem.
Nemsokára befut a vonat.
Paraszt vagyok, a két kezem
formál valami romantikusat.

Kedvenc lemezeimet hallgatom.
A rögök a földön, mint a jazz.
Hazám vagy kedvesem, kultivátorom.
Mígnem az Isten végleg visszavesz.

 

Művészetországban

Művészetországban jártam.
Kőkemény diktatúra volt.
Vonaglottam, kicsinyke lárva,
közben egy pondró kirabolt.

Rémálomtáj koponyámban.
Babérgyilkos ott az elnök.
Sűrű, mérgező homály van,
és lebegő medúzafelhők.

Nem voltak mellékszereplők.
Mindenki főszerepet kapott.
Az ajkakon rothadó emlők,

egy csecsemő beleharapott.
Amúgy csak egók, saját bőr.
Aztán kivágott egy határőr.

Korányi Mátyás 

fotó: Korányi Mátyás