Artkartell - Pillanatnyi paradicsom

Részlet a Momentary paradise című kiállásból, 2020, Vajda Lajos Stúdió

A szentendrei Vajda Lajos Stúdió egykori legendás pinceklubjában, a dohos téglaoszlopok és boltívek között a görög mitológia, a hűvös szürreál és a rózsaszín testek ünneplik magukat. Négy fiatal, harminc körüli, az új idők új szelére érzékeny művész szerepel a kiállításon, jelezve, hogy merrefelé kapisgál az Y generáció közepe. Mármint a nemzedékből azok, akiket nem szippantott be a digitális technológia, hanem a hagyományos – „kézműves” – képzőművészkedés maradt a területük, és próbálnak kikeveredni az új absztrakció egyre csömörtelibb labirintusából. A labirintusból a görög mitológiához vezet az út. Vagy a fonál. Dér Adrienn puha vattaszálakat köt csomóra és keményít ki félig, púderszínű masszával. Messziről találomra kipakolt régészeti csontleletnek tűnik a hulló vakolatú falra erősítve, közelről megszáradt orvosi tamponoknak, amiket – legalábbis a cím tanúsága szerint – a sors istennői, a Moirák fonnak, dörzsölnek, csomóznak. Rövidre szabott életvonalak, de hát a kiállítás amúgy se lubickol a boldog kérdésfelvetésekben, hiába ígéri a cím a pillanatnyi paradicsom állapotát.

Részlet a Momentary paradise című kiállásból (Dér Adrienn installációjával), 2020, Vajda Lajos Stúdió

Részlet a Momentary paradise című kiállásból (Bagi Attila képével), 2020, Vajda Lajos Stúdió

Bagi Attila változatos textúrájú absztrahált táji mező elé lebegtet be egy fura, ágas-bogas fehér valamit. A cím eligazít: ismét a görög mitológiánál járunk, a lebegő polipszerű lényekből az egyik Medúza, a másik Hydra. Bár talán pontosabb, ha a vízbe merülünk alá, és úgy nézzük ezeket a sokkarú csalánozókat (a függőlegesre elforgatott tengermélyükön), amelyikből az egyik két lábát is elvesztette – fehéren nyújtózkodnak a festmény alá rakott szénhalmon. Közben tulajdonosa vagy épp újat növeszt a helyére, mint a levágott fejű lernai Hüdra, vagy ivartalanul szaporítja önmagát, mint vízi rokona. Nem tudni, melyik a jobb változat.

Részlet a Momentary paradise című kiállásból (Kárándi Mónika képével), 2020, Vajda Lajos Stúdió

Bagi tengermélyi absztrakt vízióját Kárándi Mónika kiviszi a partra. A sok víziszonyos megpróbáltatás után most a szeszélyesen, organikus testként fodrozódó homokdűnék és sziklás hátságok felé veszi az irányt. Az ember nélküli tájak az 1930-as évek kihűlt, fáradtan metafizikus festészetét idézik, annak is amerikás változatát. Mintha Edward Hoppert kiküldték volna a kaliforniai sivatagba dolgozni, és ott megtalálta volt O’Keeffe elszáradt orchideáit. Kárándi katasztrófa utáni, összefonnyadt levelei vészjósló indákként (levágott hidra-lábakként) tekeregnek a kihalt tájon. Posztapokaliptikus paradicsom.

Részlet a Momentary paradise című kiállásból (Kárándi Mónika képeivel), 2020, Vajda Lajos Stúdió

Kárándi elfonnyadt anyósnyelvei Rózsa Luca Sára édenkertjében újra élettel telnek meg. Nagy méretű, központi festményén kaucsukbábuként torzuló végtagú, meztelen pár üldögél a puszta földön, a kaspóból kihajtó húsos levelek között. Gondolatok a paradicsomban – mondja a cím, a két fújó szélben virtuózul elmosott aktfiguráról. Akik közül az egyik – ha már a görög mitológiánál tartunk – éppen virággá készül változni, miközben mégis elsősorban a rózsaszín pőre testiség itt a fő kérdés. (Amivel Rózsa Luca Sára egyáltalán nincs ma egyedül, sorolhatnánk a példákat, Dallos Ádámtól kezdve, Puklus Péteren át, egészen Koleszár Katáig.) A sík horizont alá beszorított, sötétzöld földön céltalanul hentergő figurák imádnivalóan esendőek, közben mégis van bennük valami magasztosság. Hiába nyaklanak-csetlenek, mégiscsak kitöltik a monumentális vászon teljes képterét. Mint a görög tragédiák hősei.

Részlet a Momentary paradise című kiállásból (Rózsa Luca Sára képével), 2020, Vajda Lajos Stúdió

PÚDER VOL.3: Momentary paradise
Vajda Lajos Stúdió, Szentendre
2020. augusztus 28–szeptember 20.

Pillanatnyi paradicsom

Bernát Dániel: Personal Pangaea