Mert a szerelem nemcsak az a könnyű, vattacukorszerű, körbepárnázott rózsaszín álom, amelybe kellemesen be lehet kuckózni magunkat, amikor a külvilág túlságosan fárasztóvá válik, szerelem az is, amikor kaparjuk a falat, hogy el lehessen viselni a gyomrunkból feltörni készülő habot, vagy az is, amikor belefulladunk a saját gejlségünkbe, a barátaink pedig gyanakodva méregetnek, mert nem tudják, hogy mit szívtunk. A szerelem olykor légies és súlytalan, éteri és fesztelen, máskor sűrű és dús, vaskos és tömör, de mindig az, ami: szerelem.
A szerelem sokféleségéről mesél a Pikszis Kultúrpont Csak egy kis szerelem kiállítása, szélesre tárja a művészetfogalmat és többnyire fiatal, egyetemista vagy onnan épp kikerült alkotót mutat be, ettől az egész kiállítás nagyon ropogós és friss lesz, könnyen fogyasztható marad, nem válik elitistává, ugyanakkor árnyaltan és kellő mélységben nyúl a témájához.
Cseh Dániel egy bukolikus költemény vagy egy rokokó vers sűrűségét és gazdagságát idézi: a különféle anyagi minőségek, az össze nem illő részletek végül egységgé alakulnak és kompozícióvá lesznek. Erősen zsigeri művek ezek, a rózsaszínre festett purhab, az összegubancolódó gyöngyfüzérek, a hímzett virágmotívum, az összegyűrt drapéria, valamint a pasztózusan felvitt olajfesték mind más és más érzeteket váltanak ki, együttesen pedig egy émelyítően édes érzetet keltenek. Cseh Dániel művei a szerelem intimitását, patetikusságát, a gyönyör túlcsordultságát, elburjánzását, invazív jellegét érzékeltetik.
Varga Kamilla kollázszerűen építkező kompozíciói popos hangulatukkal ragadnak magukkal, miközben nyersen és explicit módon erotizáló jellegük a szerelem zabolázatlanságát, a testiség féktelen vadságát szimbolizálják. Az antropomorizált eprek, amint dús ajkaikkal egymásra tapadnak épp annyira szívdöglesztőek, csábosak vagy vonzóak, mint a tálban szépen elrendezett gyümölcsök. A művész szürreálisba hajló művei a szerelem furcsaságáról (freakiness), a testi vágyak és a lelki igények össze nem illőségéről is szól, valamint arról az állatiasságról, aminek következtében olykor összecsúsznak a testrészeink és másnap csak homályosan derengenek fel, hogy kivel, hogyan és mennyire érintkeztünk és kapcsolódtunk.
A szerelem légiességéről, éteri mivoltáról Kun Fruzsina Ködben nézlek, valamint Antalka Zsófia Oasis III. művei mesélnek. Arról a homályról, ami kezdetben minden kontúrt elmos, ami függönyként takarja el a szemünket a valóságról, ami elfed, de meg is szépít, vakká tesz, de boldoggá is. Kun függönymotívuma a menyasszonyi ruhákat is megidézi, Antalka gyöngyös munkája a paravánok világát, így a két mű a szerelem szemérmességéről, tisztaságáról, valamint ártatlanságáról is szól.
Mattesz Panka festménye az érintkezés, a kapcsolódás finomságáról szól, miközben kontúrjainak puhasága, elmosódottsága az erotika defókuszált jellegét domborítja ki. Titokzatos, életlen, sejtelmes kompozíciói ez, ami nem fedi fel pontosan az állításait, miközben mégis zsigeri érzetet közvetít.
Kiss Norbert Fehérnemű-sorozata az ablakba installálva a női szenvedésről, a csendes ellenállásról szólnak, arról, hogy a szerelemért olykor áldozatokat kell hoznunk. A bugyikra hímzett motívumok, az olló, a vér, a virágszirom, a növényi szál a törékenység, sebezhetőség szimbólumaiként jelennek meg.
Komár Sabrina: Az entrópia az egy barátságtalan mennyiség II. műve az összeolvadásról, a teljes eggyéválásról, a Másikkal való egyesülésről szól számomra. Arról a platonikus ideáról, amikor megtaláljuk a másik felünket, akivel újra gömbbé válhatunk, a fennálló különbségeink, inhomogenitásaink kiegyenlítődnek és eltűnnek, így végül magunk is cseppfolyóssá válva fluidálunk a környezetünkben. Ez egyszerre egy gyönyörteli állapot, ugyanakkor megvan a veszélye is, hiszen elmosódnak a saját személyiségünk jól ismert kontúrjai, határvonalai, ebben a nagy egyesülésben kicsit elveszítjük önmagunkat, miközben a rózsaszín massza körülölel minket.
Horváth Júlia Veronika két műve a szerelemre a nagy egész felől közelít és azt vizsgálja, hogy hol helyezkedik el, valamint milyen szerepe van az élet körforgásában, Bálint Norbert a homoszexuális szerelem társadalmi nehézségét állítja pengeélre, Kovács Lili kompozíciója pedig Picasso stílusát megidézve szintén egyfajta egyesülést mutat be. És bár Bálint és Kovács művei tematikailag egészen hasonlóak, ugyanis mindig két ember összeolvadását, egymáshoz való kapcsolódását és az érzelmekben való feloldódást mutatják fel, a konkrét alakok mindkét esetben elmosódnak, destruálódnak, azonban Bálintnál az alakok plasztikusságán, puhaságán, míg Kovácsnál a jelenet geometrikus absztrahálásán van a hangsúly.
A kiállítás interaktív eleme Varga Kamilla Montázs fala, ami megnyitja a látogatót, hogy a saját érzelmeiről gondolkodjon, valamint, hogy pontosabban definiálhassa, hogy milyen típusú szerelemre van szüksége épp.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek az Egy kis szerelem című kiállításból, Pikszis Kultúrpont, Budapest, 2024.
© a művészek és a Pikszis jóvoltából. Fotó: Biró Dávid
