Karácsonyi László: GOBALIEN
Artkartell projectspace
2018. június 1. – június 27.
A globalizált idegenek megszállták a hajhálószagú múltat, a nagymama almáriumát, befészkelték magukat a háziáldások és porcelánangyalkák közé. Az Artkartell projectspace nagy örömmel mutatja be Karácsonyi László GOBALIEN című egyéni kiállítását.
Karácsonyi László (1976) a Young British Artists nemzedék által megtermékenyített, a 2000-es években befutott, posztkonceptuális budapesti horror színtér egyik oszlopos tagja. Legfrissebb sorozatában egy archaikus technikát, a gobelint értelmezi újra. A művészettörténeti klasszikusokat az elegáns falikárpit nyelvén reprodukáló gobelin, ami nevét a francia király egyik 17. századi kárpitszövőjéről kapta, eredendően luxusterméknek számított, de az évszázadok során a kispolgári enteriőrök olcsó díszévé vált, az esztétikán túli, esztétikán aluli szférában ismételve meg a híres festmények kompozícióit, gyakran a felismerhetőség határáig giccses klisékké lebutítva őket. Karácsonyi a ma már ócskapiacokon kallódó, művészettörténeti hordalékká lomosodott gobelineket veszi kezelésbe, festett vagy applikált kiegészítőkkel öntve beléjük új életet. A húsos reneszánsz levelek közé alien embriót csempész, a nyírfaerdőbe műprémes farkú pornós aktot ültet, Fragonard híres rokokó hintázó lányának fejét pedig egy táncoló robotpókkal egészíti ki. A felszabadított tesztoszteronnal megtöltött motívumok – kamaszos önteltséggel – szabadon járják be a jólnevelt kispolgárok prűd otthonait, a celldömölki nagyszülők miliőjét idéző valóságot. Miközben az applikált elemek idegen UFÓ-ként tolakodnak be a keresztöltések digitális pixelekre rímelő képi világába. A 2015 óta készülő gobelin-sorozat mellett Karácsonyi bemutat néhányat a giccses nippek által ihletett objektjeiből is.
„Ha atavisztikus magyarázatot kívánnék adni arra – mondja Karácsony –, hogy miért nyúlok gobelinekhez és nippekhez, akkor azt mondanám, hogy gyerekkoromban mindkét nagyszülői ház alapvető vizuális ingerei voltak, amelyek prímér módon, kvázi képzőművészeti alkotásként hatottak rám. Apai nagyanyám inkább a nippeket szerette, tele voltak a vitrines szekrények, de volt néhány igazi olajfestményük is. Anyai nagymamám a maga hímezte gobelinekkel díszítette a falakat, a vitrinekben szintén ott figyeltek a nippek. Természetesen nálunk is voltak otthon, a könyvespolc felsőbb régióiban és a tévé tetején. A nippek nagyon nagy hibája volt, hogy törékenységük okán, érinthetetlenek voltak, nem lehetett játszani velük, holott mind tapintásra, mind kinézetre roppant vonzó tárgyak voltak. Művészi praxisomban először a nippeket vettem kezelésbe, végképp áthágva az érinthetetlenségi szabályt.” A porcelánfigurák után Karácsonyi a gobelinek világát szabadította fel a gyermekkori tiltások csapdájából. Ennek a programnak a legjobb darabjai láthatóak az Artkartell projectspace GOBALIEN című kiállításán. (Rieder Gábor)