Warning: count(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /home/ppcerjrn/public_html/artkartell.hu/components/com_k2/models/item.php on line 898

Minden egyes nap egy új információs világ

Sally Rooney Hová lettél szép világ című regénye nem csak barátságok és szerelmek története, korunk művészeti és kulturális kérdéseit sem kerüli meg.

A legrangosabb nemzetközi elismerésekben fürdőző Sally Rooney új könyvében nem csak az emberi kapcsolatokról tesz brilliáns megfigyeléseket, hanem a kultúra és a művészet velünk együtt változó természetéről is. A Hová lettél szép világ (Beautiful world, where are you) című regénye így egyszerre szól a 21. század felbolydult világában boldogulást kereső fiatalok életéről, és az őket fogva tartó esztétikai, sőt morálfilozófiai kérdésekről. Ez utóbbiak – a szentimentalizmus divatos regénytípusát, a levélregényt idézve –, a két barát közti e-mail váltások révén tárulnak az olvasó elé. Rooney, – aki az egyetemi vitakörökben már bizonyította képességeit a logikai érvelés területén –, most sem hagy kétséget afelől, hogy egy sok irányba tájékozódó, érett gondolkodóval van dolgunk. A cselekményt ritmikusan megakasztó, elmélkedő hangvételű részletek azonban legkevésbé sem a magabiztosságukkal kérkednek, mint inkább a problémához illő, nyitott végű gondolatfutamok. 

A 30 éves ír szerzőt sokan méltatják azért, ahogy a lehető legnagyobb természetességgel szövi bele a mindennapok telekommunikációs eseményeit (mint az üzenetküldő alkalmazások értesítései, Tinder updatek) a regény narratív folyamába, még egy okot adva a millenniumi generációnak, hogy saját magát lássa viszont a könyvek lapjain. Az információs társadalom azonban nem csak ilyen módon kúszik bele a történetekbe, hanem önálló tartalmi elemmé is válik, az elmélkedésnek pedig kiváló lehetőséget teremt Rooney a monologikus levélformátummal. Az egyik e-mail témája például az időérzékelés, amely ugyan nem szokatlan a kultúrával foglalkozó kortárs elméleti szövegektől – gondoljunk csak a pár éve divatos gyorsulástanokra vagy a "postcontemporary" fogalmára – egy szépirodalmi alkotás esetében mégis talán meglepőbb. Rooney regényének szereplői azonban általában kultúrmunkások – , vagy a ma újra divatos kifejezéssel a PMC-be (professional-managerial class) tartozó, "nem produktív" munkát végző fiatalok – így elnézzük nekik, hogy tanulmányokat osztanak meg egymással, vagy a 24 órás hírciklusok kultúrára való hatásáról elmélkednek. Számunkra viszont épp emiatt válik a könyv többé mint egy narratív regény: Alice és Eileen életét követve a kultúra területén való megélhetés útvesztőibe kerülünk, miközben levelezésüket olvasva spekulatív gondolatokkal gazdagodunk. Például:

“Én úgy hiszem, tanulmányok mutatták ki, hogy az emberek az elmúlt években sokkal több időt töltenek hírek olvasásával és a közéleti témákkal kapcsolatos információgyűjtéssel. Az én életemben például teljesen normálissá vált, hogy ilyen üzeneteket küldök: tillerson repül a külügyből looooool. Most jövök rá, hogy ez igazából nem normális. Na mindegy, ennek következtében mégis minden egyes nap új és a többitől különböző információs egységgé vált, amely megszakítja és leváltja az egy nappal korábbi információs világot. És azon tűnődöm (mondhatni irreleváns módon), mit jelent ez a kultúra és a művészetek szempontjából. Úgy értem, hozzá vagyunk szokva, hogy a kulturális alkotások a “jelenben” játszódnak. De ez a folyamatos jelen a mi életünkre már nem jellemző. A jelen ma már nem folyamatos. Mindennap, de még minden napnak minden órája is leváltja és idejét múlttá teszi a korábbi időt, és életünk eseményei csak a hírtartalmak folyamatosan frissített idővonalához viszonyítva kapnak értelmet. Így aztán, amikor egy filmben azt látjuk, hogy a szereplők egy vacsoraasztalnál ülve vagy autóban furikázva gyilkosságokat tervezgetnek vagy szomorkodnak a szerelmi ügyeik miatt, tudni akarjuk, pontosan mikor zajlik ez a jelenlegi valóságészlelésünket strukturáló történelmi kataklizmákhoz képest. Semleges környezet ma már nem létezik. Csak az idővonal számít. Nem látom még teljesen, hogy új művészi formák születnek-e majd ebből, vagy ez maga a művészet végét jelenti-e, legalábbis abban a formában, ahogy ma ismerjük." 

A képzőművészet szempontjából hasonlóan releváns gondolatokkal találkozhatunk a szépség és a jóság összefüggéseit taglaló fejezetben (ahol ez a kérdéskör a keresztény gondolatvilág szempontjából kerül elő), valamint a művészeti ágak között befogadói szempontból különbséget tevő bekezdésekben. Ez utóbbi például az irodalommal helyezi szembe a képzőművészetet, mert míg Az Avignoni kisasszonyoktól nem akarok semmit, azt igenis akarom, hogy Anna és Vronsky boldog legyen. 

[A borítókép a ©The Rodina illusztrációja]

— Német Szilvi

2021. október 27., szerda 12:57
kapcsolódó cikkek
  • Faux Friends

    Organikus bőrbe csomagolt vasak. Vizuális lexikon a posztinternet mélyvalóságából.

ajánló

Éjsötétben utazó elme

Pertics Flóra szubjektív írása Szabó Klára Petra 
Hadd oldjam meg az őrületet, ami összezavar téged című kiállításáról

támogatók