Artkartell - Gyöngyszemek a Millenárisból

Az Artkartell is kint volt az Art Marketen, Keszeg Nándor, Veress Balázs és Törteli Lilla műveivel

„Milyen lenne!?” – kérdezett vissza a galériás. „Amilyen lenni szokott...” Majd némi bizonytalansággal a hangjában megjegyezte, hogy eladás is volt néhány. Nem túl sok, de épp annyi, hogy már ne a vásárlók hiányára panaszkodhasson, hanem a büfé idegesítően béna kínálatára. Ez a beszélgetés a standokon megállva újra és újra lezajlott idén. Márpedig a büfére panaszkodás – a műkereskedelem álmoskönyve szerint – jó jel. A 2010 óta minden évben megrendezett Art Market Achilles-sarka ugyanis mindig is a budapesti vásárlóközönség hiánya volt. A 2000-es évek festészeti boomja után alapított art fair nem dúskált a jóban, hanem kiböjtölte a hét (hat) nehéz esztendőt, nem a műkereskedelmi bevételre, hanem a városmarketinges büdzsére alapozva működését.

Az utóbbi egy vagy két évben viszont valami megváltozott. Míg korábban rendszeres volt a panasz a galériák részéről, hogy semmit, de semmit nem adtak el a vásáron, mostanában a pár műtárgytól az egész tisztességes bevételig tartó skálán szórnak a beszámolók. Megvan már arra az esély, hogy az Art Marketen való részvétel ne pusztán presztízsbefektetés legyen, hanem profittal kecsegtető piaci lépés. Ez pedig komoly fejlődés. Azt jelenti, hogy a vásár nemcsak külsőségeiben másolja a nemzetközi art fair műfaj fogásait, a standtérképtől a VIP-vezetésig, hanem valódi műtárgypiaci rendezvényként funkcionál. (Hogy ez mennyiben köszönhető az új műgyűjtő elit megszületésének és mennyire a hazai csúcsgalériák nemzetközi sikereinek, az még nyitott kérdés.)

Az Art Market beérett,
működőképes art fair lett,
bejáratott részvevőkkel,
stabil színvonallal.

Ha ez így megy tovább, még az is elképzelhető, hogy a presztízs szempontok miatt komoly jelenlétet is bevállaló jó magyar galériák színvonalához fel tudnak majd zárkózni a nemzetközi részvevők is. Az idei izraeli galériákra nem lehetett panasz, jó nívót hoztak, szó sincs már olyan kínos posztszovjet giccsgalériákról, mint amiket pár évvel ezelőtt láthattunk, és azt se kell méregetni (mint 2015-ben vagy 2016-ban), hogy előrelépett-e már a tavalyi kiadáshoz képest az idei. Az Art Market beérett, működőképes art fair lett, bejáratott részvevőkkel, stabil színvonallal. Nem is az évről évre visszatérő kiállított művészeket vettük most sorra képgalériákban, hanem az olyan izgalmas újdonságokat és apróságokat, amikre nem is számítottunk: a gyöngyszemeket.

GYÖNGYSZEM SEREGSZEMLE

A sok büszke zománcozott absztrakt árnyékában diszkréten bújt meg az acb standján Várnai Gyula apró enigmája, a jövőlátók és strandolók rémálma, a sóval kibélelt úszószemüveg.

Várnai Gyula: Egy történet margójára, 2017, só, úszószemüveg, acb Galéria

A középgenerációs absztrakt nemzedék egyik legjobb képviselője, Forgó Árpád nemcsak remek ausztrál konkrét művészeket szervezett egy emeleti standra, de saját galériájánál, a VILTIN-nél kiállította a legfrissebb, selymes fényű cédrusfából és a sarkokat ívesen átkötő, rugalmas formázott vászonból összerakott képreliefjeit is.

Forgó Árpád: Konstruktivistisk, 2017, akril, formázott vászon, cédrus, VILTIN Galéria

Hogy érzékeltessük a konkrét művészet friss és régi produkciói közötti – időn túli – párbeszédet, idekívánkozik a neoavantgárd szobrász, Csiky Tibor épületplasztikája egy '80-as évekbeli hotelből, a maga csillogó krómacél csúcsaival. (A Neon standjáról.)

Csiky Tibor: Terv a Grand Hotel Hungaria domborművéhez, 1985, Neon Galéria

És ha már absztrakció és felfedezés, illesszük ide a pécsi Művészeti Kar standjáról egy fiatal reménység, Barakonyi Borbála földszínű monokróm tábláit, amikről csak közellépve derült ki, hogy a farost nyers felületét akril pettyek és csíkok hálózzák be.

Barakonyi Borbála: Láthatatlan I–II., 2017, farost, olaj, 50×40×2 cm

Ha már felmerészkedtünk az emeleti galériára, akkor nem mehetünk el szó nélkül a kinetikus szobrászat fiatal poéngyárosa, Szabó Ottó (alias Robottó) régi BlackBerryből kifaragott mutogató kezei (és a billentyűzetből meghagyott s, e és x gombok) mellett. Mindezt egy fiatal galéria, az Everybody Needs Art standján találtuk.

Szabó Ottó (Robottó) műve az Everybody Needs Art standján

A friss galériák között meg kell említeni a most alapított MyMuseumot is, ami kortárs digitális produkciókkal próbál betölteni egy – talán létező – piaci rést, kis állami pénzlökettel. Mi Martinkó Márk hibásan szkennelt mákgubója előtt álltunk meg, merengve a rontott digitális szépség fanyar báján.

Martinkó Márk: Reborn No3, 2011, digitális fotó, MyMuseum

A vásár legnagyobb szenzációja mégiscsak az volt, hogy az egyik legkomolyabb magyar galéria, a főként neoavantgárd fotóban utazó Vintage leigazolta a koncept középgeneráció legnagyobb aduászát, Andreas Fogarasit, aki félig magyar, félig osztrák származású művészként jó kapcsolatot ápol a hazai színtérrel (még Arany Oroszlánt is nyert nekünk Velencében), de alapjába véve mégiscsak a profibb bécsi szcéna sikert sikerre halmozó figurája. Régi járólapokból, csempékből és litókövekből épített objektjei jelezték, hogy milyen izgalmas szóló várható tőle hamarosan a Vintage kiállítóhelyén.

Andreas Fogarasi friss művei a Vintage Galéria standján

Fogarasi köveivel szemközt morfondírozott a Kisterem fiatal újoncának, Zalavári Andrásnak a gipszfeje. A szobor nem a bajszos Dózsa György parafrázisa, hanem Rodin Gondolkodójának digitalizált mása, megfosztva görcsösen összeszorított jellegzetes öklétől, furcsán ironizálva az agyalás konceptuális lehetőségein.

Zalavári András: Kicsit még gondolkodom, 2017, Kisterem

Végül pedig utazzunk a fekete semmi birodalmába, a Kaposvári Egyetemen végzett Balogh Viktória poétikus diplomamunkájához. A fiatal fotós ezerszer teleírt és ezerszer letörölt iskolai táblákat fényképezett, az egymást felülíró tudásparadigmák szép metaforájaként. (Illő fakeretbe illesztve.)

Balogh Viktória: Táblák, 2017, giclée print dibondra kasírozva, 87×105 cm (mindegyik)

És hogy senki se gondolja, hogy az Art Marketen csak diszkrét absztraktokat és konceptuális enigmákat lehetett látni, rakjuk ide zárásként az Art+Text standját, ahol az erdélyi Bodoni Zsolt táncoltatta meg a festékmasszát és a színek tobzódó játékát.

Az Art+Text Budapest standja Bodoni Zsolt új festményeivel

Art Market Budapest
2017. október 12–15.

Gyöngyszemek a Millenárisból

Kádár Emese: Ghost Traces