Iránytű a Partizánhoz

Barátságos perverzek, körülményeskedő pepecselők és az enigmatikus borongók, meg persze a magabiztos tutisták és a laza vagányok.

A Partizán Műterem és Galéria éves beszámolókiállítását Mindeközben címen rendezte meg a félkész irodahelyiségek csontvázépületében októberben, Eckhardt Lili és Szakál Anna kurátorok közreműködésével. Rieder Gábor megnyitószövege eligazít a partizános művészek rengetegében, Pom Pom meséibe illő szakmai magabiztossággal:

Kezdjük az első, igazán könnyen kisilabizálható kategóriával, a barátságos perverzekével. Ide tartoznak – vagyis a „barátságos perverzek” közé – a következő művek mindenképp: Horror Pista diszkrétre antikolt balettos rajzocskája és Karácsonyi László meglehetősen explicit pornókuckója. De én a – fiatalok közé ki tudja miként keveredett – gumiragasztós Laca-képet is idesorolom, természetesen a Jackson Pollock szellemiségéhez tangabugyiban közelítő Kusovszky Beával, valamint a zavarbaejtő zöld ládaaktot készítő Molnár Leventével és Keszeg Nándor önpusztító horrorvideójával együtt. És hogy is felejthetném ki az egyik nagy kedvencemet, Dallos Ádám magasztos lilákban ázó bontottcsirkés pultját, a féligkopasztott szárnyasokkal és a kiterített madárbelsőségekkel!?

Részlet a Mindeközben című kiállításból (Karácsonyi László festett mű-gobelinjeivel), 2015, Partizán Műterem és Galéria

© Partizán Műterem és Galéria

Horror Pista: Naga's, 2015, air brush, gouache, papír, 21×27 cm

© Partizán Műterem és Galéria

Részlet a Mindeközben című kiállításból (balra FeLugossy László, jobbra Horror Pista képe), 2015, Partizán Műterem és Galéria

© Partizán Műterem és Galéria

Dallos Ádám: Cím nélkül, 2014, olaj, vászon, 198×200 cm

© Partizán Műterem és Galéria

Most pedig, a „barátságos perverzek” seregszemléje után, következzenek a körülményeskedő pepecselők. A „körülményeskedő pepecselők” nem rohannak: ők elhivatottan csipkéznek, csiszolgatnak, molyolnak és dekorálnak. Természetesen idetartozik a pöpec kinetikus objektet összerakó Szalay Péter, a kígyópikkelyes absztrakton mélázó Tollas Erik, az önnön Kossuth-szakállas képét betonba öntő Veres Balázs, az uretán gyantából csontvázat építő Barabás Benedek és az akváriumot fabrikáló Pap Ramóna. Kifundáltak, precíziósak és bogarászósak – vagyis ők a „körülményeskedő pepecselők”.

Részlet a Mindeközben című kiállításból Tollas Erik festményével, 2015, Partizán Műterem és Galéria

© Partizán Műterem és Galéria

Kifundáltak, precíziósak

és bogarászósak

– vagyis ők a

„körülményeskedő pepecselők”. 

 

Részlet a Mindeközben című kiállításból Barabás Benedek csontvázával, 2015, Partizán Műterem és Galéria

© Partizán Műterem és Galéria

Két kategóriával már meglennénk, most jöjjön a harmadik, az enigmatikus borongóké. Az „enigmatikus borongók” finomlelkű műveket párolnak össze az éterből. Eminens „enigmatikus borongónak” bizonyult Kisteleki Lili meditatív fekete lakkpöttye és Poroszlai Eszter szomorkásan kifeszített színes karikái is. Művészettörténészi hatalmamnál fogva pedig ugyancsak „enigmatikus borongónak” nyilvánítom Gantner Dániel márványos erezetű, apró képekből álló ciklusát és Sipos Marica viaszfeliratos plexihasábjait.

Kisteleki Lili: Levitáció, vegyes technika, 100×100 cm

© Partizán Műterem és Galéria

Részlet a Mindeközben című kiállításból (Gantner Dániel képeivel), 2015, Partizán Műterem és Galéria

© Partizán Műterem és Galéria

Részlet a Mindeközben című kiállításból (Sipos Marica plasztikájával), 2015, Partizán Műterem és Galéria

© Partizán Műterem és Galéria

És ezzel még nincs vége, a „borongók” után következzenek a magabiztos tutisták. A „magabiztos tutisták” tutira mennek, pontosan tudják mit akarnak, miért és hogyan. Közéjük sorolom a felelősség elől az asztal alá bújó Debreczeni Imrét, a kőlapokra fotókat nyomtató Huszti Jánost, a mindig pazar színözönben fürdő Ezer Ákost, illetve a monumentális akvarelleket meghonosító Nemes Annát. És még mindig nincs vége, vannak további „magabiztos tutisták”, az expresszív kopasz portrét festő Tayler Patrik, a kellemes absztrakt katasztrófa-tájjal jelentkező Tóth Zsófia és az ínycsiklandozó zöldség-gyümölcs csendéletet rittyentő Vető Orsolya.

Nemes Anna: Apámék Bumbi kutyával, 2015, akvarell, vászon, 200×180 cm

© Partizán Műterem és Galéria

Debreczeni Imre: Elbújni a felelősségtől, 2015, olaj, vászon, 100×110 cm

© Partizán Műterem és Galéria

A „magabiztos tutisták” tutira mennek,

pontosan tudják mit akarnak,

miért és hogyan.

 

Tóth Zsófia: After, 2015, akril, olaj, vászon, 110×150

© Partizán Műterem és Galéria

Részlet a Mindeközben című kiállításból, 2015, Partizán Műterem és Galéria

© Partizán Műterem és Galéria

Most pedig következzék az ötödik, a leges legutolsó kategória, ami a hangzatos laza vagányok címet kapta. A „laza vagányok” művei elsősorban – és definíciószerűen is – lazák és vagányok. Kezdjük a sorukat Bánki Ákos négyrészes, körbefújkált, de középen üres képével, amire a villanyszerelő reggel csak annyit jegyzett meg, hogy nem ártana kiegészíteni valamivel. Szerintem nincs igaza. A szomszédos teremből idekívánkozik még Batykó Róbert nagyvonalú kamionhátsója, de persze Gerő Ambrus görcsnélküli dalmatafiúja is. És hadd folytassam a „laza vagányok” sorát; Hack Ferenc begörbített súlylökős fotóját is iderakom, valamint – ki tudja miért? – Makai Mira gyomorból kiontott spagettire hajazó festett kerámia objektjeit. Természetesen Kárpáti János köldökszöszökből kirajzolt szürkületi körét is, Nagy Zsófia monokróm gegjét, Oláh Orsolya pici, de erős három félabsztraktját és Halega Krisztián lefegyverzően könnyed, mégis brutális, vitorlásos festményét. Ők lennének tehát a „laza vagányok”.

Részlet a Mindeközben című kiállításból (balra Bánki Ákos absztrakt festménye, jobbra Veres Balázs saját magáról mintázott betonportréja), 2015, Partizán Műterem és Galéria

 

© Partizán Műterem és Galéria

Részlet a Mindeközben című kiállításból (balra Hack Ferenc papírmunkája, jobbra Batkyó Róbert festménye), 2015, Partizán Műterem és Galéria

© Partizán Műterem és Galéria

Gerő Ambrus: Dalmatian man, 2015, olaj, vászon, 200×200 cm

© Partizán Műterem és Galéria

A „laza vagányok” művei elsősorban

– és definíciószerűen is –

lazák és vagányok.

 

Oláh Orsolya: Poltava (2014. június 27.), 2014, olaj, akril, vászon, 30×30 cm

© Partizán Műterem és Galéria

Makai Mira: Szerv-táj IV., kerámia szobor, 15×30 cm

© Partizán Műterem és Galéria

Részlet a Mindeközben című kiállításból (Kárpáti János köldökszöszből „rajzolt” körével), 2015, Partizán Műterem és Galéria

© Partizán Műterem és Galéria

És mindeközben valakik csak ücsörögnek, nem csinálnak semmit. Egész pontosan Menyhárt Norbertre és Koszorús Gergelyre gondolok, akik becsücsültek a kiállítás közepén kialakított zárt terembe, ami nem más, mint a PP Centerben megosztott közös műtermüknek a remake-je. Mi nem sétálhatunk bele, csak bekukucskálhatunk a stúdiót egykor díszítő – és az ott zajló lázas tevékenységeket fémjelező – poszterre vágott lyukon keresztül. A plakáton fekák szüttyögnek: szürcsölnek valamit egy gyanús palackból, vázlatfüzetbe firkálnak és közben zenét hallgatnak. Mutatis mutandis ez történik itt is, a partizános műtermekben nap mint nap: jönnek-mennek a művészek – ugye rohannak egyik helyről a másikra –, itt kicsit megállapodnak, megülnek és műtárgyakat készítenek.

Koszorús Gergely és Menyhárt Norbert: Hommage á Dondi's sketch session (életkép performansz és az eredeti fotó), 2015, Partizán Műterem és Galéria

© Partizán Műterem és Galéria

— Rieder Gábor

2015. október 28., szerda 09:03
kapcsolódó cikkek
  • Dallos és a hangok

    Dallos Ádám / Sounds from the Shelter / Art+Text Budapest

  • Újrahelyezkedés

    Kérdések a levegőben és a kiállításon. Sáfárkodás a ready-made-ek örökségével.

  • Reluxa metszet

    Ahol a „nemhelyek” vannak. Avagy a roló résein innen és túl. Egy Budapesten dolgozó német művész országúti fametszetei.

ajánló

Komoróczky és a paradicsommadarak

Komoróczky Tamás / Feltáró intuíció / Óbudai Társaskör Galéria

támogatók