Puha fehér depresszió

Elrabolt lelkek Johan Tahon kerámiáitól Alexander Tinei képeiig. Fotógaléria a Deák Erika galériából, rövid ráhangolódással.

Alexander Tineiről ritkán lehet olvasni, pedig ő a legjobban felkapott középgenerációs magyar festő. (Moldáviában született, de Budapesten tanult és itt is dolgozik, a Brody Házban, a magyart pedig barátságosan töri.)

Részlet A lélek, ami már a miénk című kiállításból, 2015, Deák Erika Galéria

© fotó: Erdei Gábor / Artkartell

Nem a kurátorok kapkodják szét a kék érvonalasra tetovált, magazinképeket mixelő vásznait, hanem a nemzetközi gyűjtők. És nem csak pár kósza festményvásárló, hanem a könyvszerkesztők is. Berakták olyan nagy, kortárs festészeti díszalbumokba, ahová soha egy magyar se tudott bekerülni. Például a trendbiblia Vitamin P2-be, most pedig az egész friss kiadású, Thames&Hudson-féle Painting now-ban mosolyognak ott a képei.

Alexander Tinei festménye, részlet A lélek, ami már a miénk című kiállításból, 2015, Deák Erika Galéria

© fotó: Erdei Gábor / Artkartell

Alexander Tineiről ritkán lehet olvasni,

pedig ő a legjobban felkapott

középgenerációs magyar festő

Alexander Tinei festménye, részlet A lélek, ami már a miénk című kiállításból, 2015, Deák Erika Galéria

© fotó: Erdei Gábor / Artkartell

A Deák Erika galériában most legújabb festményeit nézheti meg a közönség. Védtelen, meglesett, hideglelősen meztelen figurák. Fehér fénnyel bevilágított selymesen puha szenvedés. Tinei világa megértően és emberien kegyetlen, ahol a finoman meggyötört vagy épp selymesen szeretni való ecsetkezelés gyógyír a sebekre.

Johan Tahon alkotása, részlet A lélek, ami már a miénk című kiállításból, 2015, Deák Erika Galéria

© fotó: Erdei Gábor / Artkartell

A fehéren depressziós festészetre a belga Johan Tahon kerámia szobrai válaszolnak. Tahon hasonló nemzedéket képvisel (1965-ben született); elég neves észak-európai múzeumokban és Isztambulban állítgat ki. Magyar szemmel nézve elsőre unalmas, giccses iparművésznek tűnik, porcelánbiennáléra való, '80-as évekbeli plasztikákkal, pedig valójában a nagyon is menő, bizarr, kurrens kerámiatrend képviselője. Csillogó mázzal leöntött figuráinak tétova kegyetlensége jól megy Tinei puha fehér depressziójához.

Lelkek, amiket már elraboltak. Klikk a képgalériára:

Részlet A lélek, ami már a miénk című kiállításból, 2015, Deák Erika Galéria

© fotó: Erdei Gábor / Artkartell

— Rieder Gábor

2015. április 21., kedd 06:09
kapcsolódó cikkek
ajánló

Koleszár Kata: Guardians of the Garden

Kata festéskor nem sorozatokban gondolkodik, témái vannak, annak festi végtelen variációit. Jelenlegi témája a KERT.

támogatók