Poligon > poligoff

A koncept szobrászat szórakoztató ötletmestere, Szalay Péter természettudományos kísérletekbe fogott. Kristályok, 3D printerek és poligonok.

Műanyag, poligon, absztrakció,
kristályrács, porcelán, kémiaóra,
rideg valóság és hi-tech szobrászat
– mind táncot jár a szemünk előtt.

Felnézek a fejem felé: kristályszerű struktúrára lecsupaszított búra nélküli lámpa veti a fényt a billentyűzetre.

Nem funkcionális, az biztos (nem tereli a fényt), de jól néz ki. Bombasztikus, agresszív és dizájnos, mint a híres, 2005-ös Batmobile vagy a vele nagyon is összefüggő Lamborghini, pláne annak frissebb verziója, a csupa kubista légbeömlővel és karosszériaelemmel ellátott Aventador. Ha csak a járműipart nézem, akkor az ős a '80-as években kifejlesztett amerikai F-117, a lopakodó vadászbombázó, aminek furcsán hajtogatott papírháromszögformáját a Lockheed fegyvergyártó konszern mérnökei azért ötlötték ki, mert az rendszertelenül veri vissza a radarhullámokat, láthatatlanná téve a bombázót az ellenség detektorai előtt. Az F-117 repülési tulajdonságai nem a legjobbak, de a '80-as évek számítógépes kapacitásával már sikerül kiszámítani azt a radar elől elbújó szögletes gyémántformát, ami még fennmarad a levegőben.



Bár az F-117-es elég nagy médianyilvánosságot kapott az Öböl-háborúban, a háromszögekből felépülő sokszögletű idomokat egy másik iparág terjesztette el a civil életben. A számítógépes játékoké. A limitált kapacitású '90-es évekbeli komputerjátékok háromszögek légióival fedték le a háromdimenziós formákat, leegyszerűsítve a processzorok számára a reális térben való virtuális mozgást. A mai CGI már hihetetlen precizitással rajzolja ki akár egy teljes orkhadsereg minden egyes tagjának fegyverlóbálását, a valóság – mondjuk úgy – tökéletes illúzióját keltve. Nem volt ez mindig így. Lara Croft telt idomait a kezdet kezdetén (azaz az 1996-os Tomb Raiderben) még meglehetősen szögletes, kubista lapok határolták:



Talán mert a dizájnretró elérte már a '90-es éveket, talán mert a tervezők rendszerint véges kapacitású gépekkel dolgoznak, de a 3D-s ábrázolás leegyszerűsítésére kitalált sokszögletű idomok (aka poligonok) átléptek a rajzszoftverek világából a való életbe. A minket körülvevő dizájnhétköznapokat az elmúlt két-három évben valósággal ellepték a háromszögek. A poligonok már mainstream grafikai eszközként köszönnek vissza a legnagyobb cégek arculatában is.

Hogy miért fontos ez most?

Megnyitó Szalay Péter A felszínen című kiállításán, 2017, acb Attachment

© a művész és az acb Galéria jóvoltából

Mert Szalay Pétert is ez érdekli. Nem az F-117-es és a Tomb Raider, hanem a poligonokkal körbehatárolt szobrászi formák megjeleníthetősége, különös tekintettel a természetben is fellelhető párhuzamára: a kristályra. Ahogy a kristályok szilárd szerkezete keresi a legstabilabb poligonális formákat, úgy egyszerűsíti le a szoftver a létező tárgyak részletgazdag felszínét sima háromszögekre. Szalay – szobrászi logikával – ezt a kérdéskört járja végig, segítségül hívva a 3D-s objektek új eszközét, a 3D-s nyomatót.

Nyárspolgári csecsebecsékből indul ki: a szobrászminőséggel ritkán vádolható porcelánnippekből. Kiveszi a giccses porfogókat a nagymama vitrinjéből és nekilát a nagyon is mai megmunkálásnak.

Szalay Péter: A felszínen 01 (részlet), 2016, magnézium-szulfát, porcelán, 26×10×17 cm

© a művész és az acb Galéria jóvoltából

Klasszikus görög kecsességgel guggoló meztelen Vénusz. Fehérre oxidálódott magnézium-szulfát kristályok borítják a hátát, akár egy mesebeli sündisznóét. Mintha a haragvó Junó változtatta volna kővé egy Ovidius-történetben – pedig nem: Szalay merítette be a kristályosító medencéjébe, hagyva hogy tumorként lepjék el fejét és hátát a magnézium-szulfát hasábos tüskéi. Diszkrét, fehér lap előtt, szemmagasságban látjuk a szobrocskát, nem úgy, mint a többi kiállított kristálynippet, amik a számítógépes grafikai háttér megrajzolására alkalmas egyenzöld előtt pompáznak. Nem véletlenül. Ugyanis Szalay nemcsak megmártotta a nippeket a kristályosító medencéjében, hanem be is küldte őket a 3D-szkenner alá.

Szalay Péter: A felszínen 03 (részlet), 2016, magnézium-szulfát, porcelán, CJP print, kompozit, műanyagpor, 21×20×21,5 cm

© a művész és az acb Galéria jóvoltából

A fatörzs tövében szunyókáló, bőnadrágos, széles kalapját a szemébe húzó porcelánjuhász – mielőtt ránőttek volna a magnézium-szulfát tüskék – szkenner alá feküdt. És enyhén színezett formában, a grafikai szoftverek poligonális háromszögidomaira egyszerűsítve újjászületett műanyagporból is. A nagymama sosem álmodott ilyesféle metamorfózisról, az biztos! Ahogy az se sejtette előre, hogy a favágóbaltát cipelő porcelánfiúcska opálosan áttetsző poligonná műanyagosodik a 3D printer fúvókája alatt, mielőtt ráülnének az alumínium-szulfát piramisszerű kristályai.

Szalay Péter: A felszínen 03 (részlet), 2016, magnézium-szulfát, porcelán, CJP print, kompozit, műanyagpor, 21×20×21,5 cm

© a művész és az acb Galéria jóvoltából

Szalay alaposan megkavarja a dolgokat! Mindössze hét kis szobor van kiállítva a galériában, de néző legyen a talpán, aki ki tudja bogozni, melyik miből készült. A kegyelemdöfést a kiskutyás leányka adja meg, aki előbb megfürdött az alumínium-szulfátos medencében, majd hagyta, hogy a magára húzott piramidális tumorokat a művész lefújta krétaszprével (hogy az átlátszó kristályok ne bolondítsák meg a szkennert), végül az egészet kinyomtassa 3D-s printerrel. Műanyag, poligon, absztrakció, kristályrács, porcelán, kémiaóra, rideg valóság és hi-tech szobrászat – mind táncot jár a szemünk előtt.

Szalay Péter: A felszínen 02, 2016, krétaspray, alumínium-szulfát, porcelán, FDP print, PLA műanyag, 20,5×12×10,5 cm (mindkettő)

© a művész és az acb Galéria jóvoltából

Már csak az kéne, hogy az egészet filmre vegyék, és a zöld háttérre pulzáló poligonidomokat vetítsenek. Poligon on, poligon off. Poligoff, poligon. Nincs kiszállás.

— Rieder Gábor

2017. január 22., vasárnap 16:02
kapcsolódó cikkek
  • Húsdiszkont

    Péli Barna / Húsdiszkont / Horizont Galéria

  • Árnyékos oldal

    Szabó Ádám / Árnyékos oldal / Inda Galéria

  • Ön-arc-kép

    Egy csokorban Bak Imre legfrissebb képei. Azt látod, amit látsz. Ahogy Frank Stella mondaná.

ajánló

Kibékülés Pannonhalmán

Egy kritikai szemléletű kortárs kiállítás óhatatlanul súrlódásokkal jár. Interjú Mélyi József kurátorral.

támogatók