± TRENDFORDULÓ

Itt a szilveszteri számvetés ideje. Régóta zengünk ódákat a nemzetközi műtárgypiac hét bő esztendejéről. De most valami megváltozott.

Egy lepke meglebbentette szárnyát
a Lehman Brothers könyvelési osztályán
Manhattanben,
a Falk Miksa utcában pedig 
eladhatatlanná vált 
Vaszary János

Pablo Picasso: Algéria nők, 1955 (a festmény világrekordot döntött: 179 365 000 dollárért kelt el a Christie’s New York-i árverésén 2015-ben)

© Christie’s Images ltd. 2015

A hazai műkereskedelmet kemény kézzel küldte a padlóra a gazdasági válság. Egy lepke meglebbentette szárnyát a Lehman Brothers könyvelési osztályán Manhattanben, a Falk Miksa utcában pedig eladhatatlanná vált Vaszary János.

A lombosodó kortárs műkereskedelem szintén lefagyott 2008 után. A korábbi fizetőképes keresletet jelentő elit felsővezetői bónuszai elmaradoztak, így nem maradt pénzük műtárgyvásárlásra. A galériák inkább a melegebb éghajlatra járnak vásározni azóta, hogy kihúzzák a szűnni nem akaró hazai tél idején. A nemzetközi artfairezés jól működik (csomó pesti galériát ez tart életben), hiszen az új uralkodó elit még csak ismerkedik a képzőművészettel, de a kortársakhoz még nem talált el a báboskorlát és a Gucci-esztétika labirintusában bolyongva.

A közelmúltban a Falk Miksa utca magához tért, az aukciós mogulok újra termelik a pénzt. 2015-ben – rég láttunk ilyet – ismét egymás után nyitottak új, ambiciózus kortárs galériák Pesten. Akárhogy is:

MINTHA POZITÍV TRENDFORDULÓ SZELE ÉRZŐDNE BUDAPESTEN.

De mi a helyzet a nagyvilágban?

A globális aukciósházak top ligájában egymást követik a rekordleütések. Telivér Picassók, pop art sztárok, imbolygó Giacomettik és a New York-i iskola absztrakt nagymesterei vezetik a listákat, no meg egy karcsú Modigliani-akt és egy irgalmatlanul kövér Lucian Freud. Pont, mint tíz éve! Csakhogy a rekordárak másfélszeresei a válság előttieknek, az idei éllovas kései Picasso-festmény 180 millió dollárért kelt el!

Mondhatnánk, hogy minden rendben van. De.

a kortárs piacot körülvevő
bizsergető bővülési láz 
a múlté

Ahogy az egyik nagy gyűjtőtekintély, Michel Cox Witmer mondta – körbenézve Miamiben – az artnet News újságírójának: „virágzik az üzlet, de nincs őrület”. Egy éve még dübörgött az őrület, a sunshine&happy. Mi történt azóta? Senki se panaszkodik radikális változásra, nincs drámai beszakadás, de a kortárs piacot körülvevő bizsergető bővülési láz a múlté.

Vessünk egy pillantást a világ összes aukciós jelentését gondos adatbázisba rendező Artprice őszi jelentésére.

A kortárs és a teljes globális műtárgypiac összforgalmának változása az elmúlt tíz évben (az Artprice adatai alapján)

© forrás: Artprice, design: Artkartell, 2015

Ha összevetjük az artprice-os árindexeket, akkor látjuk, hogy a teljes műkereskedelem forgalma (lila) hogyan rajzolt egy hegycsúcsot 2006-tól 2008-ig, majd esett vissza az indulási értékre, hogy még magasabbra kapaszkodjon fel 2011-ben. Utána egy kis visszaesés és egy fennsík, majd idén erős lejtmenet. A kortárs index (zöld) ennél hektikusabb ívet rajzolt le, rendszerint az átlag felett teljesítve. A válság előtti hype motorja egyértelműen ez a szektor volt, de 2012 óta is magasan az átlag felett teljesített. Ami viszont szomorú hír, hogy a kortárs görbe is lefelé konyul 2015-ben. Az összesített műkereskedelmi érték (lila) most ott tart, mint 2005-ben, a kortárs (zöld) pedig még így is a 2011-es szintet hozza, de senki se tudja, hogy meddig tart a lefelé!

MINTHA NEGATÍV TRENDFORDULÓ SZELE ÉRZŐDNE A NAGYVILÁGBAN.

Csak találgattunk, hogy mik állhatnak a negatív változások mögött. Az biztos, hogy nem a csúcson lévő New York vagy London a hibás, esetleg a növekvő német piac.

A gondok inkább a feltörekvő BRIC országok háza táján keresendők, amelyek a 2008-as gazdasági válság után megmentették a globális műtárgypiacot az összeomlástól. Nos, most nincs veszélyben a műkereskedelem, de ezek az országok saját bajaikkal küzdenek, különösen Oroszország, amit egyszerre sújt az alacsony olajár, Putyin háborúi és az európai embargók, de közben Brazília is elindult lefelé a lejtőn, és Kína se a régi már. Egész konkrétan Kína négy éven keresztül megelőzte az Artprice aukciós összesítésében az Egyesült Államokat, de 2015-ben az USA visszavette vezető pozícióját.

A gondok inkább
a feltörekvő BRIC országok
háza táján keresendők

Kína még mindig gigantikus pénzeket mozgat, de a kortárs művészet aukciós forgalma itt harmadával csökkent a korábbi évhez képest! Ebben vastagon benne van a kifulladó kínai gazdaság, de a Hszi Csin-ping elnök által meghirdetett korrupcióellenes kampány is, ami érzékenyen érinti a luxuskiadások közé tartozó kortárs képzőművészet helyzetét. Ettől függetlenül az 50 legdrágább kortárs leütés közül 17 olyan kínai festő nevéhez köthető világszerte, akiket – az újabb reneszánszát élő Aj Vej-vejt leszámítva – gyakorlatilag egyáltalán nem ismer a hazai közönség.

FEL-LE A TÉRKÉPEN

Hogy érzékeljük az erőviszonyok alakulását, vessünk egy pillantást az Artsy év végi összesítésére, ami a kortárs művészeti központokat listázta. A legelső természetesen New York, több mint ezer kereskedelmi galériájával és az egész világot uraló aukcióival. Utána London következik, az árverezőházak tradicionális székhelye, ami az utóbbi két évtizedben a kortárs galériák terén is trenddiktálóvá vált. A harmadik Miami, főként az amerikai (igazából svájci) gigavásárnak köszönhetően.

A világ legfontosabb 15 kortárs művészeti központja 2015-ben (az Artsy összesítése alapján)

© forrás: Artsy, design: Artkartell, 2015

A negyedik Velence, az idei biennále-cirkusz jóvoltából. Az ötödik a megkopott fényű Párizs, az öreg királynő, aki ugyan az aukciós bizniszben nem számít a globális összevetésben, de van pár trendcsináló múzeuma (Pompidou és a Palais de Tokyo), pár erős vására és jónéhány szofisztikált kortárs galériája. A menő művészeinek köszönhetően Berlin most a hatodik, a hetedik helyre sorolt Los Angeles előtt, ami egyre pörgősebb műkereskedelmi központnak számít. Nyolcadik helyre tette az Artsy a Bázel–Zürich párost, a világ vezető art faire és az izmos svájci gyűjtőtársadalom miatt. Csak a kilencedik helyre csúszott be az első ázsiai versenyző: Hongkong. Tizedik a gyengülőfélben lévő Sao Paulo, úgyis mint a dél-amerikai piac motorja.

Tizenegyedik a vibráló Szingapúr, tizenkettedik a mindig menő biennálét rendező Isztambul, aminek frissességét egyre inkább beárnyékolja a kormányzati politika. A listán csak tizenharmadik helyre került Peking, utána pedig egy feltörekvő európai helyszín, a trendi kortárs galériáknak helyet adó Brüsszel következik. Az Artsy tizenötös rangsorán az utolsó helyezett – nagy meglepetésre – egy amerikai versenyző, Detroit lett, ami az autóipar fellegvárából mára a csőd szimbólumává vált, és eközben olyan olcsóvá, hogy sokan már amerikai Berlinként emlegetik.

Ahogy látható, az élet nem állt meg. Izgalmas változások elé nézünk 2016-ban is. Plusz-mínusz.

Az Artkartell idén is – akár csak tavaly – be fog számolni a kulcseseményekről és minden fontos fejleményről.

— Rieder Gábor

2016. január 04., hétfő 13:55
kapcsolódó cikkek
  • Gyöngyszemek a Millenárisból

    Szemléztük az Art Market Budapest kínálatát. Piaci látlelet és a különleges gyöngyszemek.

  • Lejtmenet ↓

    Megjelent a legfontosabb jelentés a globális műkereskedelem állásáról. Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat.

  • Keretezni!

    Képkeretezési realitás, tervek és szabályok. És egy installáció Ai Weiwei után szabadon.

ajánló

Kassák×3

Három új kiállítás foglalkozik Kassák Lajos '20-as évekbeli úttörő avantgárd munkásságával. Kassákizmus megalkuvás nélkül.

támogatók