Emlékek tava

Balatoni emlékmozaikok. Aki már unja a part mentén fröcsögő Nivea illatát, annak idén nyáron kötelező ellátogatnia a szentbékkállai Pegazusba!

És nem csak azért, mert a szocializmus német vendégekre alapozott turistaiparának egykori fellegváraként műkő fogadó a hosszas amortizálódás évtizedeit követően színes pulttal, hűsítő házi fröccsel, kubusos rönkfa- és háromszögfüves üldögélőkkel hívogat, hanem azért is, mert a marasztaló környezetben kultúrturistáskodni is lehet. Az egykoron az Eszterházy család tulajdonában lévő, kétszáz éves dézsma- és borospince kortárs arculatválásáért Fegyverneky Sára építész és Auguszt Olivér filmes szakember a felelős. Az elmúlt években a birtokukba került épületet saját kezűleg renoválják, építik, szépítik és művelik.

Az Emlékek tava kiállítás bejárata, 2015, Pegazus.
Jobbra: az Emlékek fala a felhívásra beküldött archív balatoni fotókkal, képeslapokkal és naplórészletekkel; háttérben: Gruppo Tökmag (Kovács Budha Tamás, Tábori András): Vegyes apartmanérzet, 2015, installáció (részlet)

© a Pegazus, Szentbékkálla jóvoltából, fotó: Szesztay Csanád

2014 nyarán még csak próbaüzemben működött a közösségi térnek megálmodott létesítmény, de az idei nyárra elkészült a galériatér is, aminek nem is lehetett volna autentikusabb nyitó-tematikája, mint a Balaton.

minden túlzás nélkül

a nyár egyik legizgalmasabb

emlékkoktél-kiállítása

A kiállítás rendezésére felkért kurátorok, Bódi Kinga és Farkas Zsófia több szinten operáltak a központi témával. Indulásként egy felhívást tettek közé, amelyben vállalkozókedvű idegeneket kérték arra, hogy – névvel vagy név nélkül – postázzanak számukra olyan Balatonhoz kötődő emlékeket, amelyek a majdani kiállításon közszemlére tehetőek. Ezt követően fiatal kortárs képzőművészeket és költőket kértek fel arra, hogy a központi tematikához kapcsolódóan hozzanak létre reflexiókat.

Szász Lilla: Balatonaliga, 8171, 2015, installáció

© a Pegazus, Szentbékkálla jóvoltából, fotó: Szesztay Csanád

Csáky Marianne: Időalagút – Móló, 2013, fotómontázs

© a Pegazus, Szentbékkálla jóvoltából, fotó: Szesztay Csanád

És mindezzel még korántsem ért véget kurátori szerepvállalásuk, ugyanis miközben a bemozgatott művészek alkottak, az idegen felhívásfigyelők kutakodtak, ők is előkeresték azokat a gyermek- és fiatalkori képeslapokat, fotókat, naplóbejegyzéseket, amelyek őket kötik a magyar tengerhez.

A négy szinten zajló Balaton-megközelítésekből minden túlzás nélkül a nyár egyik legizgalmasabb emlékkoktél-kiállítása született!

A bevezető szöveget és a kurátorok emléktablóját mazsolázgató betérőt a szépen rajzolt betűkkel írt füzet, a képeslapok és a nyaralós családi fotók személyes hangvétele fesztelen könnyedséggel vezeti át a bejárattól a következő térbe, ahol a kortárs költők reflexiói mellett időzhet tovább. Itt a valóban tetsző műveket, aki szeretné, magával is viheti, mert a tömbökben installált szövegek lehetővé teszik, hogy bátran letépjük és magunkkal vigyük az újra elolvasni vágyott írásokat. (Személyes kedvencem Sirokai Mátyás bicikli úti történetet elbeszélő szigligeti verse volt.)

lírai módon visszhangozzák

a nagyanyánál töltött

végtelen balatoni nyarak emlékét.

A térben tovább haladva szinte rögtön szembeötlő, hogy a kiállítás képzőművészeti reflexióit a nagyon szubjektív (vagy arra hajazó) és az eltávolodni képes, objektív, esetleg kritikai hangvételek párbeszéde jellemzi. Például ott van Fischer Judit és Pályi Márk fiktív balatoni naplója, amely a 15 éves kamaszlány (Luca) viszontagságos balatoni szerelmi történetének néhány napjába enged betekintést. A szerzőpáros által kreált történet valós alapját Lányi Hedda 1906 és 1910 között íródott naplóbejegyzései adták. Szintén ott függ Kovács Olívia Mások múltjára címre keresztelt festménysorozata, amely megörökölt családi fotókat alapul véve, a múltból merítő identitásalkotás népszerű témáját boncolgatja.

Kovács Olívia: Mások múltja (részlet a sorozatból), 2014–2015, olaj, vászon

© a Pegazus, Szentbékkálla jóvoltából, fotó: Szesztay Csanád

Ugyanúgy a személyes kedvencek közé tartozik Csáky Marianne Időalagút című fotómontázsa, amelyen egy régi, házi készítésű videófelvételből kimerevített jelenetben a művész testvérei és nevelőapja sétálnak egy balatoni stégen. A felvételből kimetszett húsz képkoca időben egymást követő, egymásra épülő mozdulatait Csáky egyetlen képtérben fixálja. És muszáj még megemlíteni Vécsei Júlia ahogy a pillanatok időtlenné váltak című legújabb installációjának minimalista módon megmunkált hulahopp karikáit, amelyek lírai módon visszhangozzák a nagyanyánál töltött végtelen balatoni nyarak emlékét.

Vécsei Júlia: ahogy a pillanatok időtlenné váltak, 2014–2015, installáció, hulahopp karika

© a Pegazus, Szentbékkálla jóvoltából, fotó: Szesztay Csanád

Az eltávolodás, emlék-absztrahálás legszélső pontjaként Szinyova Gergő AABSGOC27062015 című akril-airbrush vásznát említeném, amely a kiállítás egyetlen – ha akarjuk, Balatont idéző – nonfiguratív darabja.

Szász Lilla fotográfus múltkutató installációja pedig – némi kritikai éllel – az egykori szocialista pártelit kedvelt nyaralóhelyére, Balatonaligára fókuszál. A települést 1948-ban ürítették ki és zárták el hermetikusan a környező falvaktól, hogy az olyan magas rangú tisztségviselőknek, mint Rákosi Mátyás, Rajk László vagy Kádár János felépülhessenek a nyaralóvillái. Az egykori aligai pártüdülő luxus épületei – köztük Kádár modernista kockavillája – még ma is állnak. Szász berendezett enteriőrje az üdülő legendás, titkos mozitermét idézi meg, ahol a szenvedélyes filmrajongó Kádár, Aczél György engedélyével, minden, a nagyközönség számára betiltott filmet megnézhetett...

Részlet Emlékek tava kiállításból (a hátsó falon Szinyova Gergő AABSGOC27062015 című festménye és Vécsei Júlia installációja), 2015, Pegazus

© a Pegazus, Szentbékkálla jóvoltából, fotó: Szesztay Csanád

— Zsikla Mónika

2015. augusztus 04., kedd 10:47
kapcsolódó cikkek
  • Kibékülés Pannonhalmán

    Egy kritikai szemléletű kortárs kiállítás óhatatlanul súrlódásokkal jár. Interjú Mélyi József kurátorral.

  • SOSO + new wave

    Sóskuti Tibor / New Wave Icons / Art+Text Budapest

  • Pomo / Retro II.

    A posztmodern reneszánsz a nyakunkon. Esszé a soha véget nem érő festészetről a múlt és a jelen vizuális kaleidoszkópján keresztül. Második rész.

ajánló

A leonardeszk

A frissen felújított Szépművészeti Múzeum igazságot szolgáltat a méltatlanul megvádolt Leonardo-féle lovasszobornak. Kamarakiállítás egy arasznyi kisbronznak, a múzeum legjobban PR-osítható alkotásának.

támogatók