Kiállítás nyílik a Szomszédok Etusának kerámiáiból

A sorozatban szereplő darabok Szilágyi Mária keramikusművész alkotásai

A Szomszédok 287. epizódjában Etus elrángatja Mágenheim doktort és unokáját, Julcsit egy autókereskedésbe. Miközben kerülgetnek egy használt Opelt és egy újszerű állapotban lévő VW Bogarat, Ádám (Kulka János) elégedetlenségének hangot adva felcsattan: minek jöttek ide, ha csak nézelődnek és nincs elég pénzük a vásárlásra. Mire a sorozatban a művész-értelmiségit játszó Etus élből visszavág: “Miért, nem jársz múzeumba?”. A fenti jelenet, – ami csak egyike a YouTube-on feldarabolt és különböző lejátszási listákra milliószámban feltöltött Szomszédok mini-epizódnak –, tökéletesen leírja azt a világot, ami a ’90-es évek Magyarországát jelentette sokak számára. Ahogy a szintén nemrég elhunyt Hungarian Spectrum blog szerzője, Balogh S. Éva hivatkozza, a Szomszédok sorozatból a fiatal generáció többet tanulhat, mint bármilyen tankönyvből, amit a korszakról írtak. A 331 részt megért, első magyar telenovella 1987 és 1999 között egymillió embert tartott a képernyőn; mai napig tartó, töretlen népszerűségéről pedig mi sem árulkodik jobban, mint hogy rajongói kultúrák épülnek a sorozat és egyes szereplői köré a videómegosztó- és közösségi oldalakon (pl. a Janka néni YouTube csatorna vagy a Szomszédok forever Facebook-oldal).

Ennek, a mai napig élénken velünk élő kultusznak egy ünnepi alkalmát jelenti az a jövő héten nyíló kiállítás (Borsón álmodott álmok), amely a sorozat Szikszay Etusának kerámiáit mutatja be a Horizont Galériában. Talán kevéssé ismert tény, hogy a kiállításra kerülő darabok, amelyek a filmben is szerepeltek, a ’70-es évek egyik ismert keramikus művészének, Szilágyi Máriának a munkái. (Sőt, maga a forgatási helyszín is Szilágyi egykori műterme volt a Pannonhalmi úton). Bár a kiállítás elsősorban a népi balladák hányattatott sorsú női szereplői által ihletett tárgyaknak adózik, szomorú egybeesés, hogy a Szomszédok keramikusát, Csűrös Karola színésznőt két napja búcsúztatta a közönség.

Szilágyi Mária három évtizedes iparművészi tevékenységének a csúcsát 1977-es Műcsarnokbeli kamarakiállítása jelentette, amelyben népművészethez fűződő viszonya került kifejezésre. Ahogy korabeli kritikusa, Pogány Ö. Gábor méltatja, “mint tiszta forráshoz, úgy fordul a falusi kézművesség tanulságaihoz, […] hogy munkássága gyülölcseivel örömet okozzon embertársainak, korának és utókorának.” Ezt Etus sem mondhatta volna másképp, aki szerint a “művészet megvéd mindentől, ami ronda, visszataszító vagy bántó a világban”. 

 

 



— Német Szilvi

2021. december 09., csütörtök 14:31
ajánló

Jagicza Patrícia: Old Skin

A NaCo tavaly megnyitott „showroom”-jában a Sotheby’s szakértői Jagicza Patrícia Old Skin I. című művét választották be az aukciós anyagukba...

támogatók