Részlet Rádóczy Bálint Piszkos munka című kiállításából, 2017, Capa Központ
© Capa Központ
„És a kép az új elsődleges nyelv” – mondja a poszter a gipszkarton prezentációs falon. (Meg azt is, hogy a nyelv formálja a gondolkodást és a szabadságot.) Ezzel a kitétellel igazán nehéz vitatkozni, ahogy azzal is, hogy világunkat ijesztő módon lepi el a vizuális szemét. Miután a kameraoptika összeházasodott a bitek és chipek rendszerével, elkezdtek ömleni a fotók. Sosem látott mennyiségben árasztják el életünket, a digitális technológia exponenciális dúsulási görbéjét követve. A kettő összefügg. Amennyire digitális korban élünk, annyira vizuálisban is. A bővülő tárhelyek egyelőre irdatlan módon szaporodó fotót szabadítanak ránk.
Ha figyelembe vesszük, hogy a digitális képek sem valami éteri felhőben lebegnek (a megtévesztő alkalmazásnevek ellenére sem), hanem egy légkondicionált, áramzabáló szerverparkban, akkor már nem csak elvont metafora, hogy a túltermelési válságban a felesleges felvételek milliárdjai szennyezik a környezetet.
Részlet Rádóczy Bálint Piszkos munka című kiállításából, 2017, Capa Központ
© Capa KözpontRádóczy Bálint ezt a közkeletű képcsömört demonstrálja a Capa Központban előadott látványos performanszában. Plakátméretben nyomtatja ki a minden rendű és rangú szemétről készített fotóit, majd egymásra ragasztgatja egy akció keretében a kiállítóterem falán.
Minek csinálunk fotót? Hiszen már úgyis annyi, de annyi van körülöttünk. Ettől még nem áll le az okostelefonok dokumentáló kényszere (ahogy a szemétóceánok generálása se).
Részlet Rádóczy Bálint Piszkos munka című kiállításából, 2017, Capa Központ
© Capa KözpontA képfogyasztási szokásaink viszont néha változnak. Van például egy új hasznosítási terep: a fotó egy friss tálalási módja a humoros, illetve szofisztikált angol szentenciákkal való társítás. Rádóczy ugyanezt a logikát követi. Miközben egymásra ragasztja a nedves, rothadó szemétdarabokról készített, meglehetősen kellemetlen snapshotjait, frappáns bölcsességekkel bombáz minket.
VALUE ONLY MAKES SENSE IN SHORTAGE
THE MORE YOU SEE THE LESS YOU KNOW
EVERYTHING IS VALID FOR AN ARTIST
THERE ARE NO DISCREDITED SOURCES
Életvezetési tanácsok, professzori aforizmák, mikro ars poetikák, ironikus bögrefeliratok és pólóbölcsességek. Ugyanolyan túltermelési dömpingben követik egymást, ahogy a poszterré avanzsált szemétportrék halmozódnak előttünk. Elolvassuk, mosolygunk, bólogatunk, felhúzzuk a szemöldökünk, megint bólogatunk, megint mosolygunk, végül elveszünk a gondolati sziporkák egymásnak is ellentmondó dzsungelében.
A végtelenségig görgethető netes tartalommal szemben Rádóczy egy pontra halmozza szemétfotóit és Facebook-okosságait. Gyűlik, halmozódik az anyag, majd egy ponton leszakad, megadva magát a természet törvényeinek. A performansz kiállítótéri maradványa két rojtos szegélyű papírmasévá ázott poszterpaksaméta, az egyik teljesen lecsúszott a falról, a másik láthatóvá tesz egy mocsokhalmot és egy feliratot:
LANGUAGE
IS THE SHAPE
OF OUR THOUGH,
THE ENGINEER
OF OUR FREEDOM
AND
IMAGE
IS OUR NEW
FIRST LANGUAGE
Részlet Rádóczy Bálint Piszkos munka című kiállításából, 2017, Capa Központ
© Capa Központ
