Artkartell - A rend mintázatai

A kiállítás koncepciója Kozma Lajos 1928-as kijelentésén alapul, miszerint „az igazi ornamentikának minden korban megvan a maga kollektív karaktere”. A latin szó eredeti jelentéséből (szabályoz, rendez) kiindulva, Lepsényi Imre a rend és a közösség összefüggésében, jelrendszerként értelmezi az ornamentikát. Megközelítésében személyes, művészi és szakértői nézőpontokat ötvöz. Kérdései többek között az ornamentika olvashatóságát, hatásmechanizmusait, politikai és kommunikációs aspektusait érintik a tömeg-egyén viszonyában.

Részlet Lepsényi Imre Kollektív ornamentika című kiállításából, 2014/2015, Kassák Múzeum

„Nekem amúgy is leginkább a gondolatok fontosak, az elemző, lebontó majd konstruáló folyamat, a gondolatok és a vizualitás találkozása” – nyilatkozta a művész munkamódszerével kapcsolatban, és ezt a jelen kiállítás is alátámasztja. Médiatárként működik, ahol minden információ a látogató rendelkezésére áll, viszont kutatóvá kell válnia ahhoz, hogy kinyerje azokat a képekből, filmekből, szövegekből. És hogy összerakja magának. Ennek fényében a kiállítás nem a szemlélődés, hanem a megismerés, az együtt- és továbbgondolkodás terepe.

minden rendképzet
az univerzumra utal

Az első teremben kifüggesztett nagy faliújság szövegidézetei, képei az ornamentika öt értelmezését (határ, médium, nézőpont, stratégia és operátor) mutatják be. Az egyes halmazokon belül kirekesztő, irányító, közvetítő, közösségszervező, kereskedelmi-pénzügyi, gyarmatosító, személyes és hatalmi funkciók különülnek el, a tetoválás, a divat, a selfie, a KRESZ-táblák, a pártjelvények stb. példáival illusztrálva.

A faliújsággal szemközti falon Hannes Böhringer német művészetfilozófus idézete német művészetfilozófus idézete olvasható az ornamentikában rejlő rendképzetekről. Az alatta lévő kis asztalon heverő dizájn- és építészeti kiadványok, valamint a tér közepére állított két tévé videóanyaga mind-mind a témára vonatoznak.

A második terem fekete tábláján a közismert piktogramok, jeltöredékek fehér mintázatai a rend kozmikus dimenzióját érzékeltetik, mintegy kapcsolódva a kiírt Böhringer-részlethez, miszerint minden rendképzet az univerzumra utal. Szellemes léptékváltásként a Sztálinváros–Dunaújváros (2014) című installáció (kutatás, koncepció: Végh Árpád) pedig mikrotanulmányként ábrázolja a tematikát, úgy, hogy öt egymás fölé helyezett üveglapon mutatja be a tágan vett belváros beépítésének öt időegységét. A tekintélyes méretű íróasztalnál a kiállításhoz készült, szabadon lapozható szöveggyűjtemény az elmúlt száz év építészeti cikkeiből, vitáiból, értekezéseiből szemléz. A kiállításon szereplő bútorok az 1960-as évekből való, igazi retró darabok. (Nem tudom, mennyiben volt szándékos, mindenesetre érdekes megfigyelni, ahogy maguk is ornamensekként kezdenek működni.)

Részlet Lepsényi Imre Kollektív ornamentika című kiállításából, 2014/2015, Kassák Múzeum

A stáblista alapján csapatmunka eredményeként jött létre ez az igazán remek, jól összerakott kiállítás, amely izgalmas előadás-sorozattal is kiegészül. A meghívott neves tudósok a pszichológia, a művészet-, az irodalom- és az építészettörténet, a képzőművészet és a zene területén bontják ki az ornamentika egy-egy aspektusát.

Részlet Lepsényi Imre Kollektív ornamentika című kiállításából, 2014/2015, Kassák Múzeum

Kollektív ornamentika. Lepsényi Imre kiállítása
2014. október 3–2015. március 1.
Kassák Múzeum

A rend mintázatai

Privát Táj