Bloom rokonai

Harmadik alkalommal osztották ki a magyar kortárs képzőművészet külföldi fellépését támogató Leopold Bloom Díjat. Meglett a 10 000 euró gazdája, és nekünk se kellett feszengenünk.

Mi lehet ellentmondásosabb annál, mint amikor az ember egy elegáns kortárs művészeti díjátadó gálára tart, ahol előreláthatólag teletömi magát jófajta fingerfooddal, alaposan meglocsolva jégbe hűtött pezsgővel, miközben kedélyesen társalog a színtér többi meghívottjával – és mindeközben a Keleti pályaudvari szükségzónát elhagyó szíriai háborús menekültek karavánja masírozik át Budapesten, a jobb élet reményében, az autópálya felé, erőltetett menetben hagyva maga mögött a gála városát, a kétségbeesést és a nyomasztó emlékeket.

A kortárs képzőművészet nem köldöknéző műfaj, szívesen kirándul a nyers aktuálpolitika területére is, de annyira nem tud gyorsan reagálni, ahogy a menekültválság eszkalálódott. A díjátadó ceremóniája rég le volt fixálva (sorra jöttek a fűzöld emlékeztető emailek), a kiállítás készen állt, ahogy a fingerfood és a behűtött pezsgő is.

De a művészeti mikrovalóság és a társadalmi nagytotál kényelmetlen egybeesése mindenkit feszélyezett.

***

Én is bevándorló vagyok Magyarországon, és nagyon köszönöm, hogy sokan támogatják a munkámat itt” – mondta akadozva az újvidéki születésű nyertes a sok-sok köszönőbeszéd után, küszködve a lámpalázzal és a meghatódottsággal.

De ne rohanjunk ennyire előre!

***

A díj névadója, Leopold Bloom maga is egy bevándorló gyermeke volt – emlékeztetett a zsűri elnöke, Dr. Declan Long. Történetesen egy szombathelyi magyar zsidó apa dublini fia. Persze ezt tudjuk jól, nem véletlen, hogy az avantgárd regényírás nagy úttörőjének, James Joyce-nak ekkora kultusza van kis hazánkban. Épp ezért ugrott be a szervezőknek a gigantikus modern regényfolyamnak, az Ulyssesnek a hőse, mikor nevet kerestek az először 2011-ben kiosztott díjnak. Az alapítók ugyanis írek, mögöttük áll a Maurice Ward Group logisztikai cég, a művészeti díj viszont magyar. A projekt annak idején még az ACAX ernyője alatt futott, ma már a Pepper Art Projects bonyolítja a szervezést.

Az új zsűri meglehetősen erős, például benne ül Mark Rappolt, a globális kortárs művészeti lappiac egyik legbefolyásosabb magazinjának, az Art Review-nak a szerkesztője. A zsűrihez illően a mezőny is kifejezetten erős volt: felsorakozott a konceptuális hazai színtér fiatalból középnemzedékbe hajló, galériás támogatással is bíró, jó pár fontos figurája. Installátorok, objektkészítők és fotográfusok.

A Budapest Galériában rendezett elegáns kísérő kiállításon mindenki betekintést nyerhetett az döntősök eddigi munkásságába.

Először is ott van Kudász Gábor Arion tárgycentrikus fotósorozata, a halott édesanya után megmaradt emlékeket lajstromba vevő, kegyetlenül érzékeny Memorabilia.

Részlet a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj kiállításából Kudász Gábor Arion fotóival, 2015, Új Budapest Galéria

© fotó: Pepper Art Projects

Puklus Péter hasonlóan objektközpontú fotográfiai nyelvben utazik, de még enigmatikusabb. Ha kell, installációt épít műtermi kellékekből, vagy akár kinyomtat egy vastag könyvet, minden oldalra egyetlen betűt írva. És közben fényképez szobrot, lépcsőkorlátot, fakockát.

Részlet a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj kiállításából Puklus Péter munkáival, 2015, Új Budapest Galéria

© fotó: Pepper Art Projects

Kokesch Ádám az Off Biennálén kiállított óriási, holdbéli installációjával nyűgözött le: ipari tárgyak és reflektorfény.

Részlet a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj kiállításából Kokesch Ádám installációjával, 2015, Új Budapest Galéria

© fotó: Pepper Art Projects

Albert Ádám pedig előbányászott egész régi műveket is, például a füves kockába dugdosott hamis taxontáblákat, de hozta az újabb munkáit is, a fekete földgömbtől a könyvtári cédulakatalógusig.

Részlet a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj kiállításából Albert Ádám installációjával, 2015, Új Budapest Galéria

© fotó: Pepper Art Projects

Részlet a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj kiállításából Kerezsi Nemere műveivel, 2015, Új Budapest Galéria

© fotó: Pepper Art Projects

Kerezsi Nemere a lépesméz köré font tudományos kísérleteit elevenítette fel, Katarina Šević pedig az acb Galériában nemrég bemutatott színházi objekt-együttesét. És jól is tette, mert ő vitte el idén a fődíjat, a nemzetközi kiállítást segítő 10 000 eurót.

Részlet a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj kiállításából Katarina Šević installációjával, 2015, Új Budapest Galéria

© fotó: Pepper Art Projects

Persze nem a short listes művészek csoportos kiállítása alapján választotta ki a zsűri Šević-et, hanem egy hosszú és fárasztó procedúra után, beleértve a műterem-látogatást is. „Nagyon magasra tették a lécet a döntősök – mondta a zsűrielnök –, de csak egyikük vihette el idén a díjat.

***

Elfogyott a fingerfood és a behűtött pezsgő is. A gálába – szerencsére – belefért az empátia is.

Hiányérzet nélkül távoztunk.

Részlet a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj kiállításából Albert Ádám műveivel, 2015, Új Budapest Galéria

© fotó: Pepper Art Projects

(a képre kattintva megnyílik a fotógaléria)

— Rieder Gábor

2015. szeptember 09., szerda 20:34
kapcsolódó cikkek
  • Gipsz és csont

    Albert Ádám konceptuális mesterségek ünnepét rendezett Pakson és a Kisteremben. Tranker Kata beszélgetett az alkotóval tárgyakról, emlékekről és történelemről.

  • Dolgos nemzet

    A munka maga is gyönyörűség, ha szívesen végezzük. Négy művész hármas kistükre a mai Magyarországról: a munka mint a kiszolgáltatottság, a megalkuvás vagy a kreativitás forrása.

  • A kígyóbűvölő

    Egy fotogramokban utazó sikeres amerikai művésznő, Liz Nielsen vendégeskedett Budapesten. Puklus Péter beszélgetett vele galériáról, sötétkamráról és profizmusról.

ajánló

Különutak

Absztrakció és az építészet kapcsolata az NDK-ban és a szocialista Magyarországon. Politikai ágensek, köztéri csúscsművek, napi rohanásaink láthatatlan díszletei. A Kiscelliben jártunk.

támogatók