Erre senki se számított az akadémiai páholyokból kipottyanó históriacirádák, a turistáknak készülő nyálcsorgatóan debil zsánerszobrok és a baltás nemzettség rovás írott faragványai közepette. Egyszer csak mégis ott volt. Egy Bernar Venet-szobor.
2015-ben.
Budapest egyik központi terén.
Csak a léptékek érzékeltetése végett: Bernar Venet világszerte agyonfoglalkoztatott, francia-amerikai monumentális szobrász. Ügyes öreg zsonglőr, aki a hatvanas-hetvenes évek forradalmi újításaival írta be magát a művészettörténetbe. Hogy csak egy példát mondjunk: ipari festékkel fújatott le kartondarabokat, amiket úgy adott csak el gyűjtőknek festményként, ha azok vállalták, hogy egy autószerelő műhelyben időről időre újrafényezik a művet, az alkotó tudta nélkül. Vagyis Venet szeret kivonulni az alkotás folyamatából, csak leadni a rendelést egy műszaki rajz kíséretében, hogy eltávolítsa magától a 20. századi modern művészet egyik nagy fétisét, a művész keze nyomát.
Másik nagy kedvence a matematika, amihez nem igazán ért (sosem volt reálos), de élvezi, ha a rideg algoritmusok tervezik meg műveit. Az óriási fém szobrai, amik évtizedekig geometrikus szigorral készültek, majd egyszer csak szertelenre váltottak, szóval ezek az óriási fémszobrok a minimalizmus masszív, rozsdás esztétikáját idézik, vagyis a későmodern magasztos formaszimfóniáit. De Venet mindig csavar egyet, mindig trükközik valamiféle konceptuális eszenciával.
az Art Market csapata
is felkérte részvételre Venet-t,
ami majd szeptemberben
meg is valósul a Millenárison,
addig is előkerült
egy másik szobor ötlete
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy azért hajlamos lelketlenül nagy szériákban gondolkodni, amikor az újabb és újabb produktumok már mindenféle koncept tartalom nélkül kerülnek ki a műhelyből.
Apropó, műhely! Bernar Venet szobrai jó rég óta Magyarországon készülnek, a Szalai Fémmegmunkáló Kft. üzemében. Volt is már két nagyszabású kiállítása a Műcsarnokban. Most Ledényi Attila csapatának, az Art Market Budapestnek köszönhetően bukkant fel ismét Budapesten. Történt ugyanis, hogy a még mindig szabad kulturális zónaként működő Veszprémben a Vass László Gyűjtemény rendezett egy Venet-kiállítást. (Szombaton nyílik.) Az ötleten felbuzdulva az Art Market csapata is felkérte részvételre Venet-t, ami majd szeptemberben meg is valósul a Millenárison, addig is előkerült egy másik szobor ötlete.
Ez az a bizonyos Rendezetlen ívek (3 ív x 5), ami most a Március 15. téren vendégeskedik három hónapig.
Előtte a bécsi Belvedere előtt szórakoztatta a nagyérdeműt, utána pedig megy további Oxfordba. Hacsak Budapest rá nem szánja magát az egy millió eurós mű megvásárlására. Aminek esélyeiről a megnyitón jelenlévő, kulturális ügyekért felelő új főpolgármester-helyettes, Szalay-Bobrovniczky Alexandra mosolyogva inkább nem nyilatkozott. Azt viszont kiemelte, hogy ha európai kulturális fővárosként akarjuk pozicionálni Budapestet, akkor muszáj a jó minőségű fesztiválok mellé az utcaképen is változtatni. „A köztereken lemaradásban vagyunk” – mondta, és ez a bronz Columbók és Rikkancsok kerületében felért egy hadüzenettel.
Ehhez bizony a most felállított Venet-szobor komoly lépést jelentene. Venet elég nagy sztár ahhoz (jelenleg három kiállítása fut Európában), hogy egy művelt nyugati turista jólesően csettintsen, ha látja a szobrát, de nem olyan elképesztően drága, mint – mondjuk – a corten acél másik nagy mágusa, az amerikai Richard Serra. Nem progresszív fricska, nem szupertrendi rizikó, hanem egy megbecsült, kiérlelt, köztérre való, nyugat-európai kvalitású profi.
Sokat jelent, hogy a Március 15. téren, '15-ben kikerült 15 vasdarab.