Sokk a Danubianában

Skandináv élmény a Duna-parton. Lendületes modernista kortárs múzeumépület, lenyűgöző vízparti táj, óriás vasak és nemzetközi sztárfestők. A régió egyik leglátványosabb kortárs múzeuma, a szlovák–magyar határon.

Pozsony felé autózva, Rajkánál letérünk az autópályának álcázott, mindkét oldalon matricaköteles főútról, átlépünk a romos rajkai határátkelő kapui között a szlovák oldalra, majd jobbra fordulunk az első leendő alkalommal – követve a logóval ellátott táblákat –, végigkocsikázunk egy gondosan kialakított töltéssoron, és már ott is vagyunk az utolsó szigeten. Ahol elterül a Danubiana múzeum elegáns neomodern tömbje, körbevéve a gondozott pázsittal és a takaros szoborparkkal.

A Danubian egy műgyűjtő dán üzletember, 

Gerard H. Meulensteen 

és egy szlovák ügyvéd, 

Dr. Vincent Polakovič szerelemgyereke. 

Mintha Svájcban lennénk vagy Skandináviában. Mérnökök által karban tartott kultúrtáj, könnyed eleganciával szétszórt óriásszobrok.

„Európa legromantikusabb modern művészeti múzeuma” – hirdetik magukról. Ami azért túlzás. De az is túlzás, hogy a hazai kiállításnézők térképén egyáltalán nem szerepel. Pedig a széles léptékek és a kortárs művészet szokatlan egységbe simul itt össze.

A Danubiana Meulensteen Art Museum a levegőből

© a Danubiana Meulensteen Art Museum engedélyével

Dióhéjban az intézménytörténetről. A 2000-ben megnyitott Danubiana Meulensteen Art Museum egy műgyűjtő dán üzletember, bizonyos Gerard H. Meulensteen és egy szlovák ügyvéd, Dr. Vincent Polakovič szerelemgyereke. Az először felépült, szilvamag alakú központi épület mellé időközben felhúztak egy hullámzó – és építészetileg sokkal izgalmasabb – nyúlványt. 2012-ben az intézmény státuszt váltott: a korábbi magánmúzeumot átvette az állam.

 

Meulensteen úrnak köszönhetően a két-három évtizeddel ezelőtti nemzetközi sztárművészek szép számmal képviseltetik magukat az állandó kiállításon, Karel Appeltől, Christón keresztül, Sam Francisig. Mindehhez járulnak hozzá a lokális színtér legendái, Hermann Nitschtől Keserü Ilonáig. (Most épp Nitsch-időszaki van.) Ami biztos, az az újfestészet tobzódása, a sokkolóan tarka színpaletta és a monumentális méretek.

Nem úgy monumentálisak a méretek, hogy 180×230, hanem a repülőtéri várótermek és az ENSZ-irodaházak tárgyalóinak léptékében. Faltól falig, öt-nyolc méteren akár. Aki ki akarja dörzsölni a szeméből a koncept art incifinci fekete-fehér esztétikumát, az zarándokoljon el a Danubianába és roskadjon össze ez előtt a gigantikus festékgyár előtt!

Ha pedig ez megvolt, akkor menjen ki a szabad levegőre, hogy kertitörpének érezhesse magát az óriási vasak és vidám objekt-monszterek tövében. Ha a '80-as éveket újra felfedezik, a Danubiana kötelező zarándokhely lesz.

Íme a teljes képgaléria:

Jellegzetes párosítás: az idős szlovák Jozef Jankovič szobra a COBRA-csoport egyik alapítójának, a holland Karel Appelnek kései, óriás vásznaival, Danubiana Meulensteen Art Museum

© a Danubiana Meulensteen Art Museum engedélyével



2015. február 25., szerda 09:20
kapcsolódó cikkek
  • A Golflabda szeletelő

    Piknik a gyakorló álláson, sok-sok félbevágott golflabdával és Szinyei Merse Pál pázsit-installációjával. Rieder Gábor interjúja Kristóf Gáborral.

  • Búcsú a koncepttől

    Jelzésértékű gyászos gondolatok a Ludwig Múzeum szlovák konceptuális művészetet bemutató nagy kiállításán.

  • Mindent becsomagolni

    Kafkai hangulat és önműködő asztalok. Családtörténetekről, a 20. század viharairól és az emlékezés kötelességéről.

ajánló

A fólia illúziója // Interjú Rónai Viktorral

Miként lehet egy falat lélegzetvételhez juttatni? Egyáltalán hogyan értelmezi Rónai Viktor Engedjük lélegezni a falat? című metaforikus kiállítását? Az alkotóval Takáts Fábián beszélgetett. 

támogatók