Artkartell - Egypercesek

„Michelangelo is azt mondta, hogy a kőről csak le kell bontani a felesleget a szoborhoz” – jegyezte meg a megnyitó előtti tárlatvezetésen Erwin Wurm, szerényen mosolyogva. Hanyag eleganciával álldogált, minta nem egy elsőrangú szupersztár lenne, aki ugyan a szomszédos Ausztriában él és dolgozik, de szobraival beírta már magát a művészet nagy könyvébe. A Ludwig Múzeum életerős, kiteljesedett és izgalmas művészt akasztott most le, hogy egy elsőrangú kiállítással kényeztesse – a kortárs világsztárokat ritkán látó – hazai közönséget.

Erwin Wurm: Fizikai gyakorlatok, 2003, vegyes technika (a művész által megvalósítva)

Wurm a '90-es évekre jellemző, ötletes, frivol, dizájnérzékeny és közönségbarát posztkonceptuális szobrászat fenegyereke. Híres önarcképén a földön heverészik, könyökére támaszkodva, miközben ujjával önfeledten turkálja az orrát. Könnyed fricskák, csibészes szemtelenség. Polgárpukkasztónak már a konzervatív Ausztriában se lehetett soha nevezni, ahol Nitsch-féle, vérben tapicskoló ceremóniamesterek hergelték a nyárspolgárokat. Inkább szellemes és figyelemfelkeltő, mint a jobban sikerült reklámok. Nem véletlen, hogy a popkultúra is szereti, a Hermes divatcég külön sorozatot terveztetett vele (a felöltöztetett téglatestű szobrok ki is vannak állítva a Ludwigban), de a Red Hot Chili Peppers is megbízta egy videóklippel (ez is látható a kiállításon).

Részlet Erwin Wurm Egyperces munkák. A szobrászat mint program című kiállításából, 2018, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Wurmnak nincs sok köze a klasszikus szobrászathoz, bár persze használja a teret, a tömeget és a formákat, sőt, popos óriás szobrai az élénk festett felület alatt bronzból vannak kiöntve. (Féltonnás monstrumok, igazi nagypályás kereskedelmi-galériás művek.) Van a Ludwigban pár a híres ruhaszobrai közül is, mindenekelőtt a fal nagyságú óriásszvetter, ami rózsaszín, kötött falként kígyózik át a nyitótermen. Rajta két ujj és egy nyaknyílás. Játékos ötlet, kibillentés a megszokott klisékből. De nem is a koncepció a magával ragadó (ami, lássuk be, nem egy korszakos ötlet: felnagyított pulcsi), hanem az a professzionalizmus, ahogy Wurm képes kivitelezni, illetve természetesen kiviteleztetni egy ilyen naivan vicces gondolati sziporkát. A színes bronzszobroknál is ez rántja magával a nézőt. Megformál egy óriás bokszkesztyűt agyagból, majd áthajt rajta motorbiciklivel guminyomokat hagyva a felületen, máskor egy kereskedelmi központ szobortömbjére ül rá, széttrancsírozva az épület nemes arányait. Majd mindezt kiönti bronzból, és választ hozzá egy szexi színt.

Részlet Erwin Wurm Egyperces munkák. A szobrászat mint program című kiállításából, 2018, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Wurm művészete abban az időszakban érett be,
amikor a kortárs szobrászatban az interaktivitás volt a kulcsfogalom.

Részlet Erwin Wurm Egyperces munkák. A szobrászat mint program című kiállításából, 2018, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Egyszerű koncepció, dizájnos kivitelezés. Kicsit infantilis, de imádnivaló. A metódust a végtelenségig redukáló egyperces szobrok esetében is működik. Az „egyperces szobrok” (One Minute Sculptures) Wurm kézjegyszerű műfaja, hírnevének alappillére. Meglepően egyszerűek, egy-két tárgyból, egy posztamensből és egy használati utasításként funkcionáló rajzból állnak. Például választani kell kedvenc filozófusokat: komoly könyvekkel egyensúlyozni a lábaink és a karjaink között. Vagy: vödrökből és kosárlabdából álló tornyot támasztani fejjel a falnak. Viccesek, szórakoztatóak, ráadásul megmozgatják a nézőt, kihozva a gyereket az önfeledt látogatókból. Nincs bennük semmi aktualitás, semmi hírérték hajszolás, idő és tér felett lebegő pszeudó műtárgyak.

Wurm művészete abban az időszakban érett be, amikor a kortárs szobrászatban az interaktivitás volt a kulcsfogalom. A trenírozott múzeumi nézőnek ez ma már nem ijesztő újdonság, miután kisandított a teremőrre, rutinszerűen áll féllábon vagy egyensúlyoz idétlen pózokba. Sőt! Ezek az infantilis önperformanszok kifejezetten Instagram-barát műfajnak bizonyulnak. Mikor Wurm a tavalyi velencei biennálén telerakta lakókocsikkal és kifordított bútorokkal az osztrák pavilont, a sokat látott biennálés közönség magából kikelve pózolt, fotózott és posztolt.

Részlet Erwin Wurm Egyperces munkák. A szobrászat mint program című kiállításából, 2018, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Igazán szerethető kortárs művészet ez. És ha már határokat kell feszegetni, végül az is megtörténik. Elsőre talán nem tűnne fel, de Wurm régi bútorokból készített kifordított ülő alkalmatosságaiban nemcsak kinyitni lehet a fiókokat, hanem kivenni belőle az üveg italokat és rendeltetésszerűen használni. Azaz inni. Ez már a sokat látott kiállításnézők gátlásait is kikezdi, nem beszélve a riadt múzeumi személyzet tanácstalanságáról. És mindez még csak nem is fricska, Wurm magától értetődő – és rá nagyon jellemző – lazasággal jegyzi meg, hogy a nagy modern ikonok, Pollocktól Kippenbergig rendre nagyivók, gyakorló alkoholisták voltak. De ez minket nem zavar abban, hogy csodáljuk életművüket.

Hát, akkor, vonja le a logikus következtetést Wurm: Zum Wohl!

Közben talán még az orrát is turkálja.

Erwin Wurm: Egyperces munkák. A szobrászat mint program
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
2018. július 6. – szeptember 23.

Egypercesek

Két tűz között