Artkartell - Dallos és a hangok

Részlet Dallos Ádám Sounds from the Shelter című kiállításából, 2018, Art+Text Budapest

Dallos Ádám: Sounds from the Shelter
Art+Text Budapest
2018. január 18. – február 9.

Az Art+Text Budapest örömmel mutatja be a fiatal festőművésznek, Dallos Ádámnak a galériában rendezett második egyéni kiállítását. A Sounds from the shelter című tárlat a 2017 végén készült Lovak a vízparton című sorozat drámai képeiből válogat a rózsaszín fiúaktok két újabb, Mészárszéki tájképek közé tartozó változatának társaságában. Hangok a folyópartról, dalok az istállóból, neszek a menedékhelyről. A lélek belső tornádóinak néma kivetülése és egy új totemállat születése.

Dallos Ádám klasszikus témákat új érzékenységgel átlényegítő festészetének „totemállata” az a sas, amely a görög mitológiában – átváltozott Zeuszként – elragadta Ganümédészt, a trójai pásztorfiút. Ahogy Csehy Zoltán fogalmazott a Hentes ékkövei című, 2015-ös sorozata kapcsán: „Művészete legfőbb témaköreit (madártávlatból) így határozhatnánk meg: ami izgatja, az a hétköznapokban tollát borzoló létszorongatottság, az identitáskonstrukciókban fészkelődő metaforikusság, a hideg aprólékossággal megkonstruált katalógusokban tollászkodó mélységes intimitás, a mítosz terében magakellető pávatáncot lejtő erotika, a testi vágyakban, a testben megmutatkozó vágyképzetek mögötti anyag kiszolgáltatottsága, a drasztikusság paradox módon önmagát generáló, létfenntartó szépsége.” A Hentes ékköveiben kiterített, férfias szépségű boncolt állatok után Dallos festői nyelve megváltozott: a Mészárszéki tájképek (2016–2017) során kifejezésmódja megtelt lebegő fénnyel, akvarelles-hatású tisztasággal. A zsákmány teríték a földszagú talajról felemelkedett, és lebegni kezdett a transzcendens fényben, a rózsaablakok templomi áhítatában. Majd, tavaly év végén, a berlini ösztöndíja alatt Dallos – a sasok, pávák, baromfiak, nagyvadak és haszonállatok után – egy új „totemállatra” talált: a lóra.

Dallos Lovak a vízparton című új sorozata egy sorsszerű művészettörténeti találkozás hatására született. 2017 októberében ellátogatott az egyik legelvarázsoltabb párizsi múzeumba, a neves szimbolista festő műterem-lakásából átalakított Musée national Gustave Moreau-ba, ahol rabul ejtette a Disney filmekbe illően giccses, fehér paripák látványa. Moreau lovai előhívtak Dallosból jó pár Bázeltől Budapestig megesett, mélyen elraktározott múzeumi élményt. Mindenekelőtt, ahogyan Giorgio de Chirico – korábban kínosan szentimentálisnak tűnő – tengerparti lovai egykor gondolkodóba ejtették. Chirico negédesen klasszicizált, mesebeli lovai komoly kihívások elé állították a művész híveit a '30-as években (és mind a mai napig), olyan kendőzetlen módon játszottak rá a robusztus állatok érzéki szépségére. A Pittura Metafisica emblematikus hátaslovainak erőtől duzzadó idomait és hullámzó sörényzuhatagait örökölték meg a '80-as, '90-es évek fésülhető sörényű Barbie lovai és a Disney filmek csodálatos paripái is. „Ez vagyok én. Szeretem megcsinálni a hajukat göndörre, szeretem megfesteni a loknikat” – vallja erről Dallos. Felidéződött benne egy ezzel összefonódó, másik gyermekkori élmény is, a Budapesti Szépművészeti Múzeum egyik leghíresebb műve, Eugène Delacroix minden remegésében fenséges Villámlástól megriadt lova. Dallos ezeket a művészet- és kultúrtörténeti előképeket gyúrta össze magába, majd a büszke csődörök ikonikus képeit ütköztette azzal a társadalmilag belénk kódolt, szégyenlős bűntudattal, amit a giccses és érzelgős figurák feletti tiltott öröm okoz. Dallos hideg színekkel megfestett, némán nyerítő, pazar paripái nem öncélúan és nem is konzumkritikaként vetíti elénk a „szupergiccses” motívumokat, hanem a belső érzelmi viharok és kisülések érzékeny lelki térképeként.

Dallos Ádám (1986, Szombathely) a fiatal kelet-európai figurális festőgeneráció egyéni hangú képviselője. 2010-ben szerepelt a Varsói Nemzeti Múzeum nagy vihart kavart Ars homo erotica című kiállításán (a katalógus címlapját is ő jegyezte). Azóta minden évben egyéni kiállítással jelentkezik, legutóbb az Art+Text Budapestben (Makai Mirával, 2016). Művei számos európai magángyűjteményben megtalálhatóak Svájctól Lengyelországig. Budapesten él és dolgozik.

Dallos és a hangok

Mechanikusan megformált bioform formák