Mindent elpusztító festmények

Egy szemtelenül fiatal lengyel festő, Bartosz Kokosiński debütált a Knoll Galériában. Vigyázat: önpusztító képek!

Hans Knoll bátor galeristaként vállalta be a fiatal, 1984-es születésű, még a saját közegében is alig ismert lengyel képzőművész bemutatását a budapesti közönségnek a tavalyi bécsi debütálás után. És milyen jól tette, hiszen jó pár műalkotás vándorolt át helyi műgyűjtők anyagába az – önfenntartó Budapesti székhelyről a Viennafairen is megfuttatott – művész legújabb anyagból!

Részlet Bartosz Kokosiński Crack című kiállításából, 2014–2015, Knoll Galéria

fotó: Erdei Gábor / Artkartell

A kiállítás tökéletesen egyensúlyoz egy klasszikus festészeti és a kísérletező koncept kiállítás között. Egyértelmű művészettörténeti utalások, hagyományos műfaji keretek, klasszikus elméleti megközelítések sorakoznak a szemünk előtt. Elidőzve a művek között, túltéve magunkat az elméleti és technikai trüvájokon – átlátva a lengyel szitán –, egy nagyon is klasszikus, már-már konzervatív festészeti kiállítási anyaggal találjuk magunkat szemben.

Bartosz Kokosiński intellektuális művészeti játékának fókuszában a kép és az ábrázolás állnak. Festményei kilépnek a két dimenzió szűkös kereteiből és kitüremkednek a térbe, tulajdonképpen festmény-objektté válva, hogy a művészet lényegére, valamint a festészet konzervatív határvonalaira vonatkozó mélyebb utalásokat tegyenek.

Részlet Bartosz Kokosiński Crack című kiállításából, 2014–2015, Knoll Galéria

fotó: Erdei Gábor / Artkartell

A művek úgy kérdeznek rá a festészet halálára, hogy az ábrázolandót pusztítják el. Például egy romantikus hangvételű tájképen egy, a Kokosińskiétól szebb és jobb világban, színesre festett hegyikunyhók, erdők, boldog állatok és az éles madárfütty kötelező elemekként sorakoznának fel. Mindez Kokosińskinál a Painting devouring rural landscape (A festmény elpusztítja a vidéki látképet) című képen egy önmagába visszforduló, így a szép tájat földrengésként összeziláló, formázott vászonba csavart, destruktív makett-táj formájában jelenik meg. Az orosz romantikus realista festők képeiről jól ismert buja erdőben bőgő szarvasoknak már csak a trófeái meredeznek ki az önmagába záródó kép-tárgyból a Painting devouring a vanitas theme (Vanitas témát elpusztító festmény) című művön, a mulandóság metaforájaként.

Avanatgard parafrázisokban sincs hiány, a művész műtermét felzabáló mű, a Painting devouring my studio (A festmény felemészti a stúdióm) dadaista gesztussal hulladékokat, szemetet, koszt zár a kép bezáruló terébe, lerombolva a műtermek megjelenéséről táplált romantikus képzelgéseinket.

Részlet Bartosz Kokosiński Crack című kiállításából, 2014–2015, Knoll Galéria

fotó: Erdei Gábor / Artkartell

A brutális festmény-tárgyak mellett még absztrakt formázott vásznak kaptak helyett a Knollban. A formalista trükknek köszönhetően körülölelnek bennünket vagy éppen fölénk hajolnak a ráncos és gyűrt, jobbra dőlő és balra dőlő dinamikus művek.

Részlet Bartosz Kokosiński Crack című kiállításából, 2014–2015, Knoll Galéria

fotó: Erdei Gábor / Artkartell

— Sárvári Zita

2015. január 24., szombat 12:55
kapcsolódó cikkek
  • Dionüszosz mazo

    Bánki Ákos / VHS / Artkartell projectspace

  • Holnap

    Nemes Márton / Tomorrow / Szent István Király Múzeum

  • Gregorián geometria és funky absztrakt

    Ahol a városi színházon két Vasarely-óriásmozaik is van, ott nem meglepő, hogy a múzeum, hűen a múlthoz, rendszeresen teret ad a nonfiguratív nemzedékek legjavának.

ajánló

Scully, a szállóvendég

Ritka szenzáció a pandémiás múzeumipar vérszegény hónapjaiban. Sean Scully, az ír-amerikai geometrikus absztrakt legenda nagy kiállítása a Nemzeti Galériában.

támogatók