Fehér enteriőr, hamvas árnyalatok, finom játékosság, elegáns riposztok és pompás szövetek. Mint egy rokokó kabinet, ahol a felvilágosodás filozófusai adnak egymásnak találkát.
Kacér monokrómok ezek, a veszedelmes sifonokból.
Részlet Erdélyi Gábor Hordozó című kiállításából, 2016, Horizont Galéria
Erdélyi Gábor előző, a Godot Galériában múlt év elején bemutatott önálló kiállítása a szegélyről, a kép és a szél viszonyáról szólt. A Horizont Galériában rendezett mostani tárlatán folytatja a festészetről való önreflexív gondolkodást (hol történik meg a festészet?), nyitva egy újabb fejezetet. A friss anyagba bekerült két munka a korábbi szériából, így nyomon követhető az elmozdulás és a továbblépés iránya.
Erdélyi Gábor Hordozó című kiállítása régebbi képpel és vizsgálódó kollégával, 2016, Horizont Galéria
Vízzöld árnyalatba játszó, fakókék selyem csücske kandikál ki a lilába hajló hamuszín kép négy sarkának részeiből. Egyszerre kokett, graciőz és érzéki. Elővezeti az új alkotóelemet és az avval való kombinálást. A gyöngyházfényes tónusú vásznak alól kirobbannak az élénk színű szövetek – amiket Erdélyi a vakrámára feszített fel, hátulról előrebújtatva és kiterítve. A homogén, matt vászon és az irizáló háttér vagy a nyomott mintázat, a betonsima négyszög és a dús redőzet sajátos feszültséggel telített látványt eredményez. Ugyanakkor megmarad mértéktartónak és választékosnak.
Erdélyi Gábor: Nincs címe (részlet), 2016, akril, pamutvászon, 67×57 cm
A textilek sarkait tudatos slendriánsággal ragasztószalag rögzíti, a beszegetlen szélekből kiszabaduló szálak felkunkorodnak, összepöndörödnek. Az ebből kialakuló gyűrődések és kuszaságok plasztikai hatást és finom játékosságot kölcsönöznek a műveknek. Az anyagok, a taft, a szatén és a selyem fényükkel és esésükkel tapintásra ingerelnek (lásd A selyem sikolya). Érzékiségüket felerősíti az elvont, konceptuális környezet.
A képek úgy válnak festőivé, hogy nem magán a vásznon, hanem annak környezetén jelennek meg a színek és a motívumok. Például az egyik szövet nyomott mintázata zöld foltokból áll, ecset által hagyott nyomokat idézve. Ezeknél az új munkáknál is szerepet kap a szél. Egyfelől a foszló végek vagy – a türkizzel átszőtt barna szövetnél – a két oldalszélen kilátszódó zöldeskék szálak révén, másfelől maguk a szövetek, látszólag határsávokként keretezik a vásznakat.
Maurer Dóra (jobbra) megnyitja Erdélyi Gábor (balra) Hordozó című kiállítását, 2016, Horizont Galéria
De ha már itt tartunk, akkor a szél több mint szegély: kontextus. A hordozó jelentése megkettőződik, ráirányítja a figyelmet magára a vászonra, ugyanakkor a textil is hordozóként kezd működni. A kép beemelődik a képbe, a kompozíció részévé válik, és az, amit így motívumává, tárgyává és témájává tesz, az a festészet helyszíne.
Részlet Erdélyi Gábor Hordozó című kiállításából, 2016, Horizont Galéria
A Horizont Galériában a Spread the Field című kiállítás Ciprian Muresan és Széll Ádám grafikai munkáit mutatja be, amelyeket Muresan tér közepén elnyúló szobra egészít ki.
Edyta Hul varsói festőművész képei első pillantásra egy érzéki, szenzuális, túláradó világba vezetnek, ahol organikus motívumok és növényi formák kerülnek előtérbe.
A Horizont Galériában a Spread the Field című kiállítás Ciprian Muresan és Széll Ádám grafikai munkáit mutatja be, amelyeket Muresan tér közepén elnyúló szobra egészít ki.
