Fehér enteriőr, hamvas árnyalatok, finom játékosság, elegáns riposztok és pompás szövetek. Mint egy rokokó kabinet, ahol a felvilágosodás filozófusai adnak egymásnak találkát.
Kacér monokrómok ezek, a veszedelmes sifonokból.
Részlet Erdélyi Gábor Hordozó című kiállításából, 2016, Horizont Galéria
Erdélyi Gábor előző, a Godot Galériában múlt év elején bemutatott önálló kiállítása a szegélyről, a kép és a szél viszonyáról szólt. A Horizont Galériában rendezett mostani tárlatán folytatja a festészetről való önreflexív gondolkodást (hol történik meg a festészet?), nyitva egy újabb fejezetet. A friss anyagba bekerült két munka a korábbi szériából, így nyomon követhető az elmozdulás és a továbblépés iránya.
Erdélyi Gábor Hordozó című kiállítása régebbi képpel és vizsgálódó kollégával, 2016, Horizont Galéria
Vízzöld árnyalatba játszó, fakókék selyem csücske kandikál ki a lilába hajló hamuszín kép négy sarkának részeiből. Egyszerre kokett, graciőz és érzéki. Elővezeti az új alkotóelemet és az avval való kombinálást. A gyöngyházfényes tónusú vásznak alól kirobbannak az élénk színű szövetek – amiket Erdélyi a vakrámára feszített fel, hátulról előrebújtatva és kiterítve. A homogén, matt vászon és az irizáló háttér vagy a nyomott mintázat, a betonsima négyszög és a dús redőzet sajátos feszültséggel telített látványt eredményez. Ugyanakkor megmarad mértéktartónak és választékosnak.
Erdélyi Gábor: Nincs címe (részlet), 2016, akril, pamutvászon, 67×57 cm
A textilek sarkait tudatos slendriánsággal ragasztószalag rögzíti, a beszegetlen szélekből kiszabaduló szálak felkunkorodnak, összepöndörödnek. Az ebből kialakuló gyűrődések és kuszaságok plasztikai hatást és finom játékosságot kölcsönöznek a műveknek. Az anyagok, a taft, a szatén és a selyem fényükkel és esésükkel tapintásra ingerelnek (lásd A selyem sikolya). Érzékiségüket felerősíti az elvont, konceptuális környezet.
A képek úgy válnak festőivé, hogy nem magán a vásznon, hanem annak környezetén jelennek meg a színek és a motívumok. Például az egyik szövet nyomott mintázata zöld foltokból áll, ecset által hagyott nyomokat idézve. Ezeknél az új munkáknál is szerepet kap a szél. Egyfelől a foszló végek vagy – a türkizzel átszőtt barna szövetnél – a két oldalszélen kilátszódó zöldeskék szálak révén, másfelől maguk a szövetek, látszólag határsávokként keretezik a vásznakat.
Maurer Dóra (jobbra) megnyitja Erdélyi Gábor (balra) Hordozó című kiállítását, 2016, Horizont Galéria
De ha már itt tartunk, akkor a szél több mint szegély: kontextus. A hordozó jelentése megkettőződik, ráirányítja a figyelmet magára a vászonra, ugyanakkor a textil is hordozóként kezd működni. A kép beemelődik a képbe, a kompozíció részévé válik, és az, amit így motívumává, tárgyává és témájává tesz, az a festészet helyszíne.
Részlet Erdélyi Gábor Hordozó című kiállításából, 2016, Horizont Galéria
A kiállított művészek ugyan mind más háttérből jönnek, mégis a férfitekintettel szemben ünneplik a női test szabadságát és feloldják annak tárgyiasítását.
