Artkartell - A helyzetszabályozó

Milliméter-pontos
papírkivágás
és sufnituning

Molnár Zsolt: Távolságmérő (részlet), 2015, kollázs, papírmetszet, C-print, üveglap, alumínium, borovi fenyő, 140×97×60 cm

A Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán 2012-ben diplomázó Molnár Zsolt hamar műfajt váltott. „Grafika-szakon végeztem és valahogy mindig metszeteket kellett csinálnom” – emlékszik vissza a technikai megkötéseket és a folyamatosan megszakadó munkafolyamatokat szimbolizáló egyetemi időszakra. Állítása szerint, akkoriban általában fametszetet készített, a litográfiát kevésbé szerette. Zavarta az alkotási flow-t megtörő tehetetlen várakozás, ami kéz a kézben járt a marással és savazással, az anyagok és kemikáliák hatásmechanizmusával. „Egyszerűen zavart, hogy nem látom, amit csinálok, bosszantó volt, hogy napokba és hetekbe telt mire kirajzolódott, hogy mit is akarok ábrázolni.”

Molnár Zsolt: Szintező (részletek), 2015, kollázs, papírmetszet, C-print, üveglap, alumínium, borovi fenyő, 120×130×60 cm

Molnár Zsolt installációi a 2016-os Derkovits Gyula ösztöndíjasok beszámoló kiállításán (Borsos Lőrinc képével), Műcsarnok

Még mielőtt bárki azt feltételezné, hogy Molnár Zsoltot eltántorította az anyaggal való küzdelem, lelövöm a poént: a metszetek helyett a papírkollázsok mellett tette le a voksát. A szike és a papír duója úgy tűnik nagyobb szabadságot nyújt – mi pedig csak ámulunk az agysebészeket megszégyenítő finommechanikai érzéket igénylő papírkivágások láttán. Állítása szerint, „amikor vége lett az egyetemnek, nem találta a helyét”, de mi ezt nehezen hisszük el, látva az alaposan felépített portfólióját, az egyetemről kiléptében azon nyomban elnyert osztrák residency-t, a Derkovits-ösztöndíjat és a 2016-es évet nyitó kiállítás-szériáját.

Molnár Zsolt művei a Kisterem Galéria Inverz című kiállításán, 2016

Molnár Zsolt alkotásai a 2016-os Derkovits Gyula ösztöndíjasok beszámoló kiállításán, Műcsarnok

A Laborban és a Kisteremben párhuzamosan bemutatott tíz részes sorozaton egy évig dolgozott. (Van itt türelem!) Mikor a kiállítások párhuzamosságának és lokációjának szerencsés csillagállásáról faggatom – a Kisterem és a Labor kiállítóterei szembe szomszédok a Képíró utcában – csupán annyit mond: „jól jött ki ez a periódus”. De mi is történt ezelőtt?

2013-as Aréna-sorozatában a szülőfalujában talált céltábla-papírokat hasznosította újra. A bika és torreádor lüktető mozdulatsora mellett Molnár Zsoltot a papír plasztikájának kérdése izgatja. „Habár a papír redukált felület, de a kivitelezés során hatalmas a szabadság, hogy hogyan rendezem egymásra ezeket a felületeket” – mondja.

absztrakció és funkcionalitás,
kézművesség és ipari termelés,
finomság és masszivitás,
papír és fa

Peter Greenaway Drowning by numberjének gondolatisága, a minden leírható számokkal filozófiája és ugyanaz a céltábla-papír köszön vissza 2014-es sorozatában, ami az agrár gazdálkodás izgalmas sziluettű eszközeinek papírkollázs-verziója. Statisztikai adatokra redukált metaforák és saját környezetre átültetett „pőre nyersség”.

balra: Molnár Zsolt: Biztonsági dobogó, 2015, kollázs, üveglap, alumínium, borovi fenyő, 185×50×40 cm
középen: Molnár Zsolt: Anyagszállító, 2015, kollázs, üveglap, alumínium, borovi fenyő, 185×50×50 cm
jobbra: Molnár Zsolt: Anyagátalakító, 2015, kollázs, üveglap, alumínium, borovi fenyő, 185×50 ×35 cm

Én Zsolttól tanulom meg mi is az a szarkacsapda, de azért megjegyzi, hogy bár 250 fős kis faluból származik, ahol van erdő és lovarda is, „az agrár témát le szeretné lezárni”. Gyorsan egyeztetjük, hogy mindketten pörccel szeretjük a sztrapacskát, majd azt is, hogy az izgalmasan hangzó Köretető, Köritató és Szarvasmarha mérleg egy befejezettnek tekintett alkotói időszakot és témát jelöl.

Az FKSE 2014-es, Timár Katalin által jegyzett nagykiállításán egy autótömítő műhelyben állított ki, nem mást, mint egy biztonsági ajtót ábrázoló papírkollázst. Itt történik meg az első kényszerből adódó kilépés a térbe: a munkát támasztószerkezettel kellett installálni. Az absztrakció és funkcionalitás határán lebegő ábrázolt forma izgalmas párbeszédben áll a műhely kaotikusságával és a műhelyben látható, az átlag-ember számára ismeretlen használati tárgyak esztétikájával. Milliméter-pontos papírkivágás és sufnituning.

Szintmérő, Munkadobogó, Helyzetszabályozó – Zsolt kiállításainak látogatása felér egy eszközismereti gyorstalpalóval. Az urbánus és elkényeztetett prekariátusban hamar felmerül a „csinálnék inkább széket” gondolata, miközben egyik teremből a másikba vonulva olvasgatja az alkotások címét. „Nevük alapján választom ki az ábrázolt tárgyakat, mert tök jó metaforák” – állítja a művész, aki tudatosan zsonglőrködik az így született jelentéstöbblettel.

Gépek minden mennyiségben. A Kisteremben és a Laborban januárban látható munkák tartószerkezeteit saját maga tervezte, de a kivitelezést asztalosokra bízta. Hétpróbás megrendelőket megszégyenítő határozottságával addig bábáskodik a munkafolyamat felett, amíg a végeredmény el nem éri a tökéletesség határát súroló elképzeléseit. A szinte éteri finomságú a papírkollázsok és a masszív fa tartószerkezetek kontrasztja szinte zavarbaejtő. De jól van ez így.

bal: Molnár Zsolt: Biztonsági dobogó, 2015, kollázs, üveglap, alumínium, borovi fenyő, 185×50×40 cm
jobb: Molnár Zsolt: Helyzetszabályozó, 2016, kollázs, üveglap, alumínium, borovi fenyő, 185×50×53,5 cm

A kollázsokat maga metszi ki orvosi szikével. Keze alatt a durva gépek sziluettjeinek vonalvezetése átalakul törékeny geometriai alapformákká. Az állványok pedig ezeknek a geometriai formáknak szolgálnak statikai, háromdimenziós pillérül.

Molnár Zsolt: Távolságmérő (részlet), 2015, kollázs, papírmetszet, C-print, üveglap, alumínium, borovi fenyő, 140×97x×60 cm

Zsolt végletek között egyensúlyoz: absztrakció és funkcionalitás, kézművesség és ipari termelés, finomság és masszivitás, papír és fa, alkotói magány és megrendelői gőg. A papír elszakadhat, az állvány összeomolhat. Azonban valahogyan mégis tökéletes az összhang.

A helyzetszabályozó

Indiánnyár