Artkartell - Gipszbe öntve

AZ ÖSSZES KÉP: Részlet a Formaképzési stratégiák című kiállításból, LABOR

Formaképzési stratégiák
LABOR
2018. november 21–30.

A Formaképzési stratégiák a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti és Művészetelméleti Szakkollégiumának 2017-ben elkezdett kutatási projektje, amely az intézményben található gipsz szemléltetőeszközök és műtárgymásolatok szerepét vizsgálta a felsőfokú rajz-és restaurátor oktatásban.

Az MKE 1871-es alapításától változó intenzitással gyarapodó oktatási célú tárgyakat 2011-ben a Művészeti Anatómia, Rajz- és Geometria Tanszék tanára, Albert Ádám kezdte el rendszerezni (anatómiai preparátumok, építészeti makettek, gipszminták, valamint a 19. században készült festett izomtani öntvények), a restaurálási munkát Káldi Richárd irányította.

A gyűjtemény a rajzi-anatómiai, geometria és építészeti tárgyak oktatásának strukturális és módszertani lenyomataként, az akadémiai művészképzéshez és az intézménytörténethez (a szemléltetőeszközök gyűjteménybe kerülési körülményei, története, és jelenlegi státusza, a gipszek művészetoktatási hagyományban betöltött szerepe) kapcsolódó kutatások szempontjából nélkülözhetetlen forrás.

A tanszékek hosszú távú együttműködését eredményező intenzív szakkollégiumi kutatás során több tematikus irány is felmerült, különböző szemináriumi témákkal, gyakorlati feladatokkal bővítve az egyetemi curriculumot.

A gyűjtemény darabjai nem csak a korábbi évszázadokat átívelő oktatási modellek szemléletes relikviái. Egy újraaktiválható készlet, amely amellett, hogy a kortárs művészetoktatásban, a rajzoláshoz vagy a restauráláshoz is szükséges alap, a kortárs művészeti gyakorlatok számára is inspiráló: akár a gipszet mint korábban inkább csak szobrászati segédanyagként, egyfajta melléktermékként használt matériát, akár az ókori másolatokat és azok olykor kalandos utóéletének feldolgozását vesszük alapul.

A gipszről leginkább egy mintavételi eljárásra, valaminek a lenyomatára, másolatára, vagy akár építészeti elemek alapanyagára asszociálhatunk; különböző funkcióval és méretben gipszből születtek újjá például az antikvitás remekművei (az MKE épületében is találkozunk több 19. században készült másolattal). A „sorozatgyártás” során újabb és újabb jelentések tapadnak az anyaghoz, a formaképzési metódushoz, a mintavételhez mint művészeti gesztushoz.

A (felépített) valóság negatív lenyomata egyszerre utalhat a hiányra, annak a pótlására irányuló szándékra, vagy az emlékezésre, függetlenül attól, hogy a másolás, az appropriáció vagy a remake a művész alkalmazott módszere, és, hogy mi az „újrajátszás” médiuma.

A Laborban megrendezésre kerülő kiállításon a több száz éves iskolai szemléltetőeszközöket hazai kortárs művekkel együtt mutatjuk be, ahol a másolat és az eredeti, a tanulmány és a kész mű referenciái között szándékosan nem állítunk fel hierarchiát, ahogy a kiállítótéri és a műtermi szituációkat is szeretnénk egymásba folyatni a Labor tereiben. A vizuális előképek, fotók, jegyzetek, műtermi beállítások nem egy lezárt kutatási eredményt mutatnak be, hanem szabad asszociációs tárházként különböző szituációkat és olvasatokat idéznek meg.

Agárdi Fanni, Albert Ádám, Georghita Borbála, Jakab Tamara, Jovánovics György, Káldi Richárd, Puklus Péter, Pusztai Barbara, Tehnica Schweiz, Sámsondi Kiss Béla, Szemerey-Kiss Balázs, Szövényi István

Kurátor: Lázár Eszter, Albert Ádám

Gipszbe öntve

A létezés finom rétegei a láthatóság peremén