Nosztalgiakocka

Fridvalszki Márk zárta az Artkartell projectspace első kiállítási szezonját. Digitális végítélet és elvágyódás. Take Me Back

Részlet Fridvalszki Márk Take Me Back című kiállításából, 2017, Artkartell projectspace

© a művész és az Artkartell projectspace engedélyével, fotó: Kárpáti János Iván

Fridvalszki Márk Take Me Back-installációjának címe a Colosseum progresszív jazz-rock együttes Take Me Back To Doomsday című számára utal, ami a rövid életű zenekar negyedik – Daughter of Time (1970) – albumán szerepel.

Az Artkartell projectspace egyik teljes falát betöltő tapétakollázs jobb alsó sarkában idézet is szerepel a számból:

„Take me back to that day before light
When the earth spinning faster and the air too hot
No creature had moved or showed its might
And life was a tinny dot
Nothing existed to love you
Take me back
Take me back”

Részlet Fridvalszki Márk Take Me Back című kiállításából, 2017, Artkartell projectspace

© a művész és az Artkartell projectspace engedélyével, fotó: Kárpáti János Iván

Fridvalszki munkásságának egyik központi vonása a poszthumán nosztalgia, vagyis az Ember történetének bevégződése „utáni” állapotból való visszavágyódás. Donna Haraway szerint egy poszthumán kiborg nem vágyik vissza az emberi édenbe, hanem eltörli önmaga eredetét, mely önfelszabadításának záloga. Fridvalszki nosztalgiája ugyanakkor reflexív kísértetidézés, mely ez elmúlt és a jövendő technológiai fantomjaival népesíti be az ember megüresedett helyét.

Részlet Fridvalszki Márk Take Me Back című kiállításából, 2017, Artkartell projectspace

© a művész és az Artkartell projectspace engedélyével, fotó: Kárpáti János Iván

Részlet Fridvalszki Márk Take Me Back című kiállításából, 2017, Artkartell projectspace

© a művész és az Artkartell projectspace engedélyével, fotó: Kárpáti János Iván

Ebben a nosztalgiában összezavarodnak a célelvű emberi történelem irányai, ahogy a Colosseum-dalban is a „visszavágyódás” valójában a bevégződéshez, az utolsó ítélethez szalad előre, hogy az idő kereszteződéseiben és megcsavarodásában szembesítse az embert önnön létmódja relativitásával. Az időbeliség megcsavarodását eredményező nosztalgia Fridvalszki mediális gyakorlatával is összefüggésben van, hiszen az installáció a posztdigitális esztétika szemléletéhez híven az analóg és digitális médiumok közti legkülönfélébb konvertálásokat, átmeneteket és összeszövődéseket valósítja meg.

az ismerősség kódjainak
túlhajtása által az otthonosság
be is börtönöz minket,
mintha épp a nosztalgiával
és az eszképizmussal 
ejtene rabul

A tapéta 250 darab DIN A3-as digitális nyomatból áll, ugyanakkor a kiválogatott képek összegyűjtése a legkülönbözőbb módokon (scan, fotó, internet) ment végbe, amelyeket aztán Fridvalszki képszerkesztő programmal egyenként megdolgozott digitális nyomattá alakított. A kinyomtatott és papírkollázs formájában összeállított képanyag végül fotóként került rögzítésre. Ez a módszertan a Lev Manovich által mély remixelhetőségnek nevezett technokulturális kontextusban többek között azt is jelenti, hogy a képek forrását tekintve felszámolódik a „forráskód” bármilyen eredetisége, hiszen kezdet („bemenet”) és vég („kimenet”) folyamatosan hibridizálja egymást, hogy egy olyan posztdigitális „fekete dobozban” találkozzanak össze, ahol anyagtalanodás és materializáció elválaszthatatlannak tűnnek.

Részlet Fridvalszki Márk Take Me Back című kiállításából, 2017, Artkartell projectspace

© a művész és az Artkartell projectspace engedélyével, fotó: Kárpáti János Iván

Fridvalszki térinstallációja egy ilyen posztdigitális érzékelési „dobozt” hoz létre, mely egyben nosztalgiakocka is, ahol a legkülönbözőbb korszakokhoz és ábrázolási nyelvekhez tartozó kódok kísértenek. A szocialista homlokzati murálok, a természettudományos múzeumok diorámái vagy a panellakások őserdei giccstapétái egyaránt megidéződnek ebben a poszt-kelet fantáziában, ami egyszerre tűnik lokálisan konkrétnak és téridejét tekintve oszcillálónak.

A Kárpáti János Iván által készített hanginstalláció (itt meghallgatható), a neoncsövekkel komponált, puha és nyálkás világítás, illetve a formára vágott vörös szőnyeg mind-mind hozzájárulnak Fridvalszki atmoszféra-építészetéhez, hogy a nézők beszippantódjanak a nosztalgiakocka belső dinamikájába. A kultúraelméletben és esztétikában sokkal többet beszélünk az otthonosság „megvonódásának” tapasztalatáról, mintsem magáról az otthonosról, mintha a fogalmat valamiféle evidenciaként kezelnénk. Fridvalszki nosztalgiakockája rendkívül otthonos: megpuhít, elkényelmesít és időzésre késztet.

Részlet Fridvalszki Márk Take Me Back című kiállításából, 2017, Artkartell projectspace

© a művész és az Artkartell projectspace engedélyével, fotó: Kárpáti János Iván

Ugyanakkor mégis van ebben az időzésben valami nyugtalanító: hiszen az ismerősség kódjainak túlhajtása által az otthonosság be is börtönöz minket, mintha épp a nosztalgiával és az eszképizmussal ejtene rabul Fridvalszki a virtuális hatvanas-hetvenes években, egy olyan „ál-időben”, amikor teremtés és utolsó ítélet egyszerre kezdődik, hogy soha se érjenek véget.

Fridvalszki Márk: Take Me Back, 2017, térinstalláció (tapéta: digitális kollázs, digitális nyomat A3-as méretben, plotter, 400×550 cm; filcszőnyeg: kb. 400×400 cm; narancssárga fénycső fólia: 10 db; Kárpáti János Iván: sound, loop, 11'46'')

© a művész és az Artkartell projectspace engedélyével, fotó: Kárpáti János Iván

— Nemes Z. Márió

2017. november 17., péntek 08:34
kapcsolódó cikkek
  • Baptistelli ideje

    Az Artkartell projectspace első kiállítójával beszélgettünk lomtalanításról, modernségről, időről. Bruno Baptistelli a vendégünk.

  • Abstract Hungary

    Nem minden ízében nonfiguratív, de nem is össznemzeti névsorolvasás. Hanem az új nemzedék első komoly nemzetközi seregszemléje. Magyarország röviden. Grazból.

  • A technorégész

    Újra fiatal tehetség portréjával jelentkezünk. Monitoron a magyar–német színtéren dolgozó Fridvalszki Márk. Szintetizálás és 80%-os tisztaságú minimalizmus.

ajánló

Kassák×3

Három új kiállítás foglalkozik Kassák Lajos '20-as évekbeli úttörő avantgárd munkásságával. Kassákizmus megalkuvás nélkül.

támogatók