Brüsszel jelenti

Interjú a kontinens egyik legtrendibb, feltörekvő vásárán járt magyar galériással, Molnár Anival. Felfedezés, jófejség, zsugorodás.

a legnyitottabb és legérdeklődőbb
gyűjtőkkel mindig
Brüsszelben találkozunk

Molnár Ani Galéria standja, 2016, Art Brussels

© fotó: Molnár Ani Galéria

Milyen régi a galéria kapcsolata az Art Brussels-lel, és milyen élményekkel jöttetek vissza most a vásárról?

Idén harmadik alkalommal voltunk az Art Brussels-en és most is sikeresnek mondhatjuk a részvételünket. A vásárt az utóbbi négy évben művészeti igazgatóként jegyző Katerina Gregos 2016-ban is garancia volt a magas szakmai színvonalra. (Sajnos jövőre már nem ő tölti be ezt a pozíciót, de reméljük, hogy a minőség ezután sem fog változni.) Az idei évben a Discovery szekcióban indultunk, ami fiatal, illetve – korosztálytól függetlenül – Brüsszelben még újdonságnak számító művészek bemutatására szakosodott, csak szigorú kurátori koncepcióval lehetett bekerülni.

Mivel pályáztatok?

Ember Sári, Cseke Szilárd és az észt Marge Monko munkáit állítottunk ki. Mindhárom művész munkái létező, fontos műfajokat értelmeznek újra. Ember Sári fotói kollázstechnikán alapuló tájkép-szimulációk, Cseke egyedi technikás festményei a portré műfaját gondolják újra az arcképek tömeges megjelenésére reflektálva, Monko videója pedig a hagyományos szerelmes levél modern megfelelője. Egyedi anyaghasználat, különleges művészi technikák és erős konceptuális háttér jellemzi a műveket. Hála a vásárszervezők demokratikus felfogásának, a többi feltörekvő művészt bemutató galériával egyetemben, rögtön a vásár bejáratánál lehetett a standunk. Ez a támogató hozzáállás egyébként abszolút jellemző az Art Brussels-re. Nemcsak egy szakmailag kifogástalan vásár, hanem az újdonságok felfedezésében is kiemelkedő. Ráadásul a legnyitottabb és legérdeklődőbb gyűjtőkkel mindig Brüsszelben találkozunk! Főként helyiek, de ugyanúgy van köztük holland, francia, német és angol is nagy számban. Hálás közeg.

Molnár Ani Galéria standja, 2016, Art Brussels

© fotó: Molnár Ani Galéria

Molnár Ani Galéria standja, 2016, Art Brussels

© fotó: Molnár Ani Galéria

Sokan járnak a vásárra?

Nem lehet rá panasz, hiszen már a vernisszázs napján több mint tízezer ember jelent meg, ami óriási dolog egy ilyen rendezvény esetében, és mutatja a marketingkampányuk egyértelmű sikerét is. Ez az eredmény a terrortámadások utáni félelmekre is teljes mértékben rácáfolt. Bár talán valamivel kevesebb amerikai gyűjtő volt idén, de ez a vásár amúgy sem róluk, hanem sokkal inkább a belga, francia és holland gyűjtőkről szól.

Milyen kiállítókkal lehetett idén találkozni? Volt-e változás a korábbi évekhez képest?

Idén új helyszínre került az Art Brussels, ami elősegítette a kiállítók létszámának tudatos csökkentését. A tavalyi 191 galéria helyett idén csak 140 galéria kapott kiállítási lehetőséget, amivel a szervezők a minőségi anyag koncentráltságát igyekeztek elérni. Magyar galériák közül csak mi voltunk kint idén, de a régióból több kiállító is képviseltette magát, sőt a Discovery szekcióban a legjobb stand díjat is egy varsói galéria kapta meg. A lengyelen kívül kelet-európai galéria még Romániából, Észtországból, Lettországból, Bulgáriából és Oroszországból érkezett. Ez azért is nagy szó, mert óriási a túljelentkezés. Csak a Discovery szekcióban lévő 30 helyre több mint 200 galéria pályázott. Ezzel együtt összességében nemzetközibb volt az összkép, mint a korábbi években, amikor még a kiállítók legnagyobb csoportja belga volt.

Eladások tekintetében sikeres vásárt zártatok?

Nekünk eddig Brüsszelben mindig sikerünk volt az eladások terén, ami idén is így alakult. A közönség nyitottsága és érdeklődése mellett ez azért is lehetett így, mert a magyar művészek egy olyan árkategóriát képviselnek ott, ami egy helyi gyűjtő számára abszolút megfizethető. A pár ezer euró nem akkora tétel náluk, hogy a megvásárláson nagyon sokat gondolkodniuk kelljen – amennyiben megtetszik nekik a műtárgy. Mindhárom kiállított művészünktől adtunk el műtárgyat, sőt, még olyan alkotótól is, mint Farkas Dénes és Mátyási Péter, akik idén a standon nem szerepeltek. (Ők a korábbi vásárokon vettek részt.) A szatellitvásárok – a hírek szerint – viszont kevésbé voltak sikeresek, a minőségi különbség a fő vásár javára itt is (mint más metrópoliszokban rendezett élvonalbeli vásárok esetén is) erős differenciáló tényező volt.

Úgy hallottam, hogy egy másik brüsszeli vásáron gyakran előfordul az alkudozás. Ez mennyire volt tapasztalható az Art Brussels-en?

Itt ez kevésbé jellemző. Vannak más vásárok, ahol ez markánsabban előfordul, de itt ilyesmivel én nemigen találkoztam. De nem árulok el nagy titkot: a 10%-nyi mozgástér azért a legtöbb vásáron elfogadott. Itt ezt kérni nem szokták, de azért nagyon hálásak, ha a galéria ekkora engedményt ajánl fel, és pozitívan befolyásolja az esetleges vételi dilemmát. Az általunk képviselt munkák árszínvonala viszont alapjáraton sem magas a vásáron kiállított átlaghoz képest, úgyhogy ha nagyobb alkudozásra sor is került, akkor az érthető módon nem nálunk fordult elő.

Molnár Ani Galéria standja, 2016, Art Brussels

© fotó: Molnár Ani Galéria

A kiállító galériák programjából milyen vásárarculat kerekedett ki?

A vásár szervezői – mint azt már mondtam – nagyon segítik a friss művészek bemutatkozását, főleg a Discovery szekción keresztül. Mindemellett a neves és nagy galériák is lehetőséget kapnak, hogy – a főszekcióban szereplő standjuk mellett – a solo show-knak fenntartott területen új művészeket mutathassanak be. És még fontos megemlíteni, hogy mostanra már szinte trenddé vált a '60–70-es évek művészetének újrafelfedezésére koncentráló külön részleg. A Rediscovery szekció, bár hivatalosan az 1917 és 1987 közötti időszakról szólt, mégis erre a két évtizedre fókuszált. Szintén érdekes jelenség, hogy Brüsszelben is nagy szerepet kapott idén a non-profit rész, ahová jelentős kortárs intézményeket hívtak meg és felkért művészek valósíthattak meg egy-egy projektet a vásár keretei között.

A nemzetközi kortárs műkereskedelem lendületének megtorpanása mennyire érződik egy ilyen trendi és feltörekvő vásáron? Volt ilyen szempontból különbség a korábbi szereplésekhez képest?

Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam: érződött. A legtöbb olyan galéria, ami tavaly jól adott el, az idén kevésbé volt sikeres. A Molnár Ani Galéria összeladása is valamennyivel több volt 2015-ben, de ennek ellenére, idén is elégedett vagyok az eredményeinkkel. Még akkor is ez a véleményem, ha az itteni standdíjakat magasnak és nagyon nehezen kitermelhetőnek tartom Magyarországról, magyar művészekkel. Ugyanakkor Brüsszel egy pezsgő közeg művészeti és üzleti szempontból is. Nem véletlen, hogy az Art Brussels mellett idén négy szatellitvásár is futott, de még ennél is lényegesebb a vásárhoz kapcsolódó, múzeumi és privát gyűjteményeket bemutató rendezvények hosszú sora. Hasonló folyamatok zajlanak most itt, mint amik pár éve Berlinben – azzal a különbséggel, hogy itt a komoly műgyűjtői vásárlóerő is jelen van. Brüsszel egyre fontosabb és meghatározóbb várossá kezd válni a kortárs művészeti piac térképén. Ez sok okra vezethető vissza, a földrajzi elhelyezkedéstől kezdve, számos tehetős francia gyűjtő adóoptimalizáció miatti áttelepüléséig. Egyre több neves galéria nyit itt fiókgalériát, mert mindenképpen meg akarják szólítani azt a gazdag és a kortárs művészetet gyűjtő közeget, ami egyre csak duzzad a belga fővárosban.

Ember Sári és Molnár Ani a belga Legein műgyűjtő házaspárral a Molnár Ani Galéria standján, 2016, Art Brussels

© fotó: Molnár Ani Galéria

— Szabó Tamás

2016. máj. 04., szerda 15:09
kapcsolódó cikkek
ajánló

God bless this mess

Szellemidéző szeánsz és maszturbáló nyuszika

támogatók