A nagy egyes

Évtizedek óta agyalnak a művészettörténészek, hogy ki az az első absztrakt festő. A vita most eldőlt.

Részlet a Hilma af Klint: A látatlan megfestése című kiállításból (kettő kép a Tíz legnagyobb sorozatból), 2016, Serpentine Gallery

© a Serpentine Gallery, London jóvoltából, fotó: Jerry Hardman-Jones

Ki volt az első absztrakt festő? Nehéz kérdés, több lehetséges válasszal. A legszokásosabb szerint, egy napon a német expresszionistákkal együtt dolgozgató Kandinszkij bebotorkált a sötét műtermébe, és rácsodálkozott az állványra rosszul felrakott egyik festményére. Szikra pattan: hagyjuk el a realitást, és kezdjünk valami totál nem-ábrázolóba!

Szép történet, mégse így született az első absztrakt kép. Azt se tudjuk pontosan, hogy mikor: valamikor 1911–1913 között, Kandinszkij mellett még František Kupka, Robert Delaunay, Piet Mondrian és Kazimir Malevics is hasonlóval foglalatoskodott. Ami összeköti őket – a nyilvánvaló avantgardista kísérleteken túl – az a spiritualizmus. Mindnyájan valami megfoghatatlan, túlvilági, éteri, misztikus összhangzat megfogalmazására törekedtek.

És ugyanezt csinálta Hilma af Klint is.

Hogy kicsoda?

 

Hilma af Klint.


Akit pár év óta az egyetemes művészettörténet-írás már az első absztrakt festőként ünnepel. Klint egy alig ismert svéd festőcske volt a 19. század végéről, aki spiritiszta médiumként, a teozófia és az antropozófia lelkes híveként egy lenyűgöző méretű, erősen okkult absztrakt életművet hozott létre a 20. század elején. Amit aztán – egy habókos asztaltáncoltató boszorkány ákombákomjaiként – alaposan elfelejtettek jó pár évtizedre. A művek raktárakban porosodtak, míg egy spirituális absztrakt tárlatra elő nem vették őket, majd elkezdték kutatgatni, végül 2013-ban robbant a bomba: nemcsak a stockholmi Moderna Museet szentelt neki egy falrengető retrospektívet, hanem pár képét beválogatták a Velencei Biennále fő pavilonjába is. A múzeumipar kerekei mozgásba lendültek, most már nem kisebb kortárs trendcsakra hódol nagysága előtt, mint a londoni Serpentine Gallery.

Részlet a Hilma af Klint: A látatlan megfestése című kiállításból, 2016, Serpentine Gallery

© a Serpentine Gallery, London jóvoltából, fotó: Jerry Hardman-Jones

Részlet a Hilma af Klint: A látatlan megfestése című kiállításból (kettő kép a Tíz legnagyobb sorozatból), 2016, Serpentine Gallery

© a Serpentine Gallery, London jóvoltából, fotó: Jerry Hardman-Jones

Újra felfedezésének az is jót tett, hogy egy elhallgatott pionír. Aki nőként tanulhatott az 1880-as években a liberális stockholmi Királyi Művészeti Akadémián, később pedig öt művész-társával alapított közös csoportot. De a lényeg nem ez, hanem hogy 1905-ben hallott egy égi szózatot (tiszta Csontváry!), hogy „Új életfilozófiát fogsz hirdetni és magad is részese leszel egy új királyságnak. Munkáid gyümölcsöt teremnek majd.” És igen, ekkor – 1905-ben, jó hat évvel az eddig ismert legkorábbi absztrakt képek előtt – megfestette első non-figuratív alkotásait.

Hilma af Klint: I. csoport, 7. (Ős Káosz), 1906–1907, olaj, vászon, 53×37 cm

© a Stiftelsen Hilma af Klints Verk jóvoltából, fotó: Moderna Museet, Stockholm

És az első műveket továbbiak követték: az 1906 és 1915 között készül, majd kétszáz darabos Festmények a Templomnak című papírképek. Koncentrikus körök, kacskaringós kalligráfiák, misztikus írásjelek, szirmok, virágok, csigák. Ezek közül is kiviláglik a Tíz legnagyobbnak elkeresztelt monumentális egység 1907-ből – ezek a három-négy méter magas okkult óriások töltik ki a londoni kiállítás központi terét, a „szentélyt”.

 

Na de ne kerüljük ki a kérdést:
absztrakt volt-e Hilma af Klint?

 

Semmi esetre sem úgy, mint Frank Stella vagy Heimo Zobernig. Elindult azon az misztikus úton, amit boszorkánymesterek pentagrammái, alkimisták kristály-szerkezetei, szférák platóni körei és körbe-négyzetbe zárt vitruviusi emberek szegélyeznek. És a „beavatottak” ösvényén eljutott egy olyan vizuális ábécéhez, amit a mai szaktudomány formalista erényei és úttörő volta miatt nagyon sokra tart.

Hilma af Klint: IV. Csoport, 1. (Evolúció), 1908, olaj, vászon, 102,5×134,5 cm

© a Stiftelsen Hilma af Klints Verk jóvoltából, fotó: Moderna Museet, Stockholm

De ezeknek a képeknek annyi közük van a modern absztrakt festészethez, amennyi köze a szellemlátó kristálygömbnek egy minimalista objekthez!

Hilma af Klint: X. csoport, 3. (Oltár), 1915, olaj, fém, vászon, 237,5×178,5 cm

© a Stiftelsen Hilma af Klints Verk jóvoltából, fotó: Moderna Museet, Stockholm

— Rieder Gábor

2016. március 19., szombat 12:27
kapcsolódó cikkek
  • HI!

    A '80-as évek reneszánsza nem érhet végett. Szirtes János csodálatos képei a Várfokban. Festmény mint valóságos létező.

  • Susan Swartz

    A Ludwig Múzeum egy ismeretlen amerikai absztrakt festőnek szentelt nagy szóló kiállítást. Pro és Kontra kibeszélik az élményt.

  • A MA ma

    A Kassák Múzeum új kiállítása olyan, mint egy jó kamaramuzsika. Társas zenélés, amiben a kurátor, a dizájner, az intézmény és a látogató egyaránt részt vesz.

ajánló

Bázeli szemle

A gyűjtők ismét elzarándokoltak a minden évben megrendezett svájci Art Baselre. Körkép a gigavásárról.

támogatók